Az idei német fájdalomkongresszuson Frankfurtban a "földhözragadt" előadások keltették a legnagyobb izgalmat. Dr. Not-Ruppecht Siegel, neuburgi gerontológus például azt vetette kollégái szemére, miért nem foglalkoznak eleget az időskori fájdalmakkal, bármilyen eredetűek legyenek is. Pontosabban nem mennek utána, nem kérdeznek rá. Az idősek pedig egyáltalán nem panaszkodnak sokat az orvosnak. Attól félnek ugyanis, hogy kiderül, nem nagyon tudnak már felmenni az emeletre, nem képesek rendesen ellátni magukat, és orvosi tanácsra esetleg idősek otthonába "paterolják" őket a rokonok.
Minek fájjon?
A gyógyításnak hasonlóan mostoha területe az időskori demenciában, elbutulásban szenvedők fájdalma. A súlyosan leépült betegek képtelenek panaszkodni, kifejezni - hogy szenvednek.
A krónikus fájdalom pedig nemcsak rontja az életminőséget, de depresszióra is hajlamosít. Egy lipcsei vizsgálat szerint a hosszas hátfájdalomban szenvedők 16 százalékából előbb-utóbb igazi depressziós lesz.
A fájdalom az esetek többségében ma már megszüntethető, de legalábbis csillapítható. Rejtély, hogy miért hagyjuk szenvedni embertársainkat.
