Hölgyválasz a középosztálynak: a majdnem harmadik erő
Spontán hullámban kivár a Katona
A “csendes tisztújítás” annyira csendes, hogy nem is hallani: észrevétlenül startolt. Vidéken mégis hozott már változást. A trend: a “régi MDF-es társasághoz” tartozók visszaszorulása. Borsod megyében Szabó Gyula nem jelöltette ismét magát, így a megyei elnök az Almássy Kornél által vezetett Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) alelnöke lett. Komárom-Esztergom megyei elnöknek Kiss Gábort választották, aki az Antall József Alapítvány főigazgatója, s mellesleg szintén huszonéves. Fórumos források szerint “spontán fiatalítási hullám”, IDF-es expanzió tapasztalható országszerte. Az MDF-elnökség névsora viszont az előrejelzések szerint aligha változik. A borsodiak tegnap nyilvánosságra hozott névsora szerint Almássy Kornél, Boross Péter volt miniszterelnök, Csapody Miklós, Hock Zoltán elnök-helyettes, valamint Katona Kálmán ismét esélyt kap, hogy a vezérkar politikusa legyen. (Boross Péter a múlt héten deklarálta, hogy nem kíván hivatalos elnökségi tag lenni - “az már nem neki való” - különösen, hogy mint “mindenkori volt miniszterelnök” egyébként is jelen van az elnökségi üléseken, a szűk körű tanácskozásokon is. Nyílt titok, hogy a volt miniszterelnök a szürke eminenciás, a stratéga). A névsor máshol is hasonló, kapott jelölést a mostani MDF-vezetés valamennyi tagja, a már említetteken túl Herényi Károly, Karsai Péter, és Csáky András is, a statisztika viszont nem teljes, miután még csak 10-12 megye “tette le a voksát”.
Mivel a Magyar Demokrata Néppárt az MDF-el való újraegyesülés után hivatalosan is megszűnt, a tisztújítás után már nem lesznek néppárti kooptált tagok a fórumos testületekben. Szabó Józsefnek, Zsigmond Attilának és Pusztai Erzsébetnek tehát “alanyi joga”, hogy más MDF-eshez hasonlóan versenyezzen a különböző tisztségekért. A fórumosok mindenesetre 20-25 jelöltre számítanak: a választmányi szűrő után tizenegyen kerülnek az országos gyűlés elé, közülük nyolcat a küldöttek választanak meg, a pártelnök, a választmányi elnök és a parlamenti frakcióvezető hivatalból elnökségi tagok lesznek. Információink szerint az azért meglepetést okozott, hogy nem Dávid Ibolya az egyedüli jelölt az elnöki posztra, Katona Kálmán is kapott ugyanis ajánlást, Pest megye és Borsod megye részéről, ráadásul anélkül, hogy kampányolt, vagy “mozgolódott volna”. Katona Kálmán, az országos választmány elnöke - aki az őszi önkormányzati választásokon az MDF főpolgármester-jelöltje volt, s 6 százalékot ért el - arra, hogy ringbe száll-e Dávid Ibolyával szemben, munkatársunknak úgy válaszolt: “egyelőre nem kommentál”.
Ibolyántúli sugárzás – álomhatár a küszöbön
“Katona Kálmán sármos és felkészült politikus, de körülbelül annyi lenne az esélye Dávid Ibolya ellen a győzelemre, mint amennyi főpolgármester választáson volt neki” - kommentáltak viszont más MDF-es politikusok, akik szerint “Dávid Ibolya a zeniten van, nincs napirenden az utódlás kérdése”. Pozíciója megingathatatlan, a 2004-es európai választáson és a 2006-os parlamenti választás során is bizonyított: az MDF átlépte az 5 százalékos küszöböt, az MDF számára: álomhatárt.
Az áprilisi választások előtt egy héttel mért 3, 8 százalékot Dávid Ibolya “varázsolta” 5 százalékosra a miniszterelnök-jelöltek emlékezetes tv-vitáján. Kiderült, hogy a pártelnök-asszony makulátlan demokrata, de átjött az “Ibolyántúli sugárzás is” - így emlékszik az MDF egyik prominense. Az áprilisi választások első fordulójának az éjszakáján visszamenőleges hatállyal igazolódott a pártelnök Fidesz által egyszerűen csak a jobboldal elárulásának aposztrofált “különutassága”. Bejött neki a Szilágyi Erzsébet fasori MDF-székház udvarán kőbe vésett Orbán Viktor-ellenesség is (megspékelve a Gyurcsány-ellenességgel). De vajon mire elég Dávid Ibolya személyes és politikusi imázsa?
Az áprilisi 5, 04 százalékos eredmény 272.831 szavazatot jelentett, az 5 százalékos határt pedig hivatalosan 270.402 voksnál húzták meg. Ezek után az MDF-nek azon el kellene gondolkodnia, hogy lehet-e stratégiát építeni 2.429 szavazatra, vagyis arra, hogy Dávid Ibolyának milyen is éppen az “akció-rádiusza”, a tömegvonzása. Az Orbán Viktor által fémjelzett Fidesz éppen 2 millióval több voksot kapott, mint az MDF - noha így is veszített.
Kajdi József az árnyék élén
Fórumos források szerint a pártelnök-asszony, és a vezérkar első számú piár- és imázsépítő teamje, a Somogyi Zoltán nevével fémjelzett Political Capital nem változtatna azon, hogy az MDF a választók előtt legyen azonos Dávid Ibolyával. Így - különösen a fiatalok és az első választók - már nem az Antall-korszak kínkeserves és népszerűtlen rendszerváltó politizálására asszociálnak a demokrata fórum nevének hallatán, hanem az ország egyik legnépszerűbb politikusára. Dávid Ibolyával célozzák meg a 2010-es választásokat, s 10-15 százalékot, hogy az MDF megkerülhetetlen, de mindenekelőtt kormányképes erő legyen. “Vagy annak mutatkozzon!” - teszik hozzá MDF-esek.
A pártelnök-asszony a márciusi országos gyűlésen mindenesetre egy modernizált párt képét szeretné felfesteni. A hírek szerint ezért, egy kvázi árnyékkormányt, kabinetrendszert szeretne felépíteni, komoly szakértői holdudvart. Éveken át csak egyetlen “jegyzett” szakértő, Pongrátz Tibor egykori vagyonügynökségi elnök dolgozott ugyanis az MDF mellett (ez persze nem jelenti azt, hogy más neves közgazdásszal ne konzultáltak volna). Nemrégiben feltűnt a Szilágyi Erzsébet fasorban Kerék-Bárczy Szabolcs, Martonyi Jánosnak, a Fidesz-kormány külügyminiszterének a volt munkatársa, egykori Los Angeles-i konzul is, aki az Antall-kormány idején Marinovics Endre miniszterelnöki kabinetfőnök stábjához tartozott.
Információink szerint ugyanakkor a Dávid Ibolya által megálmodott kabinet-rendszer koordinátora Antall József volt közigazgatási államtitkára, Kajdi József lehet: a pártelnök a kiszivárgott hírek szerint már “teszteli”. A jogász-közgazdász felkészültsége és kapcsolatrendszere széles körű: az MDF ’94 választási vereségét követően a jegybank elnökének a tanácsadója, az MNB titkárságvezetője lett, később pedig a műsorszolgáltatási alap kutatásvezetője, illetve az Országos Választási Bizottság delegáltja. A tavalyi parlamenti választások első fordulója után Friderikusz Sándor egyik műsorában közölte: “ha Antall József élne, ugyanazt csinálná, mint Dávid Ibolya”, vagyis a Fidesz által kínált hatalomért cserébe nem adná fel az elveit. Annak kapcsán, hogy az MDF elutasította az Orbán Viktor által közös miniszterelnöknek ajánlott Bod Péter Ákos mellett a felsorakozást és a szövetséget a Fidesszel. Kajdi József a műsorban arról is beszélt, hogy “megítélése szerint ez a Fidesz nem képviseli azt a konzervatív jobbközép pártvonulatot, amit annak idején Antall József elképzelt”.
„Antall József özvegye már nem szívesen ülne ki Dávid mellé”
Ergo: nem Orbán Viktor, hanem Dávid Ibolya Antall József örököse.
Antall Péter még a 2006-os választások előtt nyilatkozott arról, volt egy szakítással fenyegető helyzet az Antall család részéről, sőt az is felmerült, hogy visszavonják Antall József nevének a használati jogát a fórumtól. A néhai miniszterelnök özvegye azt nehezményezte, hogy az MDF alapítványa nem akar elég pénzt költeni Antall József hagyatékának gondozására. A helyzet megoldódott, de “Antall József özvegye már nem szívesen ülne ki az elnök-asszony mellé” - vélik az Antall-család közeli ismerői. A nevét mindenesetre nem vonják meg mindaddig, “amíg nem érzik úgy, hogy az MDF nagyon másként politizál, mint ahogyan Antall József”. - Ez a párt már nem az a párt, kicserélődött a párttagsága (lemorzsolódott a “borzalmas tagság”), más a bázisa, de Lezsák Sándort vagy Gémesi Györgyöt nem emlegeti már senki, egységes a csapat, nincs nosztalgiázás. Dávid Ibolya pedig kétségkívül az antalli örökség folytatója - konstatálják a pártelnökhöz közelállók.
Más, szintén demokrata fórumos politikus szerint viszont a mérsékelt konzervativizmus, az unió és a határon túli magyarok iránti elkötelezettség méltó az örökséghez - vagyis a retorika -, de Antall József a jogállam feltétlen tisztelője is volt. Az a lépés viszont méltatlan az antalli örökséghez, ahogyan Herényi Károly frakcióvezető egyetlen tollvonással kizárta az MDF parlamenti frakciójából a pártvezetés öt politikai ellenlábasát - Dávid Ibolya és az MSZP asszisztálásával.
Csereszabatos, de nem koalíciós
Az viszont nem változott Antall József kormányzása óta, hogy a demokrata fórum, minden ellenkező híreszteléssel szemben, még akkor sem lépne koalícióra az MSZP-vel, ha az ország végveszélybe kerülne. Akkor Dávid Ibolya nemes egyszerűséggel Fidesz-MSZP nagykoalíciót ajánlana - vélik MDF-es parlamenti képviselők. Azt azonban nem zárják ki, hogy ha az országban kritikus helyzet állna elő, akkor demokrata fórum kész lenne az MSZP-SZDSZ-kormány “kívülről való támogatására, ez folyik most is olykor”.
Az MDF csereszabatossá tette magát azzal, hogy egyaránt nyitott a politikai térfél jobb és baloldalára is. Az értékelvűség és a társadalompolitika (elég csak a keresztény családeszményt megemlíteni) terén tradicionálisan konzervatív. A gazdaságpolitikai programja neoliberális (egykulcsos szja, adócsökkentés, privatizáció, állami szerepvállalás, a reformok, és az elkerülhetetlen szigorítások melletti kiállás). De a ciklusokon átívelő párbeszéd, a nemzeti minimum meghatározása és a konszenzuskészség terén nyitott a szocialisták, sőt Gyurcsány Ferenc felé is. Mindezzel nem pusztán azt képviseli, hogy egy mérsékelt konzervatív párt, mely európai szintű konzultációra képes, hanem ellenpontozza a “kivonulós” Fideszt: azt üzeni, hogy nem kell a ribillió, a felelőtlen populizmus.
A veszélye viszont mindennek az, hogy a jogos demonstrációkat, az alkotmányos keretek között kezdeményezett népszavazást is degradálja, s a konstruktív ellenzékiséget tankönyv-ízű, “elvitázunk a parlament falai közötti” szerepre korlátozza. Ha februárban nem születik egyezség az MDF-frakció és a Gyurcsány Ferenc közötti megbeszélésen a „középosztály védelmében asztalra letett tíz pontról”, akkor nyilvánvalóvá válhat: a parlamenti matematikát nem tudja felülírni az MDF. Az MSZP-SZDSZ koalíció a demokrata fórum 11 képviselője nélkül is határozhat a reformokhoz szükséges feles törvényekről, a kétharmados döntésekhez viszont a Fidesz kell, nem az MDF. A Fidesz részéről “persona non gratának” nevezett miniszterelnök viszont elkönyvelheti, hogy az ellenzék részéről is tárgyalópartnernek tekintik - az MDF pedig balközépen lehet rokonszenves, és sok, a kormányban csalódott szavazót szerezhet. (Októberben, amikor Gyurcsány bizalmi szavazást kért, Dávid Ibolya őt is és Orbánt is felkérte, távozzanak a politikából.)
Az adózók pártja lesz a harmadik erő?
Az MDF szavazóinak 80 százaléka mindig úgy szavazna, hogy ne jöjjön vissza Orbán Viktor - ezt mutatják az általuk rendelt közvélemény-kutatások, a másodlagos pártpreferenciák. De egyszersmind azt is: az MDF már nem kell a mélyen konzervatív bázisnak. Néhány fórumos szerint viszont az MDF éppen azzal kerülné el a folytonos bizonytalanságot, az állandó rezeg a léc-állapotot, ha a jobboldalon stabilizálná a bázisát. Még egy de: erre nem kerülhet sor, amíg Orbán Viktor a helyén van. A múlt héten Kupa Mihály, a Centrum elnöke hivatalosan is visszavonult a politizálástól - de az MDF számára “túl későn”. - A Centrum Párt létrehozása az évszázad ötlete volt. A Dávid Ibolya által évekkel ezelőtt megcélzott centrum-pozíció elfoglalását illetően viszont Kupa Mihály döntése már nem oszt-nem szoroz. Centrum-szavazók ugyanis már nincsenek, vagy tavaly áprilisban is az MDF-re, mint középpártra szavaztak. Kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni - összegezett egy MDF-elnökségi tag, aki szerint már nem lenne értelme egy Békejobb 2-nek. Általános vélekedés egyébként a fórumosok között, hogy az MDF mindig is középpárt volt, csak most került fel a “homlokzatra”, hogy “a középosztály pártja”. Információink szerint voltak, akik az “az adózók pártja” meghatározás mellett érveltek - mondván, ez lehetne a kapcsolódási pont az SZDSZ-től a Kuncze Gábor tervezett visszavonulása után eltávolodott szavazókhoz.
Az önkormányzati választások után sikeres volt az a retorika, hogy az MDF a 3. erő. Holott az SZDSZ Budapesten 12, 88 százalékot kapott, míg az MDF 4, 56 százalékot, s győzött Demszky Gábor. A megyei jogú városokban az SZDSZ minden képviselőtestületben jelen van, az MDF viszont a 23-ból öt helyen nincs. Az SZDSZ-es polgármester-jelöltek hétszer annyi szavazatot kaptak, mint az MDF-esek, viszont a demokrata fórum 11 megyei közgyűlésben van jelen, míg az SZDSZ pusztán kilencben, s több a képviselőjük is. Az SZDSZ összesített adatai szerint a pártok és társadalmi szervezetek által szerzett összes szavazat közül az SZDSZ részesedése 8, 53 százalék, az MDF-é pedig 3, 8 százalék.
Mindez nem mond ellent annak, hogy az MDF országos lefedettsége szélesebb, mint az SZDSZ-é, annak ellenére, hogy vannak olyan falvak, ahol “egy ember egy MDF-szervezet”. A Fidesz, ahol csak tudott, visszautasíthatatlan ajánlatot tett a vidéki MDF-eseknek, és sok közülük meghallgatásra találtatott. De Szekeres Imre MSZP elnökhelyettes elhíresült beszéde nyomán is az tudatosult, hogy az MDF a harmadik erő: “országos középpárt, míg az SZDSZ kis fővárosi párt”. (Viszont az MDF-nek csak 11 parlamenti képviselője van, szemben az SZDSZ 20 fős frakciójával.)
“Nem lesz változás márciusban” – szögezik le a Fórumban, az MDF-vezetés arra készül, hogy a Normális Magyarországért programot és a Középosztály tíz pontját propagálja. S a spontán reakciók, ösztönös lépések helyett a 2009-es európai parlamenti választásra már szervezetten és professzionálisan képviselje az MDF a mérsékelt konzervativizmust. “Az idő nekünk dolgozik” - vélik az optimista fórumosok.