Tavaszra ígéri a Városháza a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű helyreállításának befejezését. Tízmillió forintba kerül az őszi zavargások során megcsonkított obeliszk helyreállítása. Az önkormányzat nem gondolkodik azon, hogy esetleg "takarékossági okokból" elköltöztessék az emlékművet; arra az 1996-os orosz-magyar kormányközi (hadisír) egyezményre hivatkozva, amelynek alapján a két fél kölcsönösen biztosítja a területén lévő emlékhelyek gondozását.

Tény, hogy Oroszország meglehetős gyanakvással tekint minden, a Szabadság teret érintő kezdeményezésre. Még a Szabadság téri mélygarázs kiépítésekor is hosszas tárgyalásokra volt szükség, hogy ideiglenesen elszállíthassák. Szeptemberben szétverték a kegyhelyet. Ekkor az orosz külügy jegyzékben tiltakozott, felelősségre vonást követelve.

Az oroszok többségének május 9. a győzelem napja - a Budapesten élő oroszok ezen a napon emlékeznek a Szabadság téri emlékműnél az antifasiszta koalíció győzelmére, illetve a Magyarország felszabadítása során elesett kétszázezer szovjet katonára. Ma már azonban a Szabadság téren egy "megszállt", legalábbis kordongyűrűbe vont emlékművet találnak.

Magyarországon a rongálás pártsemleges műfaj: megkapta a magáét Winston Churchill (előbb vörös festékkel öntötte le Bácsfi Diána, nemrég pedig valaki a horogkereszt a péniszszel "kitüntetést" adományozta a szobornak), George Washington és Antall József - valaki még Haydn szobrát is megrongálta: talán Haynaunak vélte.

A rendszerváltást követő köztéri revízió után is több száz szovjet emlékmű maradt talpon az országban; a budapestieket lerombolták vagy a Szoborparkba szállították. A Szabadság téri kivételével. Amely ráadásul a belváros szívében, ideális tüntetési helyszínen áll (rögtön az MTV és az MNB mellett, remek asszociációkra adva lehetőséget). A "márványellenes mozgalomnak" mégsem ez lehet a fő motivációja, hanem a tér története: itt állt a József Újépület, a "magyar Bastille" - itt végezték ki Batthyány Lajost. A XX. század húszas éveiben négy irredenta szobrot, majd ereklyés országzászlót is fölállítottak itt. Mindezt a szovjet csapatok 1945-ben lerombolták. Az új, tizenöt méteres obeliszknek az 1956-os forradalom során lángpisztollyal estek neki, a rendszerváltozás után pedig vésővel, tojással, festékkel. Legutóbb fapajzsokon propagálták az elbontását, amit jogi úton is - például tiltott önkényuralmi jelkép használata miatti feljelentéssel - igyekeztek elérni nemzeti-jobboldali szervezetek. Legalább negyven egyesület tűzte zászlajára az "erőszakot gerjesztő" emlékmű áthelyezését.

A Szabadság téri revíziónak 2000 környékén még volt politikai támogatottsága az FKGP és az MDF részéről, de a két vezető erő, a Fidesz, illetve az MSZP ellenezte. A kormányok eleinte az obeliszk alatt nyugvó katonákra, majd 2002-es exhumálásuk - az Új köztemetőben történt újratemetésük - után a magyar-orosz egyezményre hivatkoztak.

Így a politikai napirendről lekerült az ügy - mindaddig, míg a Deport '56, illetve a Magyarok Világszövetsége újra elő nem vette. Az Országos Választási Bizottság decemberben zöld jelzést adott az emlékmű áthelyezése ügyében kezdeményezett ügydöntő népszavazásuknak, s meg is kezdődött a szükséges 200 ezer aláírás öszszegyűjtése. Az ügyben érdekes fejlemény, hogy az OVB nemzetközi kötelezettségekre hivatkozva tagadta (volna) meg a kezdeményezés hitelesítését - ha az Alkotmánybíróság közbe nem lép. A nemzetközi kötelezettség "kiütésével", úgy tűnik, elfogytak a jogi érvek.

Okos Márton és Patrubány Miklós tegnap a népszavazási kezdeményezésrõl tartott tájékoztatót