Nem cél, hogy új alapszabályt készítsünk, hogy mindent átdolgozzunk. Nem szándék most az, hogy a hosszú- és középtávú politikai programunkat megváltoztassuk, de igenis eltökéltek vagyunk abban, hogy a napi működést hatékonyabbá tegyük – protezsálja párttársaihoz írt levélben a februári kongresszuson (elvileg) elfogadandó alapszabály most vitára bocsátott tervezetét Juhász Ferenc. Az MSZP alelnökének ez a mondata – legalábbis a látszat, illetve a szavak szintjén – visszalépés. A tavaszi választási diadal után Gyurcsány Ferenc pártreformot hirdetett ugyanis – mélyet, érdemit, tartalmit. Olyat, amelyik beágyazza a társadalomba a szocialistákat, és modern baloldali politikát formál. Olyat, ami véletlenül sem az MSZP erőköreiről, a személyzeti kérdésekről szól. Hiszen az MSZP élére aspiráló miniszterelnök – ő mondta az októberi kongresszuson – nem jó a dzsungelharcban (értsd: a háttéralkukban).

Kegyelmi állapot

Azt is deklarálta akor, hogy ő maga, a programja és személyzeti politikája elválaszthatatlanok: a küldöttek vagy rábólintanak a „hármas egységre”, vagy keressenek valaki mást.

Most mégis úgy tűnik, a kormányfő, illetve az általa pár hónapja a párt élére tolt Juhász retirál. Részben. A miniszterelnök jelenleg egy Y-elágazásnál áll, és ráér a kongresszuson eldönteni, melyik úton indul el. Teheti, hisz „kegyelmi állapotban” van, éppen a számára és a baloldalnak kedvezőtlen körülmények miatt. Egyrészt senki nem tör jövőbeni pártelnökségére, mivel a társadalmi elégedetlenség visszanyesi a nagyobbik kormánypárt erős embereinek elnöki ambícióit. Másrészt ráér, ha az új alapszabály elfogadása csúszik, az legföljebb politikai fiaskó. Nagy presztízsveszteséget az jelentene bármelyik ellenjelöltnek, ha erőltetné az ügyet, és a küldöttek aztán leszavaznák.

Egy a jelszó: centralizáció

Így Gyurcsány nyugodtan előrukkolhat egy olyan alapszabály-vitaanyaggal, amelyik centralizált rendszert kényszerítene az olykor sután, ám általában többé-kevésbé demokratikusan működő MSZP-re. A javaslatcsomag lehető legkisebbre szűkítené a kongresszus mozgásterét, s a jelenleginél jóval ütőképesebb hatalmat koncentrálna az elnökség kezében.

– Szakítani kell azzal a felfogással, hogy a legfőbb döntéshozó szerv bármilyen határozatot meghozhat, így szabályozni kell a kongresszusok előkészítését, hatáskörét, a küldöttek mandátumának tartalmát – írja az alapszabály-tervezet. Az MSZP-n belül ezt sokan úgy értelmezik: Gyurcsány megtanulta az őt miniszterelnök-jelölté emelő 2004 augusztusi kongresszus leckéjét. Akkor ugyanis előbb a megyék, majd a küldöttek, kihátrálva az elnökség szinte egységes akarata mögül, éppen őt emelték pajzsra, a „nagyok” által támogatott Kiss Péter (most szociális és munkaügyi miniszter) ellenében.

Ne a „helyiek” diktáljanak

Csak hát 2007 februárja után épp Gyurcsány vezetné a „mezei hadak által” két és fél éve rútul cserbenhagyott elnökséget – tehát elkél némi hatáskörbővítés. A jövőben a testület jóval könnyebben változtathatná meg vagy érvényteleníthetné a területi szervek és testületek határozatait. (Emlékeztetőül: a jelenlegi szabályozás akadályozta meg tavaly tavasszal, hogy Békésben az elnökség a saját szája íze szerint  rendezzen el képviselő-jelölési ügyet a helyiek ellenében.) Ennek egyik előfeltétele azonban az volna, hogy a jövőben az országos elnökség ne regionális alapon szerveződjön (azaz ne a „saját birodalmukért” lobbizó, azt védő területi erős emberekből álljon össze a vezérkar). Az elképzelés a politikai felkészültséget és az elfogadottságot jelöli meg „bekerülési kritériumként”, vagy a különböző szakmai feladatok ellátására való alkalmasságot. (Itt az a Gyurcsány-ötlet köszön vissza, hogy az adott projekteket elvégző menedzserekre van szükség.) A dolog szépséghibája, hogy területi támogatottság nélkül az elnökségi tagok legitimációját sokkal inkább a párt első emberének és a szűk vezérkarnak a támogatása jelentené, mintsem a tagság támogatása. A területi erős emberek és a kormányfő viszonyát jól érzékelteti: amikor a megyei elnökök pár hete összegyűltek a kormányfővel konzultálni a párt frissítéséről, egyikük megkérdezte Gyurcsánytól: akkor most szövetségesek vagyunk az MSZP megújításában? A miniszterelnök elbeszélt a kérdés mellett.

Kivárásra játszanak

Persze az alapkérdés az: mire adja áldását a kongresszus, és mire nem. – Ha igent mond „önmaga” megcsonkítására, akkor Gyurcsány nyugodt szívvel engedheti be a szocialista nagyokat az elnökségbe. Hisz az ő erejüket a mögöttük álló (és immár meggyengült) küldöttsereg adja. Ha a kongresszus ez ügyben befeszül, és csak a „felturbózott” elnökségre adja áldását, akkor is veszít súlyából, a Gyurcsány irányította vezérkar akkor markánsabban avatkozhat be a helyi pártpolitikába.

Márpedig annak alakulásától függ, hogy ki lesz küldött, és ki nem – így próbálja értelmezni az alapszabály tervezetét egy szocialista vezető. Ennek ellenére több MSZP-s prominens úgy véli, hogy a küldöttek nem söprik le kapásból a tervezetet a kongresszus asztaláról. Úgy kalkulálnak ugyanis, hogy bármi lesz is, a helyi, területi vezetők, illetve a kongresszus 80 százaléka a helyén marad. Továbbá azt is biztosra veszik, hogy nem megy át a javaslatnak az a passzusa, amely szerint az országos vezérkar tagjainak mandátuma a jövőben ne két, hanem négy évre szóljon. Tehát ha nagy lesz a baj – véli sok küldött –, akkor is orvosolhatják a problémákat 2009-ben. Ráadásul az EP-választások után már objektíven lemérhető, mit is tett Gyurcsány és mit nem.

Talán hozzá sem nyúlnak…

Már ha egyáltalán lesz alapszabály-módosítás: az új rend új országos tisztségeket is kreálna ugyanis. Például az ügyvezető (al)elnökét. Ám már vagy két hónapja zajlik a felmenő rendszerű tisztújítás a megyei és helyi szervezetekben, az országos vezérkar megválasztása pedig része ennek. Többen úgy vélik, jogilag is aggályos lenne, ha a párt „kisurai” más szabályok szerint kerülnének tisztségükbe, mint a nagyok.

Így mindenki kivár, legföljebb a háttérből pozícionálja magát – még Gyurcsány sem tart nagy kortesgyűléseket, noha elnökségét semmi nem veszélyezteti. Az, hogy helyi szervezetek Szekeres Imre elnökhelyettest és Lendvai Ildikó frakcióvezetőt szintén jelölték a párt élére, nem oszt nem szoroz. Egyikük sem áll sorompóba a miniszterelnök ellenében. Egyes vélemények szerint Szili Katalin sem a „kihívói dobokat” verte, amikor azt nyilatkozta, hogy a párt nem elfoglalandó hatalmi terep. A házelnök – állítják MSZP-s prominensek – elnökségi tagságra, legföljebb alelnöki posztra tekint.

„Másodikak”

Az viszont már fogas kérdés, hogy ki lehet az MSZP második embere. Amennyiben átcsúszik az alapszabály-tervezet, és lesz új ügyvezető alelnök, akkor vélhetően Juhász Ferencnek hívják majd. Egyes információk azonban arról szólnak, hogy Juhász némiképp „fázik a poszttól”. Egyrészt ugyan Gyurcsány embereként hónapok óta gyakorlatilag ő vezeti a pártot, ennek még sincs sok látszatja. Hiller István a jelenlegi pártelnök és Szekeres sikerrel blokkolja. Másrészt, ha Gyurcsány nem hozza lendületbe az MSZP-t, megeshet, hogy 2009-ben Juhásznak már nem lesz hova hátrálnia. Mindenesetre Juhász hezitálásával párhuzamosan felröppentek olyan pletykák, hogy az ügyvezető alelnökségre Simon Gábor is szóba került. Ám a miniszterelnöknek komoly presztízsveszteség lenne, ha nem Juhász ülne az ügyvezetői székbe, így – vélekednek a szocialisták – ha Gyurcsányon műlik, akkor Juhász nem farolhat ki. Simon viszont – állítják MSZP-s prominensek – a jövőben is az országos választmányt vezényelné inkább (e pozícióra egyébként jelölték is). De: egyes vélemények szerint a választmányt – a párt második legfontosabb legitimációs testületét – most a párt elnöki posztjáról februárban távozó Hillernek kell adni. Lehet találgatni, hogy Hiller és Simon esetleges vetélkedéséből ki kerülne ki győztesen. A megkérdezettek többsége Simonra fogadna – főként, ha bírja Kiss Péter támogatását. (A jelek szerint bírja.) Azét a Kiss Péterét, aki Szekeresen kívül – ha nem változik az alapszabály – szinte egyedül indulhatna sikerrel az elnökhelyettesi posztért, ha akar. Ám sokan úgy látják, hogy a szociális és munkaügyi miniszter egyelőre kivár, és nem kíván feltétlenül az „új párthatalom vezéralakja” lenni. A legtöbben azt valószínűsítik, hogy megelégszik egy elnökségi tagsággal, és a háttérben mozgó szürke eminenciás szerepével.

A kassza nem cserél gazdát

Ami biztos, bárhogy is alakul az elnökség összetétele, senki nem szeretne kimaradni. Az említetteken kívül számolni kell még Újhelyi Istvánnal, a másik jelenlegi alelnökkel is. És még valakivel, aki nem tagja az elnökségnek, viszont a párt egyik meghatározó szereplője, tisztségébe kétharmados többséggel választja a kongresszus. A pártpénztárnok, Puch László.

Korábban Gyurcsány arról beszélt, hogy a küldöttek által tisztségébe emelt pártpénztárnokot az elnökség által kijelölt „pénzügyérrel” váltaná fel. Az alapszabály-tervezet azonban erről szót sem ejt. A hallgatást sokan úgy értelmezik, megállapodás született, miszerint két évig marad Puch (bírja a kongresszus támogatását), és 2009-ben már nem indul.

Színpadkép az MSZP legutóbbi kongresszusáról