Vajon mitől van olyan érzésem, hogy ezek a számok másutt nagyobb érdeklődést váltanak ki, mint Amerikában? A Washington Post pénteken egyik hátsó oldala alján hozta őket, és az interneten is csak pár blog vette át. Pedig az Országos Zsidó Demokrata Tanács (NJDC) összeállításában egy csomó “első" és "rekord" van. Az amerikai törvényhozásnak eddig még sosem volt iszlám vallású tagja, a minnesotai Keith Ellison a legelső. Buddhista se volt idáig a Kongresszusban, most egyszerre kettő is bejutott. A Szenátus többségi frakciójának vezetője, Harry Reid személyében az eddigi legmagasabb politikai rangra jutott mormont tisztelhetjük. A legnagyobb vallási csoport a katolikus – a 100 szenátor és 435 képviselő nagyjából 30 százaléka, ami valamivel több, mint az egyháznak a lakosság körében meglévő aránya. A hír persze nem ez, hanem az, hogy a törvényhozásban minden eddiginél több a zsidó: a lakosság 2 százaléka vallja magát izraelitának, ehhez képest a Képviselőház 30 és a Szenátus 13 tagja zsidó. Elsöprő többségük a Demokrata Pártban politizál.

Az önmagát a Demokrata Párt zsidó tagjainak szócsöveként meghatározó NJDC csak az önmagukat nyíltan zsidónak valló politikusokat vette számításba. Nem tartozik ide például a katolikus John Kerry, akinek apai nagyszülei voltak közép-európai (a nagyanyja Budapesten született) zsidók, és ha nyer se vették volna bele a statisztikába a virginiai republikánus George Allent, aki maga is csak a végül elbukott szenátusi verseny közben tudta meg, hogy anyja zsidó származású. Az amerikai kormánynak Paul Wolfowitznak a védelmi tárca miniszterhelyettesi posztjáról való távozása után egyáltalán nem maradt zsidó tagja, ellenben Zalmay Khalilzad ENSZ-nagyköveti kinevezésével először jut be a kabinetbe egy muzulmán.

Az NJDC igazgatója, Ira Forman szerint a zsidók nem túl régen jelentek meg az amerikai politikában. Fél évszázaddal ezelőtt még senkinek se jutott volna eszébe a politikát – ellentétben a szórakoztatóiparral, a joggal, az orvostudománnyal vagy a fémhulladék-kereskedéssel – "zsidó szakmának" titulálni. A változást az hozta magával, hogy a politika egyre kevésbé szól a személyi kapcsolatokról, a polgárok inkább az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontjuk alapján választanak képviselőt. L. Sandy Maisel, az egyik Maine-i egyetem államigazgatási professzora – Formannal a Zsidók az amerikai politikában című könyv társszerzője – arra hívta fel a figyelmet, hogy régebben csak a zsidó lakosság választott zsidó képviselőket, most viszont például Tennesseeben, Kentuckyban, New Hampshire-ben vagy Wisconsinban is befutottak izraelita jelöltek.

A kongresszusi rekord persze azzal is összefügg, hogy hiába az evangéliumi keresztyények zsidók iránti vallási szimpátiája és a Bush-kormánynak az izraeli jobboldallal való szoros szövetsége, sőt, a Republikánus Párt sokmillió dolláros, célzott kampánya is hiába, az amerikai zsidók kilenctizede a Demokrata Párt jelöltjeire szavazott, akik most a korábbihoz képest több helyen győztek. Bush pártjának nyilván nem segített, hogy a texasi republikánusok nagy nekibuzdulásukban keresztény országnak minősítették az egész Egyesült Államokat – anélkül, hogy erről megkérdezték volna például New Yorkot. A lényeg azonban nem ez volt, hanem az, hogy a nagy társadalmi kérdésekben – a nem kívánt terhesség megszakításának lehetőségében vagy az őssejt-kutatás támogatásában – a zsidó szavazók a liberális álláspontot érezték közelebb a sajátjukéhoz. A zsidó honatyák és honanyák egyébként nem feltétlenül szavaznak egységes tömbben. Mint Forman nyilatkozta, sok társadalmi kérdésnek mindkét oldalára jut belőlük.

Igaz, hogy az iraki háború kérdésében az elnököt jelentős zsidó demokrata politikusok támogatták, mint például az emiatt a pártjából is kiszorult, és végül függetlenként befutó Joe Liebermann szenátor vagy a Kongresszus külügyi bizottságát vezető Tom Lantos. Ám az amerikai zsidó választók és politikusok többsége helyteleníti a háborút, és Izrael elvi támogatását leszámítva általában véve a Fehér Ház jelenlegi külpolitikáját. Úgy tűnik, már a New York-Tel-Aviv tengely sem a régi, lassan ideje új összeesküvés-elmélet után nézni. (Ja, és Soros György nem hogy nem diktál a Fehér Háznak, de a jobboldal szemében egyenesen ő az első számú közellenség.) Tovább a Világfaluba.

Stephanus Rex: Imre csodát tesz (33.)

"Olyan fenséges nyugalommal lovagolt teljes hercegi díszben a vezér szállására, hogy nem merték bántani." Tovább a blogba

Orgonilla: Illúzió-kövek

Mindent csak annak lássak, ami valójában, és nem annak, amivé én szeretném tenni. Tovább a blogba

Pettra: Tavaszi szél

Különös érzés, ha január közepén tavaszi hangulata kerekedik az embernek.Tovább a blogba

Diurnus: Ismerni az Idő szokásait

A pigmeus a világvárosnyi őserdő Google-ja. Minden térképét, naptárát, az Idő valamennyi szokását fejből tudja. Tovább a blogba

(nolblog)