A mezőszilasiak nem értik, hogyan válhattak egy szörnyű bűntény áldozataivá ezek az emberek. Bár a DNS-teszt még nem igazolta, senki nem kételkedik benne, hogy a napokban megtalált kiégett luxusterepjáróban Tamás és Hugi csontjaira bukkantak.

Mezőszilas közigazgatási határain túlról tekintve már kevésbé tűnik rejtélyesnek a vállalkozó tragédiája. Prikkel pályafutása a rendszerváltozás utáni időszak egyik tipikus sztorija: az egykori téeszsofőrből előbb ifás magánfuvarozó lett, majd a vadkapitalista évek következtek tele zűrös, áttekinthetetlen üzletekkel, amelyek után a kilencvenes évek második felében Prikkel már jómódú vállalkozóként saját szállítmányozó cégét irányíthatta.

A látványos felkapaszkodás folyamatát persze rendőrségi vizsgálatok, előzetes letartóztatásban töltött hónapok, pénzbírságok, felfüggesztett börtönbüntetések terhelték. Csak a jogerős bírósági ítéletek szerint a sikeres vállalkozót többek között adócsalás, orgazdaság miatt marasztalták el. Hamarosan újabb több tízmillió forintos adócsalás miatt kellett volna a vádlottak padjára ülnie.

A mezőszilasiak szerint mindennek nincs jelentősége. Tamás és Hugi a falubeliek szeme előtt vált szegény fiatal házaspárból jómódú családdá. Prikkelék tárcája hiába lett tele pénzzel, látszólag semmit sem változtak. Nem zárkóztak el az emberek elől, nem voltak testőreik, bárkivel leálltak beszélgetni. Emberi hangon szóltak mindenkihez, még ha egy luxusterepjáró ablakát kellett is leengedni hozzá. Ha a földijeik kölcsönkértek tőlük, akkor adtak.

Úgy tűnik, ez lett a vesztük. Prikkelt vállalkozóként keménynek, céltudatosnak ismerték, nem volt szívbajos az üzletfeleivel szemben. A falubelijeivel viszont másképp viselkedett. A nyomozás jelenlegi állása szerint éppen az egyik helyi adósa - félve attól, hogy nem tudja visszaadni a kölcsönkapott tízmillió forintot, így elveszíti a fedezetként fölajánlott házát - állhat a bűncselekmény mögött. Akár így van, akár egy másik üzleti vita miatt kellett a feleségével együtt meghalnia, a tragédia nem csupán a véletlenek szerencsétlen összjátékának tudható be. Ahogy az egyik mezőszilasi fogalmazott a főtéri kocsmában: "Engem soha nem fognak elrabolni, és a luxusterepjárómban kivégezni. Tamás azt hitte, hogy dúsgazdagon is megmaradhat átlagembernek, de ezzel csak becsapta magát. Itt élt köztünk, de már nem velünk. Az a sok pénz, amiért annyit hajtott egész életében, az okozta a vesztét."

Nem tudott hozzákeményedni.