A játék nem vész el, csak átalakul
Az ambivalens hozzáállást a legszemléletesebben talán a Planethotwheels autóverseny-programja illusztrálta. Az interneten ingyenesen játszható autóverseny a Hotwheels játékautókat helyezte számítógépes környezetbe. A Hotwheels név az egész világon kapható, vékony tengelyein gyorsan és messzire gurítható kisautókat jelent - hogy hányfélét, azt talán csak a legelvakultabb gyűjtők tudják, de a Planethotwheelsben majdnem mindegyikkel lehetett versenyezni. Több száz versenyautóból és különleges vonalvezetésű, alkalmanként a levegőben folytatódó pályákból lehetett válogatni. A verseny közben bemutatott kunsztokért és a jó helyezésekért virtuális pénz járt, amit a járműpark bővítésére vagy tuningolására fordíthattak a játékosok. A rendkívül népszerű játék aztán lekerült a Hotwheels honlapjáról - eleinte még hitegették az odalátogatókat, hogy nemsokára visszatér, de immár vagy két éve híre-hamva sincs. A lépést megelőzte, hogy a Hotwheels márka a Matchbox-játékbirodalomhoz került, s az új gazda láthatóan idegenkedik a számítógépes játékok világától (ennek jele, hogy bár a Matchbox márkanevet és autófigurákat több PC-játék - így például a Matchbox Emergency Patrol vagy a Matchbox Cross Town Heroes - fejlesztői is "bérbe vették", de ezek egyike sem érhető el a Matchbox honlapjáról, sőt ott még utalás sincs rájuk).
Hasonlóan kétarcú a világ legnagyobb játékgyára, a Lego gépjáték-politikája. A dánok több ismert játékuk licencét átadták számítógépes játékok fejlesztőinek, ugyanakkor épp a közelmúltban jelentették be, hogy ezután inkább a valóságban játszható építőjátékokra kívánnak koncentrálni. A műanyag hősök virtuális kalandjainak számítógépes továbbjátszását (pénzért) kínáló kiadvá-nyokból így is széles a választék. A Bionicle játékban Mata Nui szigetét védelmezhetjük a toák bőrébe bújva (aki már lejátszotta ugyanezt legóval, az biztos érti, hogy miről van szó, aki meg nem, az valószínűleg nem fog súlyos ezreket kifizetni a történet CD-re írt változatáért). A játékmenet kötött, azaz nincsenek alternatív pályák, de a sziget különböző zónákból áll, amelyek között szabadon kószálhatunk, amíg csak le nem győzzük Makutát, a sötét szellemet a földön, a vízben vagy a levegőben.
Szintén legóhátterű alkotás a Drome Racers, amelyben egy ifjú, de mindenáron győzni akaró pilótát alakítunk. A versenypálya valójában egy hatalmas stadion (drome), de annyira nagy, és úgy be van rendezve tereptárgyakkal, hogy az már a szabadtéri terepverseny illúzióját kelti. Közel 20 autó közül választhatjuk ki a nyerőnek hitt modellt, és a végleges konstrukciót mi magunk építhetjük össze a start előtt. Az ellenfelek meglehetősen agresszív eszközökkel - rakétákkal, aknákkal, fénybombákkal - próbálnak minket megakadályozni.
A Lego Star Wars II-nek már a neve is elárulja, hogy a nagy múltú dán játékgyár Csillagok háborúja-készlete ihlette. Ez a program egészen különleges játékélményt nyújt, erről a félig-meddig beavatottaknak elég talán annyit elmondani, hogy egyedül a fénykarddal több mint húszféle trükkre vagyunk képesek, a pályák változatossága elképesztő, a grafika pedig olyan fejlett, hogy a szándékosan komikusra hangolt mozgáselemekről is pontosan tudhatjuk: ezt a tervezők szándékosan formálták ilyenre, hogy jókat nevessünk rajta játék közben. A játékban a legkreatívabb ötlet a Free Play üzemmód, ebben a játékos átírhatja és újrajátszhatja a történetet, ha a filmbeli befejezés valamiért nem tetszett neki.
