Mert amint muszáj labdába rúgni, megint minden kiderül, a sportág legújabb kori hazai válfajában tevékenykedők (?) és a kísérők - alájátszók - ismételt megszégyenülésére.

A tavalyi gyalázat az összes korábbinál nagyobb volt, pedig a mércét az utóbbi másfél-két évtizedben már-már alulmúlhatatlanul leszállították.

A nemzetközi klubtornákon - pontosabban azok selejtezőiben - olyasmi esett meg, amit még mai fejjel sem lehetett elképzelni: a liliputi Vaduz a Megyeri úton aratott 4-0-ás győzelemmel tüntette el az Újpestet az UEFA Kupából. Ebben a sorozatban a Fehérvár legalább vett egy akadályt - a Kajrat Alma-Atát ejtette ki -, de második kvalifikációs párharcát már elvesztette a zürichi Grasshoppersszal szemben. S ez volt a múlt évi "magyar csúcs", hiszen a BL-selejtezőben a Debrecen Újpest-féle csődöt mondott a szkopjei Rabotnicki ellenében (1-1, 1-4). A miheztartás végett: a macedón csapat előzőleg épphogy elbúcsúztatta a luxemburgi Dudelange-t (1-0, 0-0), majd 0-3, 0-1-et produkált a Lille, és - az UEFA Kupába átkerülve - 2-6, 0-1-et a Basel (edző)partnereként. Azaz még a kontinens sokadik vonalával sem sikerült felvenni a versenyt, sőt az "európai BLSZ" képviselői egyenesen kiütötték a jelen magyar labdarúgásának "méltó" reprezentánsait.

A válogatott hasonlóképpen szerepelt (le): noha a világranglista Hamupipőkéi közül Új-Zélandot (legutóbb 131.), Ausztriát (65.), Bosznia-Hercegovinát (59.) és Kanadát (82.) legyőzte, Máltától (119.) már kikapott, ráadásul úgy, hogy az 1-2-es meccsen közelebb állt az 1-4-hez, mint a 2-2-höz. (Itt érdemes megemlíteni, hogy a Kajratot delegáló Kazahsztán a 135., míg az FC Vaduzt kiállító Liechtenstein a 158. a FIFA-rangsorban.) Laczkó Mihály korábbi MLSZ-elnök a jövőbe látott, amikor 1989-ben, a Málta elleni hazai 1-1-re reagálva azt mondta: ha nem kezdünk végre valamihez, akkor előbb-utóbb a kis szigetországot is irigyelni fogjuk. Ugyanabban az időben Bicskei Bertalan szövetségi kapitány a következőket vetítette előre a spanyoloktól Sevillában elszenvedett 0-4 után: "Amennyiben most nekilátunk a munkának, úgy tizenöt év múlva talán felzárkózhatunk a világ középmezőnyéhez."

1989 vége óta tizenhét esztendő telt el, de ez idő alatt a magyar futballban az égvilágon semmi nem történt. Értsd: pozitív fejlemény még véletlenül sem mutatkozott. Ha Bicskeinek hiszünk, és feltételezzük, valaki már ott áll a 0 kilométerkőnél, hogy lépjen, akkor várhatunk megint másfél évtizedet. Ám még ezzel se áltassuk magunkat, mivel senki sincs a kiindulópontnál...

Jellemző az abszolúte kilátástalan szituációra, hogy a nemzeti együttest, amely még felnőtt labdarúgókkal is csupán bicegő statiszta a korántsem mezei futómezőnyben, junior válogatottá alakították, minden mindegy alapon, sőt jelszóvá emelve: "Az eredmény nem számít." Ez afféle devalválása a címeres meznek, amilyen egy nem oly régi időszakban vagy nyolcvan játékos (?) kipróbálása volt, de bármit meg lehet tenni, akkora a kiábrándultság, s az abból fakadó közöny.

Ez utóbbi "ékes" bizonyítéka, hogy különösebb következmények nélkül kizárhatták - ráadásul nem feltétlenül meggyőző indokokkal - az FTC-t az NB I-ből, jóllehet effajta intézkedés nyomán hajdanán, amikor még létezett magyar labdarúgás, alighanem lebontották volna a szövetség épületét. Azokban az időkben egyetlen vidéki mérkőzésen is többen voltak, mint ma egy forduló valamennyi találkozóján, a Népstadion kettős rangadói nézőszámának eléréséhez pedig mostanában négyszer nyolc meccsre van szükség... Napjainkban egyáltalán nem ritka az 500-800-as "látogatottság" sem, amely egyrészt a rémes nívót, másrészt a futball még annál is borzasztóbb környezetét tükrözi. A legfájdalmasabb azonban az, hogy relatíve még a színvonal a legjobb, Vaduzzal, Máltával együtt is.

Mert a hátteret tekintve a világranglistán pillanatnyilag elfoglalt holtversenyes - és a tradíciókkal összevetve szörnyűséges - 62-63. pozíció is kész csoda. Morálisan például helyet cserélhetnénk Guammal és Amerikai Szamoával, a valóságos rangsor két sereghajtójával.

Legelőször is innen kellene elmozdulni. Mert amíg gyökeres erkölcsi változás nem következik be, addig semmi sem megy.

Ez futballhalál-biztos.

Partvonalon kívül