Micsoda veszteség!
Bene Ferenc (1944-2006). Az 1966-os vb-n a brazilokat fektető, nagyszerű újpesti csatár 76 válogatott mérkőzésén 36 gólt szerzett, nyolcszor nyert bajnoki címet, ötször volt gólkirály. 1964-ben előbb Eb-bronzérmet szerzett, majd az ötkarikás futballtorna mesterlövészeként lett olimpiai bajnok (Marokkónak hatból hatot vágott be). A hetvenes évek első felében BEK-elődöntőt játszott, és - Mészöly Kálmánnal együtt - meghívták az Európa-válogatottba.
Dalnoki Jenő (1932-2006).
Ő 1952-ben nyert olimpiai bajnoki címet, és összesen 14-szer szerepelt a válogatottban. Az FTC-ben futballistaként és edzőként is emblematikus figurává vált szellemiségével; labdarúgóként kétszer volt magyar bajnok, egyszer VVK-győztes, trénerként pedig 1975-ben a KEK döntőjébe vezette "kisfiait", a Nyilasi-féle, fiatalokból álló ferencvárosi csapatot.
Giacinto Facchetti
(1942-2006).
A korszakos "támadó balhátvéd" 94-szer szerepelt az olasz válogatottban, az 1970-es vb-n ezüstérmet nyert. Az Internazionale csapatával egyaránt kétszeres BEK- és Világ Kupa-győztes, négyszeres itáliai bajnok volt. 2004-ben az Inter klubelnökévé választották.
Kazimierz Gorski (1921-2006).
"A futball lengyel pápája", ahogyan Jan Tomaszewski, a világhírű kapus nevezte. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a lengyel válogatott a hetvenes években a világ élvonalába jutott: szövetségi kapitányként 1972-ben olimpiai bajnoki címig vezette csapatát (a döntőben: Lengyelország-Magyarország 2-1), majd 1974-ben vb-bronzéremhez segítette együttesét.
Jimmy Johnstone
(1944-2006).
A "lisszaboni oroszlánok" egyike, a Celtic BEK-győztes csapatának talán leghíresebb tagja. (A döntőt a portugál fővárosban nyerte meg a glasgow-i együttes az Internazionale ellen.) A diadal évében, 1967-ben - Albert Flórián és Bobby Charlton mögött - harmadik volt az Aranylabda-szavazáson. A "skót Best" 23 alkalommal játszott hazája válogatottjában.
Machos Ferenc (1932-2006).
A Honvéd kétszeres, a Vasas háromszoros bajnoka volt, játékintelligenciája és gólérzéke a magyar futballtörténet élvonalába emelte. Huszonkilencszer szerepelt a válogatottban, amelyben mindjárt az első mérkőzésén két gólt szerzett (5-4 Lausanne-ban Svájc ellen).
Oscar Miguez (1927-2006). Az 1950-ben világbajnoki címet nyert uruguayi válogatott tagja és a vb-k történetében a legtöbb gólt szerző uruguayi játékos: az 1950-es és az 1954-es tornán összesen nyolcszor zörgette meg a hálót. A Penarol játékosaként hazájában ötszörös bajnok, kétszeres gólkirály.
Puskás Ferenc (1927-2006). A futballhistória legnagyobb alakjainak egyike, ha nem éppen minden idők legkiválóbb labdarúgója. A Kispestben és a Honvédban 349 bajnoki mérkőzésen 358, a Real Madridban 180 első osztályú találkozón 156, a magyar válogatottban 85 mecscsen 84 gólt ért el. Ötszörös magyar és hatszoros spanyol bajnok; mind itthon, mind Spanyolországban négyszeres gólkirály; a Real Madriddal háromszoros BEK- és egyszeres Világ Kupa-győztes, kétszer a BEK-sorozat gólkirálya; olimpiai bajnok 1952-ben, Európa Kupa-győztes 1953-ban, vb-ezüstérmes 1954-ben; világválogatott 1963-ban, Európa-válogatott 1965-ben. Edzőként 1971-ben a BEK döntőjébe vezette a Panathinaikoszt. A nemzet halottja, a sportág halhatatlanja.
Pietro Rava (1916-2006).
A Juventus védője 1936-ban olimpiai, 1938-ban világbajnoki címet nyert az olasz válogatottal, amelyben 30 alkalommal játszott. Az "utolsó mohikán" volt a harmincas évek itáliai aranyérmesei közül.
Tele Santana (1931-2006).
A brazil futball legendás edzője, noha szövetségi kapitányként sem az 1982-es, sem az 1986-os vb-n nem járt szerencsével. Ő volt a trénere annak az Atletico Mineirónak, amely az első országos brazil bajnokságot nyerte (1971). Legragyogóbb időszaka azonban a Sao Paulo FC-hez fűződött: e csapatot 1991-ben brazil bajnoki diadalra, 1992-ben és 1993-ban pedig egyaránt Libertadores és Világ Kupa-győzelemre vitte.
Alberto Spencer
(1937-2006).
Az ecuadori labdarúgás kimagasló egyénisége, aki legnagyobb sikereit a Penarol csapatában érte el. (Mind az ecuadori, mind az uruguayi válogatottban szerepelt.) A montevideói klub játékosaként nyolcszoros uruguayi bajnok, háromszoros Libertadores Kupa-, kétszeres Világ Kupa-győztes volt, és mindmáig ő a Libertadores Kupában a legtöbb gólt (54) szerző labdarúgó. A Penarol együttesében összesen 326 gólt ünnepelhetett.
Szusza Ferenc (1923-2006). Az Újpest legendás mesterlövésze 463 bajnoki mérkőzésen 397 gólt ért el. Több mint negyedszázadon át futballozott örökös klubjában, amelynek stadionját - még életében, 2003-ban - róla nevezték el. A lila-fehér együttessel négyszer nyert bajnoki címet, a válogatottban 24 alkalommal szerepelt. Sikeres volt edzőként is, és nemcsak idehaza, hanem a Górnik Zabrze vagy a Betis csapatánál.
Telmo Zarra (1921-2006).
A spanyol liga valaha volt legeredményesebb játékosa 277 meccsen elért 251 góljával. Hatszor nyerte el a gólