Lehet, hogy mégis nő a hazai joggyakorlók érzékenysége a szabályokra fittyet hányó környezeti kártételekkel szemben? Hogy mégsem lehet mindent suttyomban, netán büntetlenül a környezet kárára elkövetni? Valami ilyesmit vélek felfedezni a Főügyészség vétójában, amely remélhetően a főváros egyik legszebb fasorát menti meg a botrányos Nagymező utcai mélygarázstól. Bár a döntés a kerületi önkormányzat, vélhetően hatalmas koncot jelentő tervére véglegesen még nem mondott nemet, a környék parkolóház után kiáltó üres telkeinek feltehetően jóval olcsóbb és sokkal inkább környezetbarát parkolási lehetősége talán helyrebillenti a demokrácia és a civil kontroll hitelét a pesti Broadway-n is.

Ugyancsak ilyen elmozdulást látok abban is, ahogy az állítólag jó nyomon lévő rendőrség kezeli a jászsági mérgezéses sas-sorozatgyilkosságot. Talán ez lesz az első olyan természetvédelmi bűntett, ahol az elkövető nem ússza meg szárazon, amire az ügybe beszállt Nemzeti Nyomozó Iroda is garanciának látszik. S ugyancsak nagy elszántságot látok az tovább terebélyesedő illegális szemétimport felgöngyölítésénél. Lehet persze, hogy az elmozduláshoz olyan esetek kellenek, amelyek úgymond kiverik a biztosítékot. Ilyenekre azonban egyfelől a kíméletlen kapzsiság, és a kenőpénzek, másfelől a nehezebb gazdasági és életkörülmények közepette sajnos növekszik az esély.