dr. M. F.
(...)
Én nagyon bizom benne, hogy nem lesz semmiféle felfordulás, s talán lesz egy olyan karizmatikus erős egyéniség, aki kivezeti az országot ebből a kátyúból, rendet csinál, nem lesz senkinek elkötelezett, s nem tapad a kezéhez semmi gyanús pénz.Lehet, hogy van valahol ilyen, csak még mi nem tudjuk. Nagyon bizakodom.
(a teljes hozzászólást lásd fórumunkon)

Csizmadia Ervin: Igen Tisztelt Doktor M.F! (...) soha ne csak a karizmatikus személyiségben bízzon, hanem önmagában, az intézményekben, a normákban és egy újfajta közéleti kultúrában. Az egyszemélyi erős vezető önmagában nem garancia semmire.

Kovács Lajos: Tisztelt Csizmadia Úr! Véleménye szerint valóban megosztó a köztársasági elnök tevékenysége, ha igen ez szükségerűen következik-e pozíciójából, szerepfelfogásából vagy személyiségéből? (...) Milyen körre tejed ki megosztó hatása? (...) Ha a megosztottság "táborok" létezését jelenti ezen (általam feltételezetten) szűk körön belül, az a Sólyom-párti és Sólyom-ellenes táborok szembenállása, vagy az eltérő indíttatásból Sólyom-ellenes táborok szembenállása? Utóbbi esetben nem önellentmondás-e az elnök megosztó szerepéről beszélni?

Csizmadia Ervin: Sólyom László megítélésében a két sarokpont: aktivizmusa és civil jellege. Az első köztársasági elnök, aki (...) a pártpolitikát akarja "korrigálni", másfelől pedig nagyon erősen hangsúlyozza laikus jellegét. Ami az aktivizmust illeti: a magyar Alkotmányban vannak olyan jogosítványok, amelyekkel az eddigi elnökök viszonylag kevéssé éltek. Pl. a véleménynyilvánítás joga. Természetesen Mádl Ferenc és Göncz Árpád is (különösen az utóbbi) mondtak véleményt, de szerepfelfogásukhoz igazodva: inkább szimbolikus véleményeket: "szeressük jobban egymást, figyeljünk jobban egymásra" - ha kicsit ironikus akarnék lenni. Sólyom viszont nagyon érdemi dolgokról szól hozzá, sőt: véleményvezetővé kíván válni. Ez egy nagyon érdekes új fejlemény. Különösen abban a metszetben, hogy látványosan ellene van egy közvetlenül választott elnöknek (akitől esetleg jobban elvárható lenne az aktivizmus). Szóval az elnök szándékosan akar "görbe tükröt" állítani a pártok elé, s emiatt sokan pártellenesnek mondják. Ez azért túlzás, hiszen gondoljunk arra, hogy 2006. január 1-i újévi beszédében (amikor a választások előtt voltunk) épp a pártok fontosságára és a programok pozitív versenyére hívta fel a figyelmet. Mostani újévi beszéde viszont elég keserűen az EGÉSZ politikai elit felelősségét vetette fel, s ennyiben Sólyom is tanult az októberi eseményekből, amikor csak a kormányoldalt és a miniszterelnököt ostorozta.

Mormonnn: Önök szerint milyen szerepe van a sajtónak az ország megosztottságában? Hogyan ítélik meg Önök, valóban létezik-e a baloldali médiatúlsúly? Megengedhető-e Önök szerint, hogy a közszolgálati TV reggeli műsorában olyan közismerten egy irányba húzók riporterkedjenek, mint Bánó úr és Orosz úr? Van-e példa hasonlóra tőlünk Nyugatabbra?

