Mindez csak azért ötlik fel bennem, mert Lengyelországban vad viták folynak arról, vajon szabad akaratából mondott-e le Stanislaw Wielgus, Varsó érseke két napja viselt hivataláról avagy megüzenték neki a Vatikánból, hogy tegyen így? A viták azért vadak, mert a lengyelek jelentős része - bár nem a többsége - szívesen hinné, hogy az érsek áldozattal felérő gesztust tett, önszántából; és nem szívesen hinné, hogy egy főpapnak "idegenből" csak úgy parancsolgatni lehet. Lett légyen az akár a Szentszék. Mint tudjuk, a lengyel római katolikus egyház karakteresen nemzeti.

Holott. Wielgus a lengyel politikai rendőrség hosszú éveken át tudatos, tevékeny "együttműködő partnere" volt. Engedelmes főpap akkor, amikor elfogadta a pápától a kinevezését (múlt pénteken), s nem kevésbé engedelmes, amikor (tegnapelőtt) lemondott. Én ebben a hipotézisben osztozom sok más elemzővel. Azaz nem feltételezem, hogy az érsek, bármi teher volt is a lelkében, ne igazodott volna a pápai akarathoz az első esetben is meg a másodikban is. Ha nem üzenik meg neki, hogy helyes volna lemondania, nem mond le, hanem vasárnap önnön beiktatását ünnepli.

Miért hozta XVI. Benedek ilyen helyzetbe önnönmagát és Wielgust? Rejtély. A pápának tudnia kellett vagy illett arról az adathalmazról, amelyet Wielgus múltjára nézve az egyház saját, "külön bejáratú" történelmi bizottsága az ottani állambiztonsági levéltártól (IPN) begyűjtött. Vélelmezhető tehát, hogy annak tartalmát vagy hatását bizalmi emberei alábecsülték. Ám amikor múlt péntek-szombaton kiderült, hogy a hívő lengyelek többsége nem kívánna egy lelepleződött ügynököt látni a varsói érsek hivatalában, a pápa alighanem megriadt: inkább saját judíciumát bírálta felül, semhogy Varsó főpapjának népszerűségét tegye kockára. Amúgy az ügy más, nyomósabb szempontok felől nézve is szerfelett kínos. Ha nem is főpapi szinten, de túl gyakoriak a "lebukások" Lengyelországban. Merengek azon, vajon tényleg a magyar III-as csoportfőnökség volt-e a legsikeresebb a papok beszervezésében, mint a cinikus hivalkodók mondják, s nem esetleg a lengyel SB? S ha igen, akkor már tudom azt is, miért ápolja oly keservesen - az SB által meggyilkolt Popieluszko atya példájával - a lengyel egyház önnön ellenálló voltának a mítoszát. Mert hamis. Jusson eszünkbe, hogy az állambiztonsági levéltár papírjait most "fecninek" nevező, s ezzel Wielgust védelmező Glemp bíboros-prímás elődje, Stefan Wyszynski 1980-ban a(z utóbb nagyon eredményes) sztrájk beszüntetésére szólította fel Walesa Szolidaritását, teljes egységben a "világi (kommunista) hatalmakkal".

Végül. A Kaczynski ikrek rendszere nem utolsósorban a római katolikus egyházra támaszkodva, egyszersmind a papságot az átvilágítandó polgárok köréből kivéve hirdette meg az ország morális megújulását. Ezt az ideológiai talpkövet a Wielgus-affér után - más, világi afférokról nem is beszélve - kutya nehéz lesz egyben tartani. A papírok maradandóbbak olykor az ércnél is.