CES: az is ott van, aki nincs ott
A szórakoztatóelektronikában két főszezon, és ennek megfelelően két nagy iparági seregszemle létezik. Az első nagy "aratás" a nyár (az olyan nagy médiaesemények miatt, mint az olimpia vagy a foci-vb, amelyek hatalmas mennyiségű kamera, fényképezőgép és televízió megvásárlását indukálják), a második pedig a karácsony, amelynek piacmozgató hatása aligha szorul magyarázatra. A vásárlási-ünnepi szezon - a marketingben - már októberben megkezdődik, a nyári pedig ugyanebben a megközelítésben február tájékán indul. A szezonnyitó mindkét esetben egy hatalmas szakkiállítás és
Az idei CES épp a napokban zajlik a szórakoz(tat)ás amerikai fővárosában. A mustra hatósugarára mi sem jellemzőbb, mint hogy még azok is ott vannak, akiknek látszólag semmi keresnivalójuk a digitális médiaiparban (például a telefoncégek) - sőt azok is, akik nincsenek ott. Az utóbbi, paradox állítás alátámasztására a legjobb példa a vásárról immár hagyományosan hiányzó Apple: az elmúlt öt évben a médialejátszóknak köszönhetően ismét a csúcsra ért egykori (és jelenlegi) számítógépgyártó immár évek óta nem kiállító ugyan, de azt nem teheti meg, hogy a premierjeit ne mostanra időzítse. Így aztán természetes, hogy a Macworld Expót (ami a neve ellenére korántsem csak egy "háztáji" termékbemutató) a CES napjaiban tartják San Franciscóban. Itt az idei sztár (az alapvetően médiafogyasztásra és internetezésre tervezett iPhone telefon mellett) az Apple TV nevű médiacenter, amely az otthon tárolt, illetve a nettévékről "lehúzott" digitális tartalmak képernyőre vitelét segíti. A 40 gigabájtos merevlemezzel felszerelt, távirányítható felvevő és beltéri egység leginkább a DVD-lejátszók alternatívája lehet: a házimozirendszerekhez és nagy felbontású tévékhez csatlakoztatható eszköz fő funkciója a filmek, home videók és fényképek lejátszása. Az Apple TV-ben is az iPod lejátszóknál megismert iTunes szoftverrel kezelhetjük a tartalmakat: ennek megvannak a hátrányai (például előszeretettel terelgeti a felhasználót a fizetős iTunes Store felé), de az előnyei is. Utóbbiak közül a legkézenfekvőbb a kompatibilitás: ha kénytelenek vagyunk elindulni, az otthon nézett filmet útközben a hordozható (szintén Apple gyártmányú) lejátszónkon élvezhetjük tovább. A készülék a számítógépen szunnyadó anyagok tévére vitelét is megkönnyíti, ráadásul a forrás ilyenkor nemcsak Mac, hanem PC is lehet.
Évek óta jelen van a CES-en, ám a hagyományos szórakoztatóelektronikai mezőnyből mégis kilóg a legnagyobb mobiltelefon-gyártónak számító Nokia. A finn cég Las Vegas-i kínálatából az N800-as jelű készülék keltette a legnagyobb figyelmet. Az átlagos felhasználónak valószínűleg nem sokat mondó Internet Tablet kategóriában indított géppel mindent lehet, csak éppen telefonálni nem: van rajta kamera, sztereó hangszóró, nagy felületű (4,4 hüvelykes képátlójú) és felbontású (800x480 pixel) színes érintőképernyő, Wi-Fi és Bluetooth-vevő, és természetesen memóriakártya-hely is. A hordozható internet- és médiaterminál a navigációtól a szövegszerkesztésen át a böngészésig, a levelezésig és az IP-telefonálásig számtalan népszerű szolgáltatást kínál, emellett tévézésre, zenék és filmek lejátszására is használható - mindezt nagyjából 400 dollárért kapja meg a kedves vevő.
A vásáron az utóbbi években megállíthatatlanul terjedő LCD- és plazmaképernyő-technológia mellett megjelent egy harmadik, szintén lapos, energiatakarékos és vibrációmentes megoldás, a LED tévé is. A Samsung az apró égőkből képet rajzoló televíziók HD (nagy felbontású) változatával rukkolt elő, rögtön három (50, 56 és 61 colos) méretkategóriában. A Sony a kijelzőtechnológia másik ágán, az eredetileg telefonokba, médialejátszókba és tenyérszámítógépekbe szánt monitorok frontján igyekszik előzni: Las Vegasban a szerves OLED-kijelzők egész családját állította ki, s a legnagyobbal immár azt demonstrálja, hogy ez a megoldás a televíziógyártásban is megjelenhet. A 68,5 cm-es képátlójú, HD-felbontású új Sony tévé az első OLED képernyőjű televízió a világon, amely ráadásul vékonyabb bármelyik LCD-nél, és az energiafelvétele is jóval kisebb.
A CES hagyományosan az egymással rivalizáló optikai képrögzítési formátumok, a HD DVD és Blu-ray disc megmérkőzésének terepe. A küzdelemben három tényező lehet döntő: a korongok memóriakapacitása, a lejátszók ára és az egyes formátumokon megjelenő tartalmak (mindenekelőtt filmek) mennyisége. A HD DVD-nél pillanatnyilag a Toshiba-fejlesztésű három rétegben írható korong a csúcs a maga 51 gigabájtos felső korlátjával. A TDK viszont hatrétegű Blu-ray lemezt mutatott be a vásáron, amelyre 200 gigabájtnyi adat fér fel. Ugyancsak most mutatkoztak be a mini Blu-ray korongok, amelyek ugyan csupán 7,5 gigabájtot tárolnak, de olyan kicsik hogy akár a kézikamerákban is kényelmesen elférnek. A Blu-ray a tartalom-előállítóknál is népszerű, eddig egyebek mellett a Warner, az MGM, a Paramount, a Lions Gate, a 20th Century Fox, a Buena Vista és a Sony Pictures sorakozott fel a kék lézeres lemez mögött.