Ez azonban a Moszkva tér szempontjából egyáltalán nem tűnik relevánsnak, mivel a fentebb említett virágládák csak bomlanak tovább a helyükön, szakadozik, kopik rajtuk a felirat, de még így is olvasható: Ezek a virágládák a Moszkva tér felújításának első lépései.

A felújítás kérdése választási kampányok előtt nagyjából egy évvel szokott előkerülni, általában azzal az előhanggal, hogy ennek bizony semmi köze a politikához, mert pártoktól függetlenül a tér Budapest szégyenfoltja, úgyhogy ezúttal - természetesen - nemcsak szavalni fogunk, nemcsak ígérgetünk, hanem tényleg, aztán a választások után akkora lesz a csönd, hogy idehallatszik Olaszliszkáról a rőzseszedő asszonyok finom motoszkálása.

Pillanatnyilag éppen megingott a 2008-as munkakezdési előrejelzés, de abban tökéletesen biztos vagyok, hogy 2009-ben valaki lefesti a korlátokat, és kihelyezi a feliratokat a második lépésről.

A felújítást akadályozza, ha a főváros és az ország vezetése különböző pártállású (ez volt a helyzet például a Fidesz-kormány idejében). Lehetetlenné teszi, ha a főváros és az érdekelt kerületek vezetése nem azonos színű (ez a helyzet most). Megbénul a cselekvésre lendülő kéz, amennyiben a határos kerületek különböznek politikailag, illetve ezen esetek bármilyen kombinációja, tehát csak és kizárólag akkor történne valami, ha - például - a szocialisták kormányoznának, vezetnék Budapestet, illetve az I., II. és a XII. kerületet, és lenne pénz.

Szerintem nem kell ecsetelnem, ennek mennyi az esélye, különös tekintettel az utolsó feltételre.

Amikor legutóbb áthaladtam, ukrán klasszika-filológusok kínálták szolgáltatásaikat a villamosmegálló mellett, egy anya éppen ikreket szült és valami nagy, de pikkelyes élőlény megvett egy kutyát. Elkötelezett és megátalkodott híve vagyok az evolúciónak, azonban nem biztos, hogy pont a város közepén érdemes kísérletezni önálló ökoszisztéma és társadalom létrehozásával, mert könnyen kiszabadulnak a teremtmények, aztán kiszorítják Tamás Gáspár Miklóst a parlamenti könyvtárból (nem a pikkelyes nagyra gondolok, hanem az ukrán klasszika-filológusokra).

Tisztában vagyok vele, hogy Kóka János jelenleg szerelmes, ami nagymértékben csökkenti a munkakedvet, valamint a valóság bármiféle betüremkedését erőteljesen akadályozza az idevonatkozó tanulmányok szerint, azonban fényképekkel tudom igazolni, hogy plakátokon bizonygatta: rendbe teszi a Moszkva teret, igaz, ez elsősorban arra vonatkozott, hogy országgyűlési képviselővé választása esetén, azonban talán miniszterként is van némi befolyása a dolgokra. Természetesen, nem most azonnal, de majd ha csökken a lángolás, és felszáll a lila köd, esetleg kisétálhatna a Moszkva térre, hogy felújítsa a virágládákat.

Addig is, amíg nem történik valami.

Mármint valami értékelhető, mert a legutóbbi ígéretek már nem arra vonatkoztak, hogy rendbe tenné bárki is a teret, hanem csupán valami szükségmegoldásra, amit nagyobb gödrök kiásása és a forgalom teljes lezárása nélkül megoldhat a vidám kivitelező. Ha pontosan értelmezem a legfrissebb terveket, akkor új csíkokat festenek az útra, építenek egy dombot a térre, és új sapkát kapnak a villamosvezetők, vagy valami ilyesmi, mert ez látszik, de nem rontja el a lakosság hangulatát.

A szükséges persze az lenne, ha föld alá menne a forgalom, ám erre jelenleg semmi esély. Amíg valamelyik kormányközeli vállalkozás fel nem veszi tevékenységi körébe a mélyépítést, nem is lesz.