Ami viszont bekövetkezett, az a totális csőd, amit csak a közigazgatásban teljesen járatlan, az élet apró dolgaiban eligazodni képtelen újsütetű bürokraták vagy eszement milliárdosok képesek kitalálni.

Az új kormány első dolga volt megszüntetni a közigazgatási államtitkári posztot, mert ugye a szakértelem "ócska bolsevista trükk". Vannak minisztériumok, ahonnan a jogi apparátus (jól felkészült, alkalmas) vezetőjét is kiseprűzték, ne akadályozza a párt- és PR-alapú kormányzást. A közigazgatás, a törvénykezés színvonala meredeken zuhan lefelé.

Itt az első "eredmény": a gáz (és a távfűtés) ártámogatásának torzszülött rendszere. Csak teljesen felkészületlen emberek gondolhatták komolyan, hogy minden második család, összesen kétmillió háztartás ártámogatási igényét az agyonterhelt, folyamatos leépítés alatt álló közigazgatás képes lesz érdemben elbírálni, és ehhez a teljesen érdektelen szolgáltatók fáradságot és költséget nem kímélve, partnerek lesznek. A támogatás új rendszere, ma már nyilvánvaló, megbukott. Dante poklának tömegjelenetei zajlanak nap mint nap az ügyfélszolgálatokon.

Mégis, támogatásra jogosultak százezrei nem kapják majd meg a nekik járó öszszeget, más százezrek pedig óraátíratási és bejelentkezési trükkökkel fognak érdemtelenül pénzhez jutni, úgy, hogy az állam és a szolgáltatók (végső soron a lakosság) milliárdokat költ el egy ostoba, ellenőrizhetetlen rendszer működtetésére. A törvényalkotó nem számolt például azzal, hogy a jövedelem és az együtt lakók száma folyamatosan változik, hogy a kimutatott és a tényleges jövedelmek néha köszönő viszonyban sincsenek egymással. Már az igénylések időszakában megváltoztak a nyugdíjak és a nyugdíjminimum. Már csak ettől is több millió eleve hibás adat került a rendszerbe!

Miért nem lehetett feltételezni, hogy akinek ötven-hatvanezer forint a nyugdíja, az támogatásra szorul, és ha özvegy, még inkább; ha valaki két-három, netán több gyereket nevel, általában gondot okoz a számlák kifizetése? Miért nem lehetett valamiféle automatizmussal a nyugdíjak, az özvegyi pótlékok, a családi pótlék vagy a munkanélküli-segély összegét egy differenciált átalányösszeggel kiegészíteni, és így megoldani a támogatást? Ezt a nagy számítógépek fillérre előre tudták volna kalkulálni, míg jelenleg fogalma sincs a kormánynak arról, hol áll meg a támogatás végösszege, és a látszat az, hogy arra számítanak: sokan nem lesznek képesek vagy nem lesznek elég kitartóak a Canossát végigjárni, és nem veszik igénybe a nekik járó összeget! Ez bizonyára így is lesz, és pont azok fognak kimaradni, akik a legjobban rászorulnának: a nehezen mozgók, az aluliskolázottak, az elesettek.

Az pedig teljesen mindegy, hogy mivel fűt az ember! A koksz és a PB-gáz már sokkal drágább, mint a földgáz, a tűzifa ára rohamosan emelkedik, a távfűtésé pedig már a csillagos égben jár!

Ha netán pár jobb módú család is megkapja a gyermek utáni támogatást, vagy tovább dolgozó kisnyugdíjas is a kiegészítést, az miért olyan nagy baj? Ez a többletkifizetés semmi az új rendszer költségeihez képest.

Persze az önkormányzatoknak lehetne külön keretük, fűtéscsekkekben, amelyeket helyi ismereteik alapján odaítélhetnének a legrászorultabbaknak. Így lehetne kiegyenlíteni az automatizmusokból óhatatlanul előálló durvább aránytalanságokat.

Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk: az új támogatási rendszer megbukott, a jövő szezont már nem éri meg, és valamilyen automatizmusnak kell a helyébe lépnie. Ez azonban a kormányzat idei presztízsveszteségét már nem fogja fedezni.A szerző mérnök-közgazdász