Zsolt Péter: Sajnos nagyon nagy a szerepe, és így a felelőssége is. Szerintem nincs két Magyarország, viszont valóban két sajtó van. Ezeknek az orgánumoknak azonban úgy tűnik a sorsa a kis-szerkesztőségé válás, kis kábeltelevíziókba szorulnak, drámai lapszámcsökkenést kénytelenek elviselni stb.
Baloldali médiatúlsúly volt, de már nem hiszem, hogy ezzel lehet érvelni bárminek is az igazolására. A helyzet úgy néz ki, hogy egy liberális társadalomnak a különböző politikai - nem szélsőséges - irányzatok elérését kell garantálni. Vonatkozik ez a kultúrára, ízlésekre is. Nem kell viszont azzal törődni, hogy melyiket mennyien nézik, olvassák. Az információ legyen elérhető. Pl. az, hogy a Hír Tv Vác térségben - állítólag üzleti okokra hivatkozva - nem volt a kábelcsomagban elérhető, az aggályos, de ha elérhető, nem lehet arra hivatkozni, hogy annak kisebb a befolyása, mint egy másik kábel tévének, mert kevesebben nézik.
Végül személyekre vonatkozó kérdéseket tesz fel, de ez azért problémás, mert lehet, hogy nincs is igaza. Lehet, hogy pl. Bánó úr nem a kormány felé húzó kérdéseket tesz fel, hanem az ellenzék felé húzókat. Ha a kérdésére azt válaszolnám, hogy nem megengedhető, ezzel elfogadnám a kérdésében megjelenő implicit állítást, mely szerint ők elfogadhatatlanok.
Egyébként a közszolgálati médiumaink nem teljesítenek jól. A megszólalások mindig az épp kormányon lévőknek kedveznek, és nem kétharmad-egyharmad arányban - ez a francia elvárás, de ez is túlzás -, hanem ennél rosszabb mértékben. Minderre az ORTT első elnöke anno azt mondta, hogy hát nálunk ez van, ezt kell tudomásul vennünk.
Csak jelzem, hogy a magyar társadalom azért tart fönn egy drága ellenőrző szervet - az ORTT-t -, hogy ne így legyen. Vagyis a felelősség ez esetben épp ezé a szervvé, rajtuk kellene elvernünk elsőként a port.

Impeachment: Az első kérdésem az ellenzék által hangoztatott erkölcsi és morális válságnak a magyar társadalomban való megjelenésével kapcsolatos. (...) Önök szerint mit ért a FIDESZ e két fogalom alatt, és milyen célokat próbál használatával elérni?
A második kérdés Orbán Viktornak a hét elején megjelent nyilatkozatára vonatkozik, amelyben a kormánnyal szemben az alkotmányos eszközök alkalmazását helyezi előtérbe a forradalom helyett. Azonban minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy népszavazás által nem lehet megbuktatni a kormányt Magyarországon. (...) Lehetségesnek tartják-e, hogy egy esetleges sikeres népszavazás után a FIDESZnek sikerül elérnie a koalíció kihátrálását Gyurcsány Ferenc mögül?

Csizmadia Ervin: A helyzet az, hogy alapvetően azért ez nem fideszes téma. A világ bármely demokratikus országában (gondolom egyetértünk) az őszödi beszéd napvilágra kerüléséhez hasonló helyzet nagyon komoly belpolitikai vitahelyzetet teremtett volna. Ha tetszik: morális válságot. Sőt: ennél jóval kissebb horderejű kérdések is megrengetik a kormányzókat. Ebben semmi kivetnivaló nincs, így természetes. Gondoljon csak arra, hogy Lengyelországban - korrupciós és magánéleti ügyek miatt - igen komoly slamasztikában van a jelenlegi koalíció, amely persze az ellenzék mesterkedését látja az egész ügy hátterében. Természetesen minden ilyen ügyben fölvethető, hogy az ellenzéknek mekkora felelőssége van pl. a válság kirobbantásában. Nyilván nagy, hiszen az őszödi beszéd az ellenzék kormánybuktató szándékait szolgálta. S az is tény, hogy itt bizony vannak morális kérdések. E tekintetben személyes álláspontom igen közel áll Kis János többször kifejtett véleményéhez, miszerint itt vannak erkölcsi problémák. (...) Az más lapra tartozik, hogy Magyarországon ez is szimpla pártpolitikai kérdés lett. S vegyük észre: azért minden pártpolitika, mert a társadalom vagy a közvélemény különféle szegmenseinek nincs markáns (pártpolitikától független) megnyilatkozása. A Fidesz célja tehát nyilvánvaló: megbuktatni a miniszterelnököt, de persze ők is tudják, hogy ez csak parlamentárisan lehetséges. Nagy kérdés viszont, hogy van-e bármiféle eszközük leapasztani a parlamenti többséget. Márpedig máshogyan alkotmányos módjuk nincsen.

