Február elsejével ismét emelkedik az áram ára - közölte a villamosenergia-ipar szakszervezeteinek sztrájkbizottsága. A gazdasági tárca a hírt nem kommentálta - más forrásból úgy tudjuk: a minisztérium "infláció alatti" áremelést tervez, ami akár 6 százalék körüli mértéket is jelenthet.

Az áram ára tavaly augusztusban emelkedett legutóbb - többek között az emelés az, ami a mostani szakszervezeti kiszivárogtatáshoz is vezetett. Kóka János gazdasági miniszter ugyanis az áremeléssel hadat üzent a kivételeknek - az ágazati szakszervezetek értelmezésében a villamosenergia-ipar jelenlegi és volt dolgozóinak.

A magyar erőművek, villamosenergia-szolgáltatók privatizációjakor, 1997-ben kötött megállapodás szerint ugyanis az ágazat munkavállalói megtarthatták a korábbi kedvezményeiket, vagyis a nekik adott alacsonyabb áramárat. Ma egy kilowatt áramért a normál fogyasztó valamivel több mint 30 forintot fizet, a villamosenergia-ipari dolgozó 11,50-et. Mindezt a miniszteri árrendelet határozza meg - ami önmagában is óriási kedvezmény. Így ugyanis az olcsóbb áram nem minősül vállalati juttatásnak, vagyis nem kell utána személyi jövedelemadót sem fizetni. Ráadásul nemcsak az iparban dolgozó húszezer ember (és családjuk) kapja a kedvezményt, hanem azok is, akik innen vonultak nyugdíjba. Ők a nagyobb rész: 42 ezren tarthatnak igényt ilyen címen kedvezményesebb tarifára.

Kóka János szerint a dolgozóknak adott kedvezményes árat a többi fogyasztó fizeti meg. Az áramszolgáltatóknak garantált nyereséget biztosító mai rendszerben ugyanis az államnak úgy kell az árakat megállapítani, hogy a bevételből a szolgáltatók fedezni tudják a költségeiket és a profitjukat. Ha egy csoport kevesebbet fizet, a szükséges bevételt máshonnan kell biztosítani: a fogyasztók 20-25 fillérrel fizetnek többet azért, hogy a szektor munkavállalói és nyugdíjasai jobban járhassanak - szól a minisztériumi érvelés. Éves szinten nyolcmilliárd forint a többlet.

Igaz, az áram akkor se lenne olcsóbb, ha ezt a kedvezményt nem központilag, az alacsonyabb árral kapnák a dolgozók, hanem a vállalatok adnák nekik. Márpedig adniuk kéne: a kedvezményes tarifa része ugyanis az ágazati kollektív bérmegállapodásnak. Így viszont a juttatás beépülne a költségekbe, ráadásul azt már a jövedelemadó is terhelné (vagyis így még nagyobb összeget jelentene). Más kérdés persze, hogy ebben az esetben a villamosenergia-ipari nyugdíjasok nem igazán juthatnának hozzá a kedvezményhez, ami viszont meredeken viszi lefelé a költségmutatót.

Kóka János szerint az sem biztos, hogy minden cég egyformán adna ilyen kedvezményt (az ágazati bérmegállapodás nem kötelező, csak irányelv), miként az is kérdés, hogy minden ilyen juttatást el tudnának-e számolni a cégek az ármegállapításkor. Ráadásul a cégeket szorítja majd a verseny is: júliustól a minisztérium teljesen megnyitná az árampiacot, az árszabályozást szinte el is felejtenék (tulajdonképpen csak egyfajta maximumot alkalmaznának). Ez utóbbi egyébként az, ami miatt a különleges kedvezmény egyébként se maradhatna - mondja a miniszter, aki szerint a piacgazdasággal is ellentétesek az ilyen kiváltságok.

Az ágazat szakszervezeteinél már tavaly augusztusban az is kiverte a biztosítékot, hogy a tárca - vélhetően a harc kezdeteként - a dolgozói árat sokkal jobban emelte, mint a normál tarifát. Az 1997-es megállapodás szerint a két áramár emelésének egyformának kell lennie - Kókáék újraértelmezésében ez nem a százalékos áremelési mérték egyenlőségét jelenti, hanem a forintban meghatározott árét. Értsd: augusztus elsején mindenütt 3,40 forinttal emelkedett az áram ára, ez 10 százalék feletti drágulást jelentett a fogyasztók többségénél és 42 százalékosat a villamosenergia-ipar dolgozóinál. Az ágazati érdekképviseletek ekkor dühödtek fel, és megalapították a sztrájkbizottságukat.

Az ősz tárgyalásokkal telt, előrehaladás nem sok történt, a szakszervezetek gyorsan a kollektív szerződésben rögzítették, hogy a dolgozóknak a normál ár 28 százalékát lehet számlázni, majd ezt hajlandók lettek volna felemelni 37 százalékra. A gazdasági tárca viszont tegnap egyszerűen lesöpörte a javaslatukat az asztalról, és a nekik elkülönített tarifa júliusi megszüntetéséről kezdett beszélni.

Gál Rezső, a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, a sztrájkbizottság főtitkára szerint a tárca nem járt el velük korrekten: azt kérték tőlük, ne publikálják a sztrájkhelyzetet, erre most ők mentek nekik a sajtóban. Ráadásul a kampány demagóg: nem a dolgozókat kellene szembeállítani a fogyasztókkal - az áram árának ugyanis igencsak kis szeletét jelenti a nekik adott kedvezmény. Gál Rezső szerint az áram 32 forintos árából 3 forintot tehet ki a személyi költség, míg az állam és a tulajdonosok (előbbi adók és járulékok, utóbbi osztalék formájában) 13 forinttal részesednek belőle.

A szakszervezeti vezető szerint meg lehetne oldani az árampiaci liberalizáció után is a kedvezményes ár biztosítását - erről is volt szó a korábbi egyeztetéseken -, csakhogy a minisztériumban "elfogyott az akarat". Az ágazati érdekképviseletek szerdán arról döntenek: sztrájkba lépjenek-e - miután augusztus óta van sztrájkbizottság, és a tárgyalások láthatóan holtpontra jutottak, erre módjuk van. Szerintük az idő is sürget, a februári áremelés ugyanis az elmúlt év nyarához hasonló szisztémával működne: vagyis forintban határozná meg a drágítási mértéket, így az ágazat dolgozóinak sokkal nagyobb mértékű tehernövekedést okozva.