Az OTP-t leginkább Csányi Sándorral azonosítja a közvélemény, árnyékában azonban mindeddig meghatározó szerepet töltött be a bank fejlődésében és terjeszkedésében a most távozó Spéder Zoltán alelnök. Sokat köszönhetnek egymásnak. Miközben Csányi milliárdossá tette Spédert, az ő milliárdjaiban is benne van alvezérének munkája.

Csányi jó szemmel és a bankszakmában szokatlanul bátran tette az OTP második emberévé az akkor még nagyon fiatal vezetőnek számító Spédert, aki a háttérben lényegében vitte a boltot. Az elmúlt években a Nádor utcai székházból nem szivárogtak ki hírek arról, hogy közöttük akkora szakmai ellentét alakult volna ki, ami a mostani szakításhoz vezethetett. Ettől persze még lehetett. Mert bár a távozás indokaként felhozott "családi és személyes okok" a hírek szerint - az ilyenkor szokásos mellébeszéléssel szemben - valóban nem alaptalanok, az azonnali és teljes távozásra nem szolgálnak elégséges magyarázatul.

A szakítás akkor történt, amikor az OTP megpróbálja végleg levetkőzni a nagyra hízott helyi bank múltját, és igyekszik valódi regionális multivá fejlődni. Ez távolról sem egyszerű. Az OTP és több térségbeli konkurense is most szembesül azzal, hogy az utóbbi évek bankfelvásárlásai nyomán már nem működhet úgy, ahogy eddig. Egy-két leánybankot még felügyelhetnek a régi vezetési struktúrákban, de ha tucatnyi hitelintézetet vásárolnak össze, akkor azoknak az irányítása már egészen más cégszervezetet kíván. Önmagában a felvásárlásoktól ugyanis még nem lesz hatékonyan működő pénzügyi csoport egy szakajtónyi bank.

A növekedési fájdalmakkal a magyar nagytőkések és vállalatvezetők közül nemcsak az OTP vezérkarának kell megküzdenie, de keveseknek nyílt lehetőségük arra, hogy valódi multinacionális céggé formálják birodalmukat. Ehhez az kell, hogy a megszokott, milliárdjaikat megalapozó munkamódszerükön változtatni tudjanak. Több magyar tőkés bukott már bele szemünk láttára abba, hogy egy idő után képtelen volt megfelelően kontrollálni hirtelen nagyra hízott birodalmának történéseit, nem tudta megosztani a döntéseket, és másra bízni, amit az jobban csinál.

Az OTP-sztori ezért jóformán csak most kezdődik igazán, és csak akkor lesz happy end, ha Csányinak sikerül ütőképes európai középbankot formálnia az összevásárolt birodalomból.

A kocka el van vetve, ahogy az eddigi embléma négyzete is. Az új logó körei már nem azt jelképezik, hogy a nagy OTP felfalja a többieket, hanem inkább azt mutatja, hogy az itthoni nagybank miként akarja tartósan megvetni a lábát a határokon túl.

Kalandozni ugyanis könnyű, hódítani sokkal nehezebb.