Támadják Kapolyi árampozícióit
Növekszik a feszültség az ukrán-magyar határon. Az északkeleti szomszédunknál termelt, olcsó áram behozatalában eddig szinte egyeduralkodó Kapolyi László pozícióit az ukrán hátterű, eddig csak a gázkereskedelemben tevékenykedő Emfesz Kft., illetve a szintén ukrán hátterűnek mondott Energy Capital Zrt. kívánja megingatni.
A nagyjából rekonstruálható előzmények szerint Kapolyi László szocialista képviselő - egyben szociáldemokrata elnök - cége, a System Consulting 1995-ben 2015-ig szóló szerződést kötött az ukrán állami áram-nagykereskedővel, az Ukrintenergóval. Ebben évi 350 megawatt (MW) erőmű-kapacitást kötött le Ukrajnában abból a célból, hogy az ott termelt áramot Magyarországra szállítsa. Ez "nem kis teljesítmény" volt Kapolyitól: az ukrán rendszer ugyanis alapvetően nem tud együttműködni a tőle nyugatra található országok egységes villamosenergia-rendszerével. Emiatt a nagy multicégek nem is érdeklődtek az együttműködés iránt. Kapolyiék azonban némi beruházással Kárpátalján a burstini erőmű néhány blokkjában úgynevezett "szigetet" alakítottak ki, amely mégis képes a nyugat-európai paraméterek betartására. Ráadásul - sokak szerint a szabályozatlanabb körülmények miatt - az ott termelt áram jóval olcsóbb, mint Záhonytól nyugatra: a széntüzelésű blokkok lényegében olyan áron produkálnak áramot, mint nálunk a messze legolcsóbb atomerőmű. Az áramra fogadókésznek mutatkozott az Ukrinterenergo honi párja, a Magyar Villamos Művek (MVM) is. A cég az Ukrajnából behozott áramot máig kötelezően átveszi, mondván, olyan olcsó, hogy bizonyosan szükség van rá a versenypiacon kívül, azaz a hatósági áron szolgáltató "közüzemben". (350 MW ugyanakkor nem túl nagy szelet a több mint 8 ezer megawattos honi áramrendszerben.)
Kapolyi László máig a bevallottan leggazdagabb országgyűlési képviselő. A tőle kapott adatok alapján kiszámolható: a 350 MW lekötése nyomán évente 1,5 millió megawattóra (MWh) áram érkezik az országba úgy, hogy cégének minden MWh-n 3-4 dollár haszna van. Ez évente uszkve egymilliárd forint nyereség, 20 évre bebiztosítva. Nem rossz, és Kapolyi másban is utazik.
Arra az érdekelt felek egyike sem adott lapunknak egyértelmű választ, hogy a burstini erőmű 350 MW-n felüli 105 MW-s teljesítményéért az elmúlt években miért nem folyt ádáz küzdelem. Kapolyi - aki a hírek szerint korábban ebből is importált - állítólag most nem tartott rá igényt, az Emfesznél pedig azt mondták, most látták elérkezettnek a pillanatot arra, hogy belépjenek az árampiacra.
Az Emfesz a honi gázszektor viszonylag új, ám annál lendületesebb szereplője. Formálisan offshore tulajdonban van, ám a háttérből sokak szerint az egyik leggazdagabb ukrán üzletember, Dmitro Firtas irányítja. Az újra és újra felreppenő hírek szerint az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) rendre megpróbál kapcsolatot találni Firtas és a "maffiavezérnek" tartott, sokáig Magyarországon élő Szemjon Mogiljevics között, máig sikertelenül. Az Emfesz a nem lakossági szféra számára néhány éve felszabadított gázárrendszerben találta meg a számítását. Ukrajnából ugyanis igen olcsó - főleg türkmén - gázt hoz be. Ottani partnere a svájci bejegyzésű RosUkrEnergo, amely mögött Firtas és - talán meglepő módon - az orosz állami gázszállítások ura, a Gazprom áll. A felállás legyen bár bonyolult, az Emfesz minden szabályt betart, így tevékenysége a liberalizáció sikere: ügyes machinációival lejjebb nyomja az árakat, így ma már a piac 20 százalékát magáénak tudhatja.
Az Energy Capital tulajdonosa a szlovák Korlea Invest, amelynek hátterében a hírek szerint szintén ukránok állnak. A cég az ukrán kézben lévő Dunaferr egyik energiaszállítási partnere.
Egyes hírek szerint az Emfesz árampiaci aktivizálódása az Ukrajnán belüli hatalmi váltásnak tudható be: Dmitro Firtas állítólag inkább az ország új elnökéhez, Viktor Janukovicshoz áll közel. Más elemzők az Emfeszt Juro Bojko energiaügyi miniszterrel is "társítják". Ezt Borisz Sesztakov, a cég szóvivője lapunknak cáfolta.
A jó kapcsolatokban bizonyára mégsem szűkölködő Emfesz, úgy tűnik, elsőre kicsit túl nagyot akart kiharapni az ukrán áramtortából. A december 29-i első első hírek szerint az ukrán rendszerirányító, a Nek-Ukrenergo "Bojko személyes részvételével, véglegesen" 200 MW exportot engedélyezett a számára. Ez azonban sokkal több annál, mint amennyi évente Kapolyi áramán felül megmarad. Így a System a szerződött 350 MW helyett csak 250 MW-t kapott volna. A döntést követően azonban újabb "végleges" változatokról születtek hírek: 30-ára az Emfesz kvótája 100 MW-ra csökkent. Sesztakov szerint az ukrán rendszerirányító "egyes magyar tisztviselők szokatlan, nem piackonform nyomására" változtatott véleményt. A System Consulting kedvező helyzetére utal, hogy Kapolyi cége MWh-nként 47 dollárért, az Emfesz viszont 81 dollárért veszi az ukrán áramot.
Nem egyszerűsítette a helyzetet a honi rendszer stabilitásáért felelős Mavir ténykedése sem. Igaz, Vinkovits András, a társaság új vezérigazgatója szerint a Mavir helyzete sem egyszerű. A cég az uniós szabályok alapján novemberben pályázatot írt ki az Ukrajnából származó áramszállításokra. Erre ugyan csak akkor van szükség, ha a határon lévő vezetékek áteresztő kapacitása kisebb, mint a behozni kívánt mennyiség, de a vezérigazgató szerint az ukrán fél most nem jelezte időben, mennyi a kínálat. Így a Mavir a biztonság kedvéért pályáztatott. (Ha a kínálat végül is nem okoz a határon tülekedést, a Mavir - megfelelő szakmai kontroll mellett - automatikusan elfogadja a Nek-Ukrenergo javaslatát.) A honi törvények szerint a hosszú távú szerződésekben lekötött, az MVM által külön is jelzett behozatalra - vagyis Kapolyira - a pályáztatási kötelezettség nem vonatkozik. A pályáztatott 105 MW-ból 52-t az Energy Capital, 52-t a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft., 1 MW-t pedig az Emfesz nyert meg. A pályázat végeredményét azonban a Magyar Energia Hivatal (MEH) megsemmisítette, mondván, tessék megvárni az ukrán kiosztást. Az az év utolsó napjaiban meg is érkezett: eszerint az áram nyugodtan át tud jönni a határon, így Vinkovits szerint minden rendben. A legutolsó hírek szerint a MEH most vizsgálatot indított az egész ügyben.
Hogy a háttérben előzetesen milyen boksz mehetett, jól illusztrálhatja az MVM által december 27-én, látszólag minden ok nélkül kiadott közleménye, amely a System Consultinggal való együttműködés előnyeit ecseteli. Az anyag hangsúlyozza: a fogyasztók szempontjából ez a legolcsóbb megoldás.
Borisz Sesztakov hangsúlyozta: nem nyugszanak bele a legújabb kiosztásba. Bíznak abban, hogy az ukrán hatóságok rövid időn belül visszaállítják az eredeti állapotot. Szerinte nem lenne gond, hogy ezáltal a System nem tudná leszállítani a szerződésében szereplő teljes mennyiséget: úgy véli, hogy a hosszú távú szerződések - amelyek ellen az unió hivatalosan is kifogást emelt - ellentétben állnak az alapvető piaci elvekkel.
Kapolyi László kérdésünkre nem tagadta: érzi, hogy meg kívánják ingatni a pozícióját. Nem is csodálkozik, hisz a beruházás hasznából ma már bizonyára sokan részesülnének. Ha valamilyen módon nem jutna hozzá a lekötött 350 MW-hoz, az ügyet bizonyára jogi útra terelné. Úgy véli, ha valaki át akarná venni a helyét, legalábbis meg kellene térítenie számára az "áramsziget" létrehozására költött több tízmillió dollárt. (Az Emfesz ennek kapcsán úgy véli, a beruházások ellenértékét az áramért kifizetett díjban fizetik meg.) Kapolyi azt az értesülést, miszerint jó ismerőse, Andrij Kljujev ukrán miniszterelnök-helyettes érdekeltségei megvették volna a System Consultingot, határozottan cáfolta. A cégben már annyi munkája van, hogy attól soha nem válna meg - szögezte le.
