- Az osztályfőnök agyonterrorizált minket, egy idő után már rettegtem tőle. Utált, mert hangosan nevetek és megmondom a véleményemet - meséli a lány, majd kora minden hevével fakad ki: minek megy tanárnak az, aki nem szereti a gyerekeket?

- Lehetetlen, hogy a pedagógus minden tanítványát szeresse - véli Ranschburg Jenő pszichológus. - Itt is, mint ahogy az élet más területein, elkerülhetetlenül működik a rokonszenv-ellenszenv mechanizmusa. Ebből következik, hogy vannak a "szeretem gyerekek" és vannak azok, akik ellenérzéseket váltanak ki a tanárból. Minél ellenszenvesebb egy gyerek, annál inkább meg akar tőle szabadulni a pedagógus. Nem ritka, hogy a tanárt annyira irritálja egy-egy diákja, hogy már nem tudja elviselni - magyarázza, majd hozzáteszi: akkor van baj, ha a pedagógust ellenszenve vakká teszi a gyerek képességeire is, mert "ha pofátlan, biztosan hülye is". Ezt a disszonanciát sajnos általában úgy oldja fel a pedagógus, hogy leértékeli a gyereket.

- Mindig összeszorult gyomorral indultam reggel az iskolába. Nehezebben ment a tanulás, mint másoknak. Viszont, ha visszakérdeztem az órán, a tanárok lehülyéztek - mondja Gergő, aki végigbukdácsolta az első gimnáziumi éveket. - Amikor úgy éreztem, hogy tiszteletlenül beszélnek velem a tanáraim, én is átvettem ezt a stílust. És ez már nem tetszett nekik.

Gergő folyamatos kudarcélményei miatt iskolakerülő lett, végül esti gimnáziumba került. A család szűkös anyagi forrásai miatt azonban dolgoznia is kellett. Viszont a munka mellett nem tudott tanulni, sorozatban megbukott. Végül el kellett hagynia az iskolát. Csakúgy, mint Annának.

A bevezetőben bemutatott lányt csak egy ideig szippantotta magába a környékbeliekből verbuválódott társaság, majd az állandó füvezésből is elege lett. Azonban sem a szüleivel, sem a tanáraival nem tudta megbeszélni problémáit.

- Anyuval néha lehetett beszélgetni, de sosem volt elég ideje rám - meséli. - A tanáraimat nem érdekelte, hogy mi bajom, csak leadták az anyagot és kész. Egy idő múlva már úgy voltam vele, hogy ha ők letojnak, én is ezt teszem velük.

Ranschburg szerint a mai iskolarendszer mindenkit megpróbál teljesen kiszorítani magából, aki kicsit kilóg. Az iskolák többsége szerinte még mindig a kispolgári értékrendszer tüneteit hordja magán. Így, aki nem ezt követi, netán annak ellen is áll, azt kiveti magából.

Anna és Gergő végül a Belvárosi Tanodában kötött ki, csakúgy, mint Laci.

- Mindig is kívülálló voltam - mutatkozik be a fiatalember, aki három középiskolát "fogyasztott el", mielőtt a Tanodába érkezett. - Részegen, beszíva jártam az órákra, már ha bementem egyáltalán - mondja. Laci több tárgyból bukásra állt. Megállapodást kötött az első iskolával: ha elmegy, nem buktatják meg. A többi iskolában már be sem járt az órákra. Drogok kábulatában élte világát: bulizott, utazgatott. Egy idő múltán azonban elege lett magából, változtatni akart.

- Be kell látni, hogy bizonyos speciális eseteket nem tud kezelni a hagyományos iskolarendszer - mondja Gulyás Péter, a Belvárosi Tanoda igazgatója, aki szerint nem is ezzel van a gond, hanem a problémák megoldásának módjával. Gulyás szerint az iskolának - ideális esetben - a gyerekkel és a szülővel együttműködve kellene keresnie a megoldást, végső esetben egy olyan oktatási intézményt, ahol a diák folytathatja tanulmányait.

- Pozitív jelnek tekinthető, hogy egyre több intézményvezető és pedagógus keres meg minket, kér tanácsot - mondja az igazgató.

Ranschburg Jenő élesebben fogalmaz: a hagyományos pedagógia nem tud mit kezdeni azzal, hogy az iskolások különböző divathullámok bűvöletében élnek, nem veszik komolyan a normákat, sokan kábítószert fogyasztanak. A pedagógus pedig, ha nem bír a gyerekkel, gyakran elégtelenekkel bünteti.

Gergő huszonegy évesen érettségi előtt áll a Belvárosi Tanodában, középiskolai pályafutásának negyedik állomásán.

- Nekünk ez a másféle oktatási stílus jön be. Nem vagyunk béklyóba kötve, oldott hangulatban tanulhatunk. Itt kaptam kedvet a tanuláshoz, és jó eredményeim vannak - közli. Anna és Laci is megtalálta a helyét, mindketten érettségi előtt állnak a tanodában.

A Belvárosi Tanodában az elmúlt tizenöt év alatt nem változott a jelentkezők száma. Azok a nehezen kezelhető gyerekek ugyanis, akiknek a szülei nem engedhetik meg a fizetős iskolát, ide jönnek. Évente több mint kétszáz fiatal jelentkezik, ám csupán tíz százalékukat tudják felvenni.

Vizsga