A cikkíró értékelése szerint az egyház történetében példátlan esemény volt, amikor a kinevezett varsói érsek kénytelen volt lemondani magas tisztségéről a közvélemény, a sajtó és a Vatikán nyomására. Lendvai magától értetődőnek nevezte az erkölcsi felháborodást, hiszen az érsek annak az egyháznak az élére akart állni, amelyet a kommunista időkben világszerte és joggal a szabadság bástyájaként csodáltak. Lendvai úgy érvelt, hogy nem is a leleplezett besúgó személye, hanem az általa megjelenítetett ügy az, amely a posztkommunista társadalmak egyik fő problémájaként nemzetközi jelentőségű. Lengyel becslések szerint a lelkészek 10  százaléka, valamint az egyházi tisztségviselők 30-40 százaléka együttműködött a titkosrendőrséggel, de az egyház legalább elnézést kért egy sor egyházi tisztségviselő eltévelyedéséért.

A cikkíró idézte Varró Szilvia magyar publicistát, aki a Hírszerzőn megállapította, hogy a lengyel  katolikusok - a magyar katolikus egyház szerecsenmosdatásával és elfojtási kísérleteivel szemben - ki akarják köszörülni a  becsületükön esett csorbát, és egyházuk a posztkommunista világban az első lehetne, amely őszinte megbánást mutat és rendezi a múltját. Lengyelországgal ellentétben ugyanis Magyarországon az egyházi vezetők múltjának nincs igazi átvilágítása.

A cikkíró szerint Varga László történész "A világ besúgói egyesüljetek!" címmel Budapesten megjelent új könyvében megsemmisítő vádat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a titkosszolgálati  dossziék kétharmada eltűnt és a titkosszolgálati akták nyilvánosságra hozatalára tett kísérletek ismételten meghiúsultak.  Az ausztriai kommentátor megállapította, hogy Kelet-Európában sehol sem olyan nehéz az archívumokhoz hozzáférni, mint Magyarországon. A kormányzó szocialisták és a liberálisok aktaforradalmat ígértek azt  követően, hogy 2002 közepén lelepleződött: Medgyessy Péter akkori miniszterelnök szigorúan titkos elhárító tiszt volt. Lendvai felhívta a figyelmet arra, hogy Varga bebizonyítja, továbbra is töretlenül az öt titkosszolgálat rendelkezik a titkos aktákhoz való hozzáférés jogával. Emlékeztetett arra, Ungváry Krisztián fiatal történész volt az, aki leleplezte, hogy Paskai László (már nyugalmazott) bíboros és számos más egyházi tisztségviselő is  besúgói tevékenységbe bonyolódott.

Lendvai szerint a besúgók internacionáléját - Varsótól  Budapestig, Pozsonytól Szófiáig és Bukarestig - hatalmasságok védik a háttérből. Ismeretes, hogy néhány újgazdag villámgyors karrierjénél titkosszolgálati kapcsolatok játszottak szerepet. Míg azonban Varsóban és Szófiában a sorok rendezéséért küzdenek, addig  Magyarország ebben a vonatkozásban is a politikai erkölcsiség kudarcát éli át. A múlt többször is megígért feldolgozása helyett a szocialista kormánybürokráciában az öt titkosszolgálat háromra való csökkentése körüli harc tombol. Lendvai szerint "egy városszerte ismert újságíró-besúgó a hangadó, még a sztálini érából, az  úgynevezett polgári titkosszolgálatok hivatalos szóvivőjeként", és ez ismételten megerősíti a titkosszolgálati miniszterek politikai felelőtlenségét (amelyet a jelenkorral foglalkozó történészek is bírálnak) csaknem minden posztkommunista kormányban - egyébként nemcsak Magyarországon.

(MTI)

 

Paul Lendvai