Viszont most nyilván megkérdezik, hogy mi ennek a közlésnek a konkrét célja. Jelentem, van nekem egy fixa ideám, nevezetesen: nem értem, mi az oka annak, hogy itthon - téli szünet címén - hónapokra leállnak a labdarúgás nevű sportág avatott dolgozói, miközben több helyütt is önfeledten rivalizálnak, esetleg nálunknál sokkal kevesebbet pihennek-készülnek. Ugyanakkor - és mostan ezt aláhúzom - nekem már nem is azzal van problémám, hogy hónapokra leáll az amúgy sem mozgó semmi (nem én döntök róla), hanem azzal, hogy e helyzetről akárha tudomást sem venne kis magyar hazánk - a csatározásokat tekintve feltétlenül - jelentős potenciálú futballvezérkara.

Hogy hónapok óta süt a nap - ez persze, csak a dolog érzelmi alapú attitűdjét adja meg, racionális keretek között kevéssé értelmezhető -, és a sportágban dolgozók semelyike sem ordít föl: hogy' a túróba van ez itten. Mintha - most kérek elnézést a méltatlanul elfeledett, csekély számú forradalmártól - minden a legnagyobb rendben lenne, mintha a tényállás úgy lenne jó, ahogyan az a maga primer bájában megmutatkozik, sőt mintha a hatvanas-hetvenes években volnánk, amikor még a "téli alapozás", mivel akadt néhány eredmény, komoly műfajnak számított, azzal a kérdéssel, bejátssza-e a magát a Dózsába a fiatal Fazekas, esetleg erősödnie kell a fakóban. Mintha nemcsak, hogy megállt volna az idő teljesen, totál, végérvényesen, hanem mintha a futballdolgozók egymás vállát átölelve egyeztek volna meg abban, hogy ez tökéletesen rendben van így, és ha netán valaki (esetünkben demagóg sajtómunkás) fölveti e kérdést, akkor azt lehessen mondani: az állam, a körülmények, a pénz, mások hibája, és én tényleg a felvirágoztatáson dolgozom.

Ráadásul ebből a katyvaszból születnek aztán azok a beszámolók, amelyek a hatvanas-hetvenes (nyolcvanas) évek mintegy parodisztikus utánzatai, hogy ugyanis, hehehe, a játékosok viccelődve hozzák át a hordozható kaput az edzőpályára, az edző, hehehe, tréfás beszólásokkal hívja föl a figyelmet az elkövetkezendő két hónap kemény tréningjeire, a gyúró, hehehe... De van még ennél is rosszabb, amikor a szakvezetők halál komoly arccal számolnak be arról, hogy akkor most egy hétig felhozás van (honnan?), majd napi két tréning "szerepel a programban", pedig ha valakik, hát ők pontosan tudják: ez a pauza nem vezet sehová, végérvényesen beköszöntött a XXI. század, az egészet úgy kellene archívumba tenni, ahogyan van.

Jó hír viszont, hogy az egyik vidéki egylet vezetője - a csapat és a feltételek elemzése során - Bajnokok Ligája-részvételt vizionált, míg a másik elöljárója a Barcelona klubmodelljének honosítását tartja szem előtt.

Időnként azért gondolkodni is kéne.Murányi András