Az utóbbi egy-két évben sokat lepkézik - ő négyre emlékszik, én ennél azért többre -, és az sem igaz, hogy csupán Solskjaer a mumusa: mások is kibabráltak már vele. Idegesít továbbá, hogy mackóalsóban - brit kolléga megfogalmazása szerint pizsamában - véd; egy kapusnál egyenesen munkahelyi követelmény a babonásság, ám a felszerelés mínusz tíz fokban is mez, nadrág, sportszár. Másutt is, Angliában meg különösen.

Aggasztó az eredménylistája is. A Herthával hét év alatt nem nyert semmi komolyat - igaz, egy bajnoki bronz azért Németországban már majdnem valami -, a válogatottról most ne is beszéljünk. Angliában csak a klaszszikus kiscsapat Crystal Palace-nál jutott számára hely, második nekifutásra búcsúzott is az első ligától. A tavalyi őszön szégyenszemre a kispadon találta magát, akárcsak az a Kuszczak, aki annak idején a Herthánál csupán a harmadik számú kapus volt mögötte; igaz, a lengyel pillanatnyilag a Manchester Unitedban tartalék. Nem elég a "palotabeli" mellőzés, élvonalbeli kölcsönjátékosként is messze elkerülte a sikerélmény. A hazai bulvárlap sietett is ítéletet mondani: "Király Gábor lassan kikopik az angol futballból."

Legyen elég annyi, hogy meglehetősen sommás vélemény. Mellesleg Király Gábor Solskjaer lövését az Old Traffordon lepkézte be, amelyet talán nem véletlenül neveznek "az álmok színházának". Az ellenfél értelemszerűen a Manchester United volt, amelynek mezében olyan "középszerű" futballisták próbáltak gólt rúgni a langaléta magyarnak, mint Rooney vagy Cristiano Ronaldo. Rémlik, mintha néhány nappal korábban 0-0-lal jött volna le a pályáról a Chelsea-meccs után, pedig az ellenfélnél Drogba, Sevcsenko és Lampard próbálkozott.

Kikopásilag az sem közömbös tény, hogy két patinás klubnál (West Ham United, Aston Villa) is úgy gondolták, hogy a nehéz helyzetben azt a tüskehajú magyart kellene megkeresni. Az invitálásnak nyilván nyomós okai lehettek: nem ügyesen öszszeollózott videót küldött magáról, annál komolyabb referenciái vannak már. Valamint az sem mindegy ám, hogy milyen meccsen fut a labda alá egy kapus: a Chelsea ellen sem öröm, de azért mégis más, mintha a Paks ellen esne meg a szégyen.

Aztán ideírom még azt a mindössze 198 Bundesliga-mérkőzést, amit a Hertha kapusaként abszolvált inkább több, mint kevesebb sikerrel.

Végezetül most, hogy a kikopás réme fenyegeti szegény Királyt, nem venném magamnak a bátorságot megtippelni, hány magyar kapus szeretne a helyében lenni. Aligha lehetnek többen nyolcszáznál.