Igen furcsának találom a párhuzamot az identitás védelme, illetve a faj-, és zsidógyűlölet között – utasította vissza az Európai Parlament újonnan alakult, szélsőjobbos frakciójának vezetője az újságírók okvetlenkedését. A francia Bruno Gollnisch nem tette hozzá: csütörtökre várható az a bírósági ítélet, amely kimondja, hogy elmarasztalható-e a holokauszt-tagadás bűntettében. Korábban munkahelye, Lyon város egyeteme már öt évre felfüggesztette a Nemzeti Front politikusának oktatói státuszát a nézetei miatt. Egyúttal felére csökkentették a japanisztika szakos professzor javadalmazását; az elmaradt eurókat most az európai adófizetők pótolhatják.

Mint megírtuk, a héten megvalósul ugyanis az EU szélsőjobbjának álma: újra frakcióhoz jutnak az Európai Parlamentben. A két és fél év után távozó parlamenti elnök, a spanyol (katalán) szocialista Josep Borrell utolsó kötelezettsége lesz, hogy ennek technikai feltételeiről intézkedjen. A képviselői fizetésen és juttatásokon túl összesen egymillió euró (257 millió Ft) jár a hangzatos, Identitás, Hagyomány, Szuverenitás nevet viselő, húsz fővel megalakuló képviselőcsoportnak. A létszám egy fővel haladja meg a megkövetelt minimumot. A bővülést az tette lehetové, hogy a hó elején megfigyelőből teljes jogú taggá előlépett bolgár és román szélsőjobbosokkal elérték a tizenkilenc fős limitet. Az öt román kollégát a magyarellenességéről és antiszemitizmusáról (is) ismert, Vadim Tudor-féle Nagy-Románia Párt adja, az egyetlen bolgárt pedig a barátságos nevű Ataka (Támadás). (Ez utóbbit az a Dimitar Sztojanov képviseli, aki korábban alpári kör-emailben támadta Járóka Líviát abból az alkalomból, hogy a magyar roma képviselőnőt az év EP-politikusának jelölték.)

Az EU szélsőjobbja mögött nincsen valódi európai pártcsalád – az erre irányuló kísérletek ugyanis korábban kudarcba fulladtak -; a frakciótagok (elsősorban franciák, románok és flamandok) egy minimálprogramban állapodhatnak meg. Elutasítják az unió sokszínűségét – noha Gollnisch felesége is japán, így gyermekei is részben azok -, nem kérnek Törökországból, a homoszexuálisokból és ez EU alkotmányából, továbbá erős államot hirdetnek.

Hogy milyen eredménnyel? Ez majd elválik, de a zöldektől kezdve a kommunistákig sokan a megmondhatói, hogy nem könnyű a kis frakciók élete a januárban 785 tagúra bővült Európai Parlamentben. Ezért igazi befolyást aligha kapnak a szélsőjobbosok, akik ez EU ellenzésében az eddig is létező euroszkeptikus frakcióval versenyeznek. Nem volt ez másképp 1984 és 1994 között sem, amikor csoportjuk legismertebbje, a tavaszi francia elnökválasztásra trenírozó nemzeti frontos Jean-Marie Le Pen irányíthatta frakciójukat.

A legtöbb, amit a frakcióalakítással a pluszpénzen túl az extrémek kaphatnak, a nyilvánosság. A franciák még Francois Mitterrand elnöksége alatt úgy módosították a választójogi törvényüket, hogy a szélsőjobb lehetőleg egyáltalán ne kerülhessen be a törvényhozásba. Az európai választások azonban az arányosság elvére épülnek, ahol nem érvényesülhet ez a szűrő.

A mértékadó EP-frakciók mindenesetre előre fintorogtak a Le Pen lányát, Martine-t, valamint Alessandra Mussolinit, a Duce unokáját is tömörítő nyolcadik EP-képviselőcsoport megalakulásának hírére. – Ezen bohócbanda pontosan ott helyezkedik el, ahová tartozik: a parlament szélén. Jól tesszük, ha nagy figyelemmel követjük a tevékenységüket – fogalmazott Martin Schulz, a szocialista frakció vezetője. A szélsőjobbosok viszont azt követhetik – szintén “nagy figyelemmel” -, hogy Brigitte Zypries, az EU igazságügyi tanácsának soros német elnöke éppen most kezdeményezte az egyéges uniós fellépést a rasszista megnyilvánulásokkal szemben.