„Semmi szükség szélerőművekre és hidrogénüzemű autókra. A Pentagon vezető fegyverfejlesztője által javasolt radikális megoldás lehetővé teszi a globális felmelegedés megállítását, ráadásul úgy, hogy továbbra is annyi kőolajszármazékot használhat mindenki, amennyit csak akar” – olvassuk Jeff Goodell, a Rolling Stone magazin publicistájának esszéjét.

Tavaly nyáron híres tudósok, közgazdászok és politikusok gyűltek össze a Colorado állambeli Snowmass síparadicsomban, hogy megvitassák, hogyan lehetne elkerülni a világvégét. John Weyant stanfordi professzor, az Energy Modeling Forum elnöke felkérte a részvevőket, hogy dolgozzanak ki vészforgatókönyveket arra az esetre, ha kiderül, hogy a felmelegedés a korábban hittnél is gyorsabb, és már az évszázad második felében emberek millióinak lakóhelye kerül víz alá – New York, London, Velence, Banglades, Hollandia. Mit kellene tenni, ha azonnal meg akarnánk állítani a klímaváltozást? – tette fel a kérdést Weyant.

Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a környezetbarát energiaforrások folyamatos elterjesztésénél többre lenne szükség. A tudósok és közgazdászok mindegyike valamilyen radikális megoldást javasolt. Volt, aki az óceánok fölé vont volna mesterséges felhőréteget. Mások inkább olyan gépeket ajánlottak, amelyek a levegőből kivont széndioxidot mészkő előállításához használnák fel. De még a vészforgatókönyvek között is nagy megdöbbenést keltett Lowell Wood ötlete.

Wood a nyolcvanas években vált ismert tudóssá. Teller Ede jobbkezeként részt vett Reagan csillagháborús programjának kidolgozásában. Éveken át a Pentagon fegyverkísérleteit irányító tudóscsoport tagja volt. Tellerrel ő tett javaslatot egy nukleáris lézerágyú kifejlesztésére, ami a szovjet rakétákat már Amerika légterének elérése előtt megsemmisítené. A több évig tartó, 60 milliárd dollárt felemésztő kísérletek végül eredménytelenül zárultak. Wood szerint azonban a program így is fontos szerepet játszott a hidegháborús fegyverkezési verseny megnyerésében, és közvetve a Szovjetunió összeomlásában.

Wood a klímaváltozás-konferencián is hozta a formáját. Előadása bevezetőjében azt a kérdést tette fel, nem lehetséges-e, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos megközelítések alapjukban elhibázottak, és valójában könnyen és olcsón elejét lehetne venni a problémának. Mondjuk mindössze 100 millió dollár, vagyis egy nagyobb méretű szélerőműpark felépítésének költségéből.

Az atomfizikus azt indítványozta, hogy juttassanak a légkörbe kis részecskéket, amelyek aztán visszaverik a napsugarakat, és ezzel megállítják, sőt, akár vissza is fordítják a felmelegedést. Az eredmény Wood szerint hasonló lenne a nagy vulkánkitörések után tapasztalt lehűléshez, amelyet szintén a levegőbe került vegyületek okoznak.

A hatás nem maradt el. A konferencia résztvevőinek kisebb része megfontolásra érdemesnek tartotta a javaslatot. Sokan viszont felháborodtak, és tudománytalannak nevezték Wood elméletét, sőt akadt, aki egy arrogáns fegyverkezési szakértő spekulációjának nevezte a tervet. Volt olyan environmentalista, aki azzal érvelt, hogy a javaslat nem segít a károsanyag-kibocsátás elleni harcban, hiszen azzal kecsegtet, hogy az üvegházhatás a kibocsátás visszafogása nélkül is megállítható.

Néhány kritikus arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen léptékű beavatkozás számos előre nem látható mellékhatással járhat. Wood azonban hisz az ökoszisztéma tudományos átalakításának sikerében. A politikusok szerinte előbb-utóbb kénytelenek lesznek felismerni, hogy az ő javaslata a klímaváltozás megállításának legjobb módszere. „Az emberek olyanok, mint a svábbogarak – idézi nem épp népszerűséghajhász szavait Goodell. – Elég könnyű kipusztítatni a tíz százalékukat. Komoly erőfeszítések árán akár további tíz százalékot is ki lehet irtani. De bármit teszünk is, biztos, hogy tíz százalék mindent túlél. Az emberiség is megtalálja majd a túlélés módját.”