Sportpályáról politikai pályára
Ventura, a pankrátor kormányzó
"Ha tudsz, nyerj, ha muszáj, veszíts, de mindig csalj!" Az idézet, bár első látásra politikustól valónak tűnhet, voltaképpen egy sportoló szájából hangzott el. Igaz, később politikus lett belőle, és az is igaz, hogy a "sport" itt idézőjelbe tehető, mert a profi birkózás Amerikában a szórakoztatóipar része, nincs sok köze a valódi sporthoz. Ráadásul Jessie Ventura a pankrátoroknak a rossz fiúkat alakító fajtájához tartozott. - Innen szép a győzelem! - gondolhatta, és előbb a minnesotai Brooklyn Park polgármestereként, majd 1999 és 2003 között az állam kormányzójaként töltött be választott tisztségeket.
Mint a világon szinte mindenki, természetesen Ventura is magyar. Legalábbis részben, eredeti vezetéknevét (Janos) ugyanis Szlovákiából kitelepült magyar apjának köszönheti. A 193 centi magas, 110 kilós fiatalember az egyetem alatt kezdett súlyt emelni és birkózni. Hat évet szolgált a haditengerészet víz alatti robbantóosztagánál, majd tartalékosként a híres SEAL kommandó tagja is volt. Vietnami élményeire célozva kormányzóként egyszer azt találta mondani, hogy "nem vadásztál még igazán, ha nem vadásztál emberre".
A ringben a páros világbajnoki címig vitte, egyéniben le kellett mondania a Hulk Hogan elleni döntőt, mert tüdejében vérrögöket találtak. Visszavonulása után tévékommentátor, rádiós műsorvezető és filmszínész lett. Hollywoodi karrierje során többször is együtt szerepelt a mostani kaliforniai kormányzóval, Arnold Schwarzeneggerrel. Sőt, az 1987-es Predator stábjában egy harmadik későbbi kormányzójelölt is akadt: Sonny Landham Kentuckyban indult, de vesztett.
Ventura ismertségére támaszkodva, nagyon olcsó (csak 600 ezer dollárt költött) kampánnyal nyerte meg a kormányzóválasztást. Ráadásul nem is valamelyik nagy párt színeiben indult, így republikánus és demokrata ellenfelét is le kellett győznie. Politikai nézeteiről azt mondta, hogy költségvetési ügyekben konzervatív, szociális kérdésekben viszont liberális. Extravagáns nyilatkozatain politikai ellenfelei és a helyi lapok sokat mulattak, ám egész Amerikában nem akadt még kormányzó, aki hozzá hasonlóan mandátuma végén is 75 százalék körüli népszerűséget tudott volna felmutatni. 2002-ben azért nem indult újra a kormányzóságért, mert azt az elvet vallja, hogy a demokráciában mindenkinek csupán egy terminust szabad szolgálnia. Nemcsak azzal írt történelmet, hogy pankrátorból lett kormányzó, de az is valószínű, hogy ő a Harvard első profi birkózó professzora: harmadikpárti politikát, illetve kampányszervezést tanított.
Egyszer azt találta mondani, hogy 2008-ban birkózót kell a Fehér Házba küldeni. Nyilvánvaló volt, hogy magára gondol, de egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy a Független Párt jelöltjeként megpróbálja-e országos szinten is felrúgni a papírformát.
Lord Coe, a csodafutó
Az egykori Sebastian, ma már lord Coe jogos büszkeséggel ünnepelhette szeptemberben ötvenedik születésnapját. Az élet három területén ért már el figyelemre méltó eredményt, ha nem is mindegyikben volt egyformán sikeres. Tizenkét és harminchárom éves kora között a salakon remekelt: középtávfutóként nyolcszor döntötte meg a fennálló világrekordot és két olimpiai aranyérmet szerzett. E puszta tény mögött szinte felülmúlhatatlan bravúrok rejlenek. 1979-ben például mindössze 41 nap alatt három világrekordot döntött meg, és ezzel több mint ötven év óta első ízben futotta ugyanaz az atléta a leggyorsabban a 800 és az 1500 métert. Nemzedéke emlékezetében ma is élénken él Seb Coe és honfitársa, Steve Ovett rivalizálása, mely az 1980-as moszkvai olimpián csúcsosodott ki. A hidegháború légkörében a legnagyobb csoda az volt, hogy a párbajra egyáltalán sor került, hiszen a frissen megválasztott Margaret Thatcher is támogatta a játékok bojkottját. A két brit szembeszállt a hivatalos állásfoglalással, és mindketten arannyal tértek vissza, de érdekes módon nem abban a számban, amelyben várták. Coe 1500, Owett 800 méteren állt a dobogó legfelső fokára. Négy évvel később, Los Angelesben ismét 800-on lett ezüst- és 1500 méteren aranyérmes.
Sebastian Coe már aktív sportolóként elhivatottságot érzett a politika iránt. Pályafutása első állomásaként még 1984-ben elvállalta az akkori Sports Council, ma Sport England alelnöki címét. A politika főáramvonalába 1992-ben lépett be, amikor Falmouth és Camborne konzervatív képviselője lett. Teljesítménye, sokak meglepetésére, nem állt arányban becsvágyával, és 1996-ban "elnyerte" a legutóbbi eresztés "legkevésbé impresszív képviselője" címet. Mégsem passzivitása, hanem az országos hangulat söpörte el, amikor 1997-ben a munkáspárti földcsuszamlásszerű választási győzelem áldozata lett. Következő karrierlépésének helyességét akkoriban sokan kérdőjelezték meg. A tory ellenzék új, ifjú vezére, William Hague "szárnysegédjeként" leginkább annak fitneszprogramja megtervezéséről és közös, vérre menő dzsúdómeccseikről híresült el. Bölcs előrelátásának bizonyítéka, hogy már 2000 nyarán belátta, a konzervatívoknak nem terem babér, és csekély az esélye egy alsóházi politikai sikertörténetre, így elfogadta a felajánlott felsőházi tagságot.
Lord Coe of Ranmore csak néhány hónappal a 2012-es nyári olimpia helyszínének eldöntése előtt csatlakozott a londoni pályázathoz. Kapcsolatait kiaknázva szakadatlanul lobbizott, majd a finisben kifejezetten brillírozott. Az ifjúságra és a kelet-londoni lakosságra összpontosító prezentációval, Tony Blair és olyan olimpiai legendák aktív bevonásával, mint Sir Steve Redgrave és Sir Matthew Pinsent a várakozást meghazudtolva London lett az első város, amely harmadszor rendezhet olimpiát. A továbbra is fiús megjelenésű főrend elvállalta a London 2012 szervezőbizottságának elnöki címét. Mindeközben többszörös milliomos üzletember, Chelsea-bérlettulajdonos és még a szebbik nemre is marad ideje. Három gyermekének anyjától, Nicolától elvált, és a bulvárlapok gyakran cikkeznek afférjairól. Lord Coe neve rendszeresen felröppen politikai és sportdiplomáciai pozíciók kapcsán: londoni főpolgármesterként éppúgy emlegetik, mint a Brit, esetleg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetőjeként.
R. Hahn Veronika London
Jürgen Klinsmann Schröderre voksolt
Arra még várni kell néhány emberöltőt, hogy a német pártok listavezetői között egykori sportolók éljék másodvirágzásukat. Négyévente, a választási kampányokban feltűnnek ugyan egykori olimpiai és világbajnokok, de az aktív politikában nemigen vállalnak szerepet. Jürgen Klinsmann világbajnok futballista például a 2002-es választások előtt még Schröder mellett tette le a garast, de 2005-ben - már a válogatott szövetségi kapitányaként - diplomatikusan hallgatott.
A szociáldemokratáknak általában könnyebb dolguk van, ha prominens támogatókkal kell büszkélkedni. Számos színész, rendező, művész és közéleti személyiség áll ki az SPD mellett, 2002-ben még plakátot is megjelentettek "Mi Schröderrel vagyunk" címmel. Az SPD támogatói között a legnevesebb sportoló 2005-ben Kati Wilhelm biatlon olimpiai bajnok volt. A CDU listája általában rövidebb, de sportolót itt is találni Claudia Pechstein négyszeres olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó és Berti Vogst egykori szövetségi kapitány személyében. De amint a választás lezajlik, a sportolók - ritka kivétellel - visszatérnek saját szakmájukhoz, és legközelebb csak négy év múlva hallatják a hangjukat a pártpolitikával kapcsolatban. Vannak ugyan kivételek, de ők nem a sport világhírű nagyágyúi közé tartoznak, és általában megmaradtak a sportügyeknél.
A legnépszerűbb keletnémet sportolónak kikiáltott kerékpározó, Gustav-Adolf Schur (aki az össznémet csapat tagjaként az 1956-os melbourne-i olimpián bronz-, 1960-ban Rómában ezüstérmet szerzett) például hithű kommunistaként 1958 és 1990 között az NDK parlamentjének is tagja volt. A politizálástól a rendszerváltás sem vette el a kedvét. 1998-ban a baloldali PDS színeiben a szász területi listáról került be a Bundestagba, ahol négy évig a frakció sportügyi szóvivőjeként funkcionált. A pártelnök Gregor Gysi készségesen elismerte, hogy a párt számára Schur jelenléte fontosabb volt, mint "politikai képességei". A választási kampányban Schur ellenfele, a zöld Werner Schulz is nehezményezte, hogy a volt kerékpárosnak elegendő volt autogramokat osztogatnia, politikai elképzeléseire a kutya sem volt kíváncsi.
Schur mellett a korábbi (nyugatnémet) tornászvilágbajnok Eberhard Gienger is a parlament sportügyi bizottságáig jutott, a CDU színeiben. A 36-szoros német és háromszoros Európa-bajnok tornász üstökösszerű karriert futott be, bár csupán 2001-ben lépett be a baden-württembergi CDU-ba, egy évre rá már a Bundestag képviselője volt. 2005-ben is maradt, sőt, azóta már a környezetvédelmi bizottságnak is póttagja.
Inotai Edit Berlin
