Az unió számára immár teljes a paletta: múlt év elején gázkrízis, év végén áramkrízis, most pedig olajkrízis. Ebből kettőt az oroszok és "barátaik", egyet pedig a németek okoztak, de ez teljesen mindegy. Az Európai Unió és a tagországok tisztelt vezetői az eseményekre mindhárom esetben egyforma dramaturgia szerint reagáltak: tanácstalanság, fejcsóválás, "vizsgálat", "egyeztetés" (főleg egymással). Miután a probléma tőlük teljesen függetlenül megoldódik, a ráncok kisimulnak, és csendben megállapítják: ha az uniós tagállamok az energia ügyében egységesen lépnének fel, az ilyen jelenségek elkerülhetők lennének. Aztán az ügy rohamsebességgel eléri végzetét, és az álmosító konferenciák egyik szekciótémájaként végzi. Ahol is természetesen kiderül, hogy a "tagállami ellentétek" miatt összehangolt cselekvésre nincs lehetőség. (Persze Magyarország még pénzt is szokott kérni az uniótól, de az nem ad.) A következő krízisnél pedig az egész játék kezdődik elölről.