Függünk az energiától. Mint minden függőségnél, annál rosszabb, hogy másvalakitől függünk - mondta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, amikor Brüsszelben bemutatta a testület új energiapolitikai akciótervét. Erről a márciusi uniós csúcs dönthet.

Ha semmi nem változik, az EU külső energiafüggősége a jelenlegi 50 százalékról 2030-ra 65-re, ezen belül a földgázban 84-re, nyersolajban 92-re nőhet. A huszonhetek egyedül az elektromos áramban állnak jól (noha a novemberi monstre áramkimaradás komoly aggodalomra adott okot), azt is főleg a sok tagállamban vitatott atomenergiának köszönhetően. Andris Piebalgs energiaügyi biztos most is elmondta: a tagállamok ugyan saját hatáskörben elállhatnak az atomenergia felhasználásától, ez esetben azonban gondoskodniuk kell a hiánypótló, nem szénhidrogén-alapú forrásról.

Az EU két irányban halad. Egyrészt a belső fogyasztást akarja csökkenteni - mint korábban, most is húsz százalékkal, 2020-ra -, másrészt a forrásokat, beszerzési útvonalakat kívánja diverzifikálni. Az uniós energiapolitika környezetvédelmi célokat is szem előtt tart. Az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátást 2020-ig "legalább 20 százalékkal" akarják csökkenteni az 1990-es szinthez képest. A cél az, hogy a globális felmelegedés ne haladja meg a két Celsius-fokot; szakemberek szerint ennek elérésére 50 százalék az esély. A megújuló energiaforrások arányát az unió 20 százalékra kívánja növelni a jelenlegi hétről. Mindezzel együtt környezetvédő szervezetek bírálták a bizottsági akciótervet, mert az nem elég ambiciózus szerintük.

Brüsszel szerint lehangoló eredménnyel zárult az energiaágazat másfél évig tartó, átfogó vizsgálata is. Aggasztó, hogy a nagy cégek a termeléstől a szolgáltatásig a teljes vertikumot ellenőrzésük alatt tartják. Noha tizenkét tagállam az áram-, négy pedig a földgázpiacon meglépte már az ezt lehetetlenné tevő "leválasztást", a legnagyobbak, Franciaország és Németország is ellenáll. Mindeközben erősödik a fúziós hullám: Brüsszel tavaly 22 cégegyesülési üggyel foglalkozott.

A stratégiát már a nyilvánosságra hozatala előtt bírálták Berlinben. Sigmar Gabriel (SPD) környezetvédelmi miniszter az atomenergia alkalmazásának szorgalmazását nehezményezte. Mint mondta: csupán a realitásokat kéne végre figyelembe venni: az EU 27 tagállamából 17 már elkötelezte magát az atomenergia fokozatos leépítése mellett - Brüsszel ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Megismételte azt az érvet is, hogy az olajhiányt nem lehet atomenergiával pótolni, egyébként pedig - az ismert biztonsági kockázatok mellett - ha valamiből, hát uránból teljes a német függés a külföldtől.