- Az észak-európai gázvezeték Moszkva leghülyébb terve - jelentette ki Alekszandr Lukasenko, alig másfél nappal azután, hogy Minszk és Moszkva lezárta a két ország közötti olajháborút. A fehérorosz elnök kijelentése azt mutatja, hogy az olajmegállapodás - illetve az év végi gázáregyezmény - ellenére Minszk és Moszkva között a viszony továbbra is feszült marad.

- Akár az ördöggel is szövetkezünk, hogy megteremtsük az ország energetikai biztonságát - tette hozzá Lukasenko a minszki sajtótájékoztatón, arra utalva, hogy ezen a téren az EU-val is kész együttműködni.

- Várható, hogy Lukasenko EU- és NATO-párti kijelentésekkel a Kreml értésére adja: ha országa nem kap kellő támogatást Moszkvától, akkor a Nyugat felé fordul - mondta lapunknak Jurij Panaszik, a moszkvai Eurázsiai Örökség Alapítvány munkatársa. Igaz, csekély az esélye annak, hogy az EU-ban - utolsó európai diktátornak - tekintett fehérorosz államfő fenyegetését Moszkvában komolyan veszik. Érthető, hogy Fehéroroszország rosszul fogadja a területét elkerülő, a Balti-tenger alján húzódó, 2010-re elkészülő Észak-Európai gázvezetéket, amely közvetlen összeköttetést biztosít Oroszország és Németország között, csökkentve ezzel a korábbi tranzitállamok stratégiai jelentőségét.

Lukasenko indulatait az is magyarázza, hogy lényegében kapitulálnia kellett Moszkva előtt, mind a gázár év végi megduplázásakor, mind az olajháborúban: a pénteki megállapodás alapján eltörölte a tranzitolaj konfliktust kiváltó vámját, és elfogadta, hogy a területére érkező orosz olajra Moszkva kiviteli vámot vetett ki. Igaz, a kezdeti 180 dollár helyett ez 53 dollárra csökkent tonnánként. Ez éves szinten így is egymilliárd dollárral drágítja meg Minszk számára olajimportot. Ráadásul a feldolgozott orosz olaj reexportjának hasznáról is le kell mondania, miután a megegyezés nyomán abból Moszkva idén 70, jövőre 80, rá egy évre 85 százalékkal részesedik. (Ezzel lényegében visszatérnek az 1996 és 2001 közötti megállapodáshoz, amelyből Fehéroroszország épp bevételei növelése céljából lépett ki.)

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a konfliktus végleg eloszlatta volna a tíz éve létrehozott, lényegében csak papíron létező Orosz-Fehérorosz Szövetségi Állam gyakorlati megvalósításáról szőtt terveket. Van, aki szerint ezt már egyik fél sem akarja igazán, a mások szerint ezzel Moszkva nyomást gyakorolt a szövetség létrehozásától szavaival ellentétben egyre inkább ódzkodó Lukasenkóra.

- Nem kell nyomást gyakorolni rá, nágy éve kész a szövetségi alkotmány tervezete, amellyel Minszk egyetért. A labda négy éve nálunk pattog - nyilatkozta ugyanakkor lapunknak Gennagyij Szeleznyov. A Rogyina-SZEPR frakció parlamenti képviselője szerint az összeütközés nyomán most valóban intenzívebben folynak a tárgyalások a szövetségi államról, mint korábban, ugyanakkor úgy véli, a konfliktus csupán a Gazprom rövid távú pénzügyi érdeke miatt, nem pedig politikai megfontolásokból robbant ki. - Vlagyimir Putyin leggyakrabban gázipari szupermonopóliumot vezető Alekszej Millerrel tárgyal, ez mindent elárul a viszonyokról - jellemezte az államfő preferenciáját Szeleznyov. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy ennek a szövetségi államnak, ha mégis létrejön - ahogyan azt sem Minszk, sem Moszkva nem zárta ki - Putyin legyen, aki elvileg 2008 márciusában köszön le az orosz elnöki posztól.