Az akcióra pontosan két héttel a 7/7-ként emlegetett szinkronizált robbantássorozat után került sor. 2005 július hetedikén az egész oszágot, a nyugati világot sokkoló merényletsorozatot követtek el szélsőséges iszlamisták. A három metrószerelvényben és egy buszon végrehajtott robbantások (a muzulmán terroristákkal együtt) ötvenhat halálos áldozatot követeltek, és több százan sérültek meg. Július 21-én viszont nem sikerült felrobbantaniuk a házilagos kivitelezésű robbanószerkezeteket.

A hosszúnak ígérkező per első két tárgyalási napján kiderült, hogy a rendőrség már az akció előtt több mint egy évvel videofelvételekkel rendelkezett az összeesküvőkről. A hatból öt hű követője volt a jelenleg az Egyesült Államoknak való kiadatása ellen küzdő szélsőséges muzulmán prédikátornak, a "kampókezű" Abu Hamzának.

A feltételezett terroristasejt vezetője a 28 éves, etiópiai születésű Muhtar Szaid-Ibrahim, aki korábban egy szudáni kiképzőtáborban vett részt, és fanatikusan hitt a militáns iszlám ideológiában.

A hat vádlott, akik közül az egyik egy hónappal a történtek előtt elhagyta Nagy-Britanniát, egy pedig az utolsó percben megijedt és egy erdőben rejtette el robbanószerkezetét, egyaránt tagadja bűnösségét. A vád szerint mindannyian el voltak szánva az öngyilkos bombamerényletre, és ennek megfelelően nem is próbálták eltüntetni a bizonyítékokat. Nemcsak ujjlenyomatokat, de DNS-mintákat és biztonságikamera-felvételeket is bőven hagytak maguk mögött. Fennmaradt egy öngyilkos videokazetta és az Oval metróállomáshoz tervezett gaztett elkövetésére kijelölt 25 éves Ramzi Mohammad búcsúlevele is.

Mindezek alapján kétségen felül áll, hogy szélsőséges muzulmán összeesküvésről volt szó, melynek célja a londoni tömegközlekedés megbénítása és emberéletek kioltása volt. A meghiúsult támadások után alig egy héttel mind a hat vádlott rács mögött volt.

A hat gyanúsított