Impeachment: A harmadik kérdésem a képviselők visszahívhatóságára vonatkozik. Egyre gyakrabban mutatkozik meg a különböző fórumokon a képviselők visszahívásának igénye, mondván, megválasztásuk ellenére ők nem a nép (választók) érdekeit képviselik. Önök aggályosnak tartják-e a képviselők visszahívhatóságának intézményét, és ha igen, milyen érveket tudnak felhozni erre vonatkozóan? Emellett van-e példa Európában ezen intézmény létére?

Szentpéteri Nagy Richard: A (...) parlamentarizmus kiváló és koherens rendszer, amelynek sajátos belső logikája van, s ennek a logikának meg kellene felelni, ha már ezt a kormányzati szisztémát választottuk (...). Márpedig ennek a logikának a visszahívás intézménye nem felel meg. (...) A klasszikus parlamentáris rendszerben nem a képviselők, hanem a parlament egészének visszahívhatósága, a parlament feloszlathatósága a legsajátosabb tényező, amely valójában parlamentárissá teszi a rendszert. Ha nagyon szorosan értelmezzük ezt, akkor az "előrehozott" választásokat is "rendes" választásoknak kellene tekintenünk (Britanniában például szinte az összes választás előrehozott volt eddig, mert csak ritkán töltötte ki egy parlament az öt évét). Hazai viszonyok között ráadásul a listán megválasztott képviselőkre az egyéni visszahívhatóság nyilván nem vonatkozhatnék, s ezzel a visszahívhatóság szempontjából a honatyák (honanyák) nagy részéről le kellene mondanunk eleve. Az egyéni képviselők esetében a visszahívhatóság bevezetése a demagóg karaktereknek kedvezne, a fűt-fát ígérő nagyhangúak járnának jól, és nem hinném, hogy a választók hosszú távú érdekeinek ez felelne meg. A visszahívhatóság a kommunista egypártrendszer viszonyai között szemfényvesztésnek volt szánva mindaddig, míg 1985 után tiszteletreméltó honfitársaink bátrabbjai el nem kezdtek élni vele. Egy kivételes történelmi kor egyetlen történelmi pillanatának néhányszor kipróbált intézményéről van szó, amelytől végleg elbúcsúztunk, s ezt tudomásul kell vennünk. Az európai parlamentarizmusban egyébként erre az intézményre nincs példa(...).

Lord: Nem értek egyet a BBC véleményével, mely szerint Bush lebombázná Iránt. Nem azért, mert nem szeretné megtenni, hanem azért mert nem teheti meg. Elég baj van Irakkal ahhoz, hogy az USA ujabb nyűgöt vegyen a nyakába. Legalább is a józan ész szerint (nem azért, mintha Busht ez jellemezné).
Aztán mégiscsak a demokraták győztek a választásokon. Nem hiszem, hogy ők belemásznának egy újabb háborúba.
Nagyon favorizálják a médiák Sárközyt. Remélem, nem lesz igazuk!!! Franciaországban a baloldal fog győzni.

Hiuz: Mi a véleményük arról, hogy Magyarország és általában Közép-Európa politikája, léte mennyire tud beágyazódni Európa életébe, miközben az únióból ki-kikacsintgatnak a fejlett államok.
Hogyan befolyásolja Amerika (USA) politikája, külpolitikai, és gazdasági nyomása Európa és benne Magyarország külpolitikáját? Várható, hogy az előrejelzéseknek megfelelően elmaradottságunkat sohasem sikerül behoznunk?

Csizmadia Ervin: Kedves Hiuz és Lord!
Amerikának az iraki politika csődje után túl nagy kockázat lenne még az iráni politikába is beleavatkoznia. (...) Persze, ha az Irakból való kivonulás (...) megtörténik, más lehet a helyzet. De komoly kételyeim vannak, hogy ma az amerikai közvéleményt meg lehet etetni ugyanúgy, ahogyan korábban (pl. Irakkal kapcsolatban). A francia elnökválasztás kapcsán igazából arra hívnám fel a figyelmet, hogy a szocialista párt tv-vitákon választotta ki hivatalos jelöltjének Royal asszonyt. Gondoljon bele: Magyarországon a miniszterelnök és az ellenzék vezére nem tud egy normális miniszterelnök-jelölti vitát csinálni (...), Franciaországban pedig egy párt három jelöltje áll a kamerák előtt, és közülük az egyik lehet csak a jelölt. Előbbre tartanak, lássuk be...
Hiuz felvetésére az a válaszom, hogy az elmaradottság relatív kategória. Széchenyiék számára Amerika és Anglia volt a minta, ahhoz mérték a magyar reformkor újításait. Nyilván a mérce ma is a legfejlettebb országok közössége. De mi van, ha nekünk mondjuk az EU kevésbé fejlett tagjaival rokon a fejlődési pályánk? Mondjuk Porugália vagy Görögország fejlettsége, egy főre jutó nemzeti jövedelme közelebb áll hozzánk, mint az angolszász fejlett demokráciáké. Az az érzésem, hogy a hatékonyság bűvös jelszavával ezen az alapvető helyzeten nem fogunk tudni változtatni. S még egy: a fejlett demokráciák attól is sikeresek, mert saját - Fukuyama úgy mondja: predemokratikus - hagyományaikat is beépítették a demokráciába. Attól tartok, nálunk a predemokratikus hagyományok koloncok, nem tudunk mit kezdeni velük, ezért is kezdünk előlről mindig mindent.

Gergely40: Az "őszinte" őszödi beszéd, a szeptemberi-októberi sajnálatos események után azt hittem, hogy Gyurcsány F. ebbe belebukik. Naív voltam?

Zsolt Péter: Nem hiszem, hogy naív lett volna. Magam nem gondoltam, hogy, belebukik, de azt írtam több helyütt is, hogy ha menne, az hosszú távon - és itt nem a gazdaságra gondolok, hanem a politika hitelességére, amely a felelősségvállalásból bontakozik ki - jót tenne.
Van olyan, hogy politikai etika, azaz nem gyakorlati, hanem filozófiai, szociológiai értelemben E szerint az erkölcsi jellegű problémákkal a politikában az a baj, hogy elvonja az energiákat a feladattól, és az egész apparátus az erkölcsi probléma kezelésére összpontosít. Ezért ilyenkor egy gyors csere általában aktuálisan is jót tesz egy demokráciának. Nálunk egy gyors csere valószínűleg némi destabilizációval járt volna együtt.
Viszont van egy olyan fogalom is, amit én nagyon szeretek, hogy hierarchikus etika. E szerint a vezetőnek el kell vinnie az intézmény balhéját. A pozitív eben az - és ahol élnek ezzel ezt a következményt is hozza -, hogy a társadalom elhiszi, a következő vezető mindent megtesz azért, hogy hasonló hibákat a szervezet elkövessen. Ezáltal nő az emberek bizalma a szevezetben.
Nálunk hosszú távon a tanulság az - mivel egy-két kivételtől eltekintve - sohasem érvényesül a hierarchikus etika, hogy nincs következménye a szervezet hibáinak. Így jutottunk el oda, hogy nincs bukás-következménye az öszödi beszédnek sem.
Abban tehát egyetértek a miniszterelnökkel, hogy ez a történet valóban nem ma kezdődött. Az egész magyar társadalom benne van.

Csizmadia Ervin: Kollégámat kiegészítve: Ön nem volt naiv. Ez az ügy bárhol komolyan felvetette volna a miniszterelnök bukásának lehetőségét. De gondoljon bele: ha az illető nem mond le önként, továbbá, ha a parlamenti többség nem vonul ki mögüle, még milyen lehetőség van? Marad az utca "nyomása" - ami nem ugyanaz persze, mint az utcai harc. A közvélemény nyomása, az állandó tiltakozások előidézhetnek egy olyan hangulatot, amikor a többség úgy érzi: az adott személy nagyobb teher számára, mintha valaki mást választanának. Gyurcsány Ferencnak azonban nincs semmiféle alternatívája. Esetleges távozása bedöntené az egész MSZP-t, amely lényegében a miniszterelnök személyi politikájától függetlenül alig létezik.

b.v.: T. Csizmadia Úr! Ön szerint van-e esély arra, hogy Gyurcsány Ferenc lemossa magáról a "hazug" és "csaló" jelzőket, illetve erre az esélyre milyen hatással lesz az életszínvonal romlása?

Csizmadia Ervin: A jobboldal törzsközönsége előtt szerintem nincs ilyen esély. Addig biztosan nem, amíg Orbán Viktor a párt elnöke. Hiszen Orbán és a Fidesz "régi" emblematikus figurái a legharcosabbak abban, hogy Gyurcsányt ne engedjék ki a "beteges hazudozó" kalodájából. Ha az életszínvonal romolni fog, az nyilván nem segít Gyurcsánynak. Azonban nézzünk egy kicsit tovább. Ha a magyar nyilvánosságban a dolgok a maguk természete szerint zajlanának, már régen tudnánk, hogy az őszödi beszéd milyen körülmények között került nyilvánosságra. Voltaképp ez egy klasszikus botránykoreográfia. Nem az az érdekes, hogy "ki lopta ki", hanem az, hogy egy konstruált botránnyal, egy megtervezett szituációval van dolgunk. Ezt a világ botránykönyvei az első helyeken elemeznék, ha a dolog mondjuk az Egyesült Államokban történik. Roppant fontosak az ügy morális vetületei (...), de nem csak ez. Miért nem elemzi senki a botrány természetrajzát? (...) Miért éppen akkor és úgy került nyilvánosságra a beszéd, ahogyan és amikor? Bizony, a magyar demokrácia nem válhat érett és konszolidált demokráciává anélkül, hogy az ügy valamennyi aspektusa ne lenne feltárva. Mi eddig csak a "hazugság-igazság" dimenzióig jutottunk, holott számos egyéb vetület is van. Valószínűleg egy nyugati ország miniszterelnöke belebukott volna a dologba, de Magyarországon minden másképpen van. Körünk azt szeretné segíteni, hogy lassan közelebb lépjünk a Nyugathoz(...).

Varsányi Anikó: Mit gondolnak az elemzők: csakugyan lesznek "forradalmi" megmozdulások tavasszal? Ez afféle "önbeteljesítő jóslat", vagy (nem is annyira) burkolt fenyegetés?

Csizmadia Ervin: Nagyszabású, összehangolt akciókra nem számítok. Magyarország most egy tanulási folyamat előtt áll. Kétféle utcai jelenléttel ismerkedtünk az elmúlt években. Az egyik a politikai demonstráció. Ezt gyakorolja (tegyük hozzá: alkotmányosan) a Fidesz. A másik: az októberben "megismert", agresszióval párosuló jelenlét. Nagy szükség lenne egy harmadikra, amit békés szakmai demonstrációnak neveznék. A nyugati demokráciákban bizonyos szakmacsoportok művelői gyakran vannak az utcán. Magyarországon ez szinte ismeretlen. Nincs kizárva, hogy a kormány intézkedéseinek pedig ők lennének leginkább a "címzettjei". Az atomizált magyar társadalmat azonban másképpen, mint politikailag összerántani szinte lehetetlen. Körünk figyelni fog rá, hogy a nyugati példákat és azok hasznosítható elemeit folyamatosan megismertessük, mert - úgy érezzük - nagyon keveset tudunk arról a vágyott világról, amibe egyébként ma már beletartozunk.

Melabela:  Az ősszel, a pokol elszabadulása előtt volt néhány ilyen szakmai tüntetés. Gyógyszerészek, orvosok, tűzoltók, pénzügyőrök tüntettek. Úgy tűnik, minden eredmény nélkül.

Csizmadia Ervin: A legfőbb eredmény nem rövid távon jön. Egy országnak kell megtanulnia, hogy a politikai kultúra része a szakmai jellegű tüntetések állandó jelenléte. Magyarországon ilyen nem nagyon volt soha. Ezért persze bagatellizálni is akarják. Csak jelzem, hogy a hazai szakszervezeteknek is volna mit újragondolniuk.

Vissza az 1. részhez>>

A teljes szöveg fórumunkon olvasható (870-től 923. hozzászólás)>>