Attól, hogy egy napig, egy hétig vagy egy hónapig nem jön olaj a Barátság vezetéken, még nem kell rémüldözni. Nem ez a baj. A bajnak ez csak a lecsapódása. Az Európai Unió olajfélelmében már réges-rég bebiztosította magát - akkora készleteket halmozott fel kőolajból, hogy a legsötétebb válságforgatókönyv megvalósulása esetében is hónapokig kihúzná. Magyarország pedig már jóval az uniós belépője előtt bespájzolta a kilencvennapos készletet. Az utóbbi évek néhány nap alatt megoldódó orosz olajkrízisei nyomán akár azt is kérdezhetnénk: mi a fenének van szükség ekkora biztonsági tartalékra. Érdemes-e literenként két-három forintot fizetni ezért a benzinárban?

Az utóbbi évek olaj- és gázpiaci fejleményei alapján nem az látszik a fő kockázatnak, hogy tartósan elzárják Keletről a vezetékek csapját, hanem az, hogy az egykor a Szovjetunió "örök" határaira kitalált energiakitermelési és -szállítási rendszer minden elemében recseg-ropog. Megjósolhatatlan, mikor, hol és milyen okból áll le a szállítás. Mert bekasztniznak egy olajmágnást és tönkreteszik a cégét, vagy eltörnek a toldott-foldott, elöregedett vezetékek vagy Oroszország összeveszik valamelyik szomszédjával. Az előbbi kettő is gond, de az utóbbi a legnagyobb, hiszen Oroszország energia-nagyhatalmi ébredése nyomán azoknak az államoknak is "kinyílt a csipája", amelyek ilyen szerepben nem tetszeleghetnek. Rajtuk keresztül megy ugyanakkor a vezeték. Ők ezzel tudnak beszállni a játszmába. A baráti államoknak ma már aligha nevezhető országok közül több pedig saját energiakészletével is.

Az utódállamok közötti vezetékek, áralkuk és készletek szövevényében nehéz eligazodni, vagy megjósolni azt, hogy a következő télen éppen ki einstandolja a Nyugatra szánt orosz olajat vagy gázt. Nyugat-Európa azt érezheti, hogy ennél a legvadabb szoci időkben is biztonságosabb volt a helyzet, mert ideológia ide vagy oda - a nafta mindig jött a csövön. Csak a Szovjetunió szétesése után vált érdekessé, merre kanyarognak a vezetékek. Pontosabban azóta, hogy Oroszország megkezdte leszoktatni a "baráti" szomszédállamokat az alacsony energiaárról - amely jótékonyan eltakarta a közöttük meglévő politikai feszültségeket, és eszköz volt a többiek sakkban tartására.

Félnivalónk akkor van, ha az egykori birodalom és mezsgyéi között fel-fellángoló viták rendszeressé válnak, és elhúzódnak. Erre ugyanis nincs gyorsan ható európai gyógyszer. Az orosz energiától legjobban függő volt szocialista államok is csupán az Európai Unió politikai ernyőjében bizakodhatnak. No meg abban: mindenkinek érdeke, hogy az üzlet menjen tovább. A történelem fricskája, hogy visszanézve ez éppen a Szovjetunió fennállása idején ment a legolajozottabban.

A Barátság vezeték százhalombattai végpontján még ma is tábla hirdeti, hogy a csőhálózat a KISZ védnökségével épült.

Hát, most mehetünk hozzá panasszal.