Hát ilyen sem volt még, hogy az utolsó pillanatban törölni kelljen az érsekavatást, amelyre egyébként elment volna, természetesen, a lengyel államfő is. A majdnem új főpap azért kényszerült erre a visszalépésre, mert kiderült róla, hogy annak idején együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Stanislaw Wielgus azzal védekezett, hogy a hetvenes években egy papnak nemigen volt lehetősége arra, hogy kitérjen a tartótisztekkel való „beszélgetések” elől. Azt is mondta, hogy valójában nem végzett igazi besúgói munkát, és úgy jelentett, hogy nem ártott senkinek. Ám a lengyel egyház saját vizsgáló bizottsága - a BBC szerint – arra a megállapításra jutott, hogy Wielgus atya (bár bizonyítható károkat nem okozott senkinek, legalábbis nem lehet kimutatni) nem is nagyon igyekezett kitérni a kommunista belbiztonsági szolgálat emberei elől. Nem tudni, de felmerült, hogy maga jelentkezett erre a sajátos világi szolgálatra. Mindenesetre még speciális ügynöki kiképzést is kapott. A pápa azonban nemrégiben még kiállt Wielgus mellett, teljes bizalmáról biztosította.

Az erősen katolikus Lengyelországban nagy megrendülést okozhat az ügy. Sok lengyel szemében a katolikus egyház a kommunizmus elleni nemzeti ellenállás valódi és jelképes ereje, ebből is táplálkozik máig tartó társadalmi és politikai befolyása. Közben ugyan kiderült, hogy a papok legalább tizenöt százalékát a korabeli állambiztonság beszervezte. Akadt közöttük sok híresség, és sok alaptalanul megrágalmazott is. A lengyel katolikus egyház tavaly február óta vizsgálja a konkrét eseteket, hiszen a jobboldali lengyel kormány, antikommunista hevületből, közzétette az ügynöklistákat. Lehet, hogy a lengyel jobboldal ezzel nagyot üt mai, baloldali politikai ellenfelein (akiket egyébként teljesen szétzilált a korrupció), de az meg biztos, hogy az első igazán megrendítő csapást a katolikus egyház szenvedte el.
És azt is nehéz kimagyarázni, miért hallgatott a rendszerváltás után másfél évtizeden keresztül a főpap. Ügynökmúltját csak az után ismerte el, amikor már kiderült.