Az ötlet, hogy kísérőprogramként filmklubot szervezzenek egy monstre-kiállítás mellé, nem új keletű. Először 2005-ben próbálkoztak ezzel, akkor a Műcsarnok négyszáz év francia festészetét bemutató tárlata kapcsán vetítettek két hónapon át. Tavaly novemberben pedig Van Gogh-sorozatot kezdtek összeállítani. A nyolc játék- és dokumentumfilmet többnyire Franciaországból hozták.

- Az apropó kézenfekvő volt. A holland testvérek, Vincent és bátyja, Theo is sok szállal kötődött Franciaországhoz - mondja az intézet munkatársa, a vetítéseket szervező Simeon Mirzayantz. A bemutatott filmek alkotói szinte mind felhasználják a Van Gogh testvérpár 650 darabból álló levelezését. Ezt vette alapul az ausztrál rendező, Paul Cox Vincent Van Gogh élete és halála című munkája elkészítése során (január 30-án vetítik.) Belőlük olvas fel Simon Fortin is a Van Gogh füle című filmben - amely a New York-i Florence Gould Hall színház előadásának filmváltozata (február 6.)

A sokkal szubjektívebb játékfilmek szintén hagyatkoznak a testvérpár életét dokumentáló iratokra, mint a már levetített hollywoodi produkció, A Nap szerelmese, vagy Robert Altman 1990-es mozija, a Vincent és Theo (február 13.).

Ezek mellett láthatók lesznek olyan alkotások is, amelyek egy-egy képet "boncolgatnak", mint a keddi (január 16.) A magasfényű sárga tónus, Van Gogh szobája Arles-ban című. Ebben nemcsak az 1888-as, lakószobáját ábrázoló képet, hanem annak többször újrafestett változatát is elemzik.

A rövid dokumentumfilm mellé a jövő hétre még egy csemegét ígérnek a szervezők: a Van Gogh Párizsban című munkát. A műfaji meghatározása szerint terepszemlének minősített 1988-as francia film rendre végigjárja a festő képein megjelenő helyszíneket. Mindezt eredeti szöveggel, francia felirattal, magyar hangalámondással kínálja az intézet - ingyen.