Először nyert, majd a múlt héten jogerősen veszített a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az új alkotmány tervezetének nyilvánosságra hozatala érdekében az igazságügyi és rendészeti miniszter ellen kezdeményezett perben. A jogvita alapja az adatvédelmi törvény egy rendelkezése, amely szerint az állami és önkormányzati szerveknél "a döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános". A TASZ viszont azzal érvelt, hogy a miniszter már a kormány elé terjesztette a javaslatot. Ezzel álláspontjuk szerint a szakmai előkészítés, vagyis a döntés-előkészítés fázisa lezárult. A Fővárosi Bíróság osztotta ezt, és a tárcát az anyag nyilvánosságra hozatalára szólította fel. Ugyanígy nyilatkozott Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos, mert az alkotmánytervezet szövege szerinte is közérdekű adat, és azt a minisztériumnak a saját honlapján közzé kellene tennie.

A Fővárosi Ítélőtábla ezzel szemben úgy vélte: a miniszter semmilyen formában nem döntött arról, hogy az anyag nyilvános vitára terjeszthető-e, ráadásul az elsőfokú ítélet konkrét jogszabályi rendelkezésekre sem hivatkozik. A másodfokú bíróság szerint a jogvita alapjául egy "szerencsétlen alperesi nyilatkozat" szolgált, amelyben Petrétei József egy, a kérdésben kompetenciával nem rendelkező szerv (a miniszterelnök) döntésétől tette függővé a tervezet nyilvánosságra hozatalának lehetőségét. A Magyar Hírlapnak tavaly nyáron ugyanis ezt mondta: "A magunk részéről a szakmai munkát elvégeztük, a tervezet most már a miniszterelnök döntésére vár, csak azután lehet nyilvános."

Az ellentmondó szabályozás miatt - amire az elsőfokú bíróság utalt is - szinte kibogozhatatlan, hogy a kormány által készített jogszabálytervezetek mikor válnak nyilvánossá, és erről ki dönt. A jogalkotási törvény szerint már a "kormány elé terjesztendő" javaslatokat véleményeztetni kell az érdekelt társadalmi szervezetekkel és érdekképviseletekkel, az alaptörvény módosítása pedig olyan súlyú kérdés, amelyben az efféle egyeztetés megkerülhetetlen. Ha a tervezet ennek megfelelően készül, nincs értelme titkolózni, hiszen a dokumentum közkézen forog.

Amennyiben nem ez történt, aggályos, hogy a javaslat miként került a miniszterelnök, tehát a kormány asztalára. Igaz, a jogalkotási törvény sem fogalmaz egyértelműen, hiszen nem határozza meg, melyik az a kézzelfogható pillanat a kodifikációban, amikor a társadalmi szervezeteket - ezzel a nyilvánosságot - is be kell vonni. Így nem zárható ki, hogy a kormányfőnek átadott anyagot ne jogszabálytervezetnek, hanem "a döntés megalapozását szolgáló adatnak" minősítsék. A "kormány elé terjesztendő" státusról ilyen jogértelmezés mellett pedig akár a másodfokon "inkompatibilisnek" minősített miniszterelnök is határozhat.

A kormány ügyrendje - ami nem jogszabály, csak "szervezeti és működési szabályzat" - tovább bonyolítja a helyzetet. E szerint az előterjesztések közigazgatási egyeztetésre bocsátásáról egy tavaly nyártól működő új grémium, a kancelláriaminiszter, a kormányfőt helyettesítő miniszter, az igazságügyi, valamint a pénzügyminiszter által kijelölt vezetőkből álló munkacsoport dönt (tehát Petrétei embere is a csapat tagja). Kormányzati források jogértelmezése az, hogy a közigazgatási egyeztetés megkezdése az a pillanat, amikor a tervezet nyilvánosságra hozható. Ilyen egyeztetés azonban nincs, hiszen az anyag nem nyilvános. Az alkotmánymódosítással az elvileg több mint hét hónapja működő testületnek tehát nem volt érkezése foglalkozni, vagy nincs ott a javaslat.

Az ügyrendben a társadalmi érdekegyeztetésről csak annyi olvasható, hogy arra a külön jogszabályok az irányadók. Például a jogalkotási törvény. A kör bezárult, marad az ilyen-olyan jogértelmezés.