Randevú ezer sassal
Jó időben több a sas - erre az egyszerű összefüggésre épülnek a sasszámlálók idei várakozásai. A szokatlanul enyhe tél előnyös a madarak itt-tartózkodása szempontjából: könnyen találnak táplálékot.
A nálunk telelő sasokat amúgy minden évben számba veszik, az idei sorrendben immár a negyedik számlálás lesz. Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programvezetője szerint nagyjából 1000 példányból áll a nálunk telelő sassereg. A számlálók csak egyharmadukkal találkoznak "személyesen", de a módszerek finomításának és pontosításának következtében a végeredmény olyan, mintha mind az ezerrel találkoztak volna. - Azt elég pontosan tudjuk, hogy mennyi réti és parlagi sas fészkel idehaza (az előbbiből 150, az utóbbiból 80 pár), és a lábukon lévő színes gyűrűk alapján azt is, hogy a látott madár hazai illetőségű-e. Tehát amit látunk, arról tudjuk, hogy honnan származik, hová való és ebből az adatból a többi fajra nézve is tudunk becsléseket készíteni - említi az egyik fogást az ornitológus.
A szakmában sasszinkronnak nevezett számlálás amúgy a klasszikus távcsöves madárfigyelésre emlékeztet: a megyei koordinátorok osztják be a jelentkezőket az ismert "sasos" területekre, a megfigyelők egységes adatlapra rögzítik az észlelt madarak adatait, a faxon beküldött eredményeket az MME központjában összesítik. A madarászok minden évben találkoznak meglepetésszámba menő madarakkal, tavaly például fekete sas, szirti sas, vörös kánya, pusztai ölyv is felkerült az adatlapokra. Az idén nem kizárt hogy békászó sast is látnak majd, ami országos szenzáció lenne - a főleg kétéltűekkel táplálkozó madár rendszerint Afrikában tartózkodik ilyentájt, Magyarországon telelő példányról még a legöregebb madarászok sem hallottak. Amúgy a megszokott fajok is kínálnak érdekességet, rendszeresen felbukkannak például Skandináviából, Lengyelországból, Németországból, Szlovákiából érkezett sasok. Horváth Márton szerint már azt is többször megfigyelték, hogy Szlovákiában kikelt fiatal parlagi sasok a nálunk eltöltött téli vakáció után nem tértek vissza. A sasok téli táplálásáért a legtöbbet a vadászok teszik (az első számú táplálékforrásnak a vadászatok során megsérült vadak számítanak), de a madarászok is etetik őket a megfelelő helyekre kitett hússal. A bőséges táplálék mellett a sasok számára a fő vonzerőt a biztonságérzetet nyújtó nyílt puszta jelenti, meg a még most is jó karban lévő magyar természetvédelem, amelynek köszönhetően ritkán éri bántódás a télre hozzánk érkező madarakat - bár a képet némileg árnyalja, hogy a közelmúltban a borsodi Mezőségben söréttel oldalba lőttek egy parlagi sast. Az állat túlélte a támadást, de fél szemére megvakult, és röpképtelenné vált - az eset azt bizonyítja, hogy a ragadozó madarak iránti vendégszeretet még korántsem általános nálunk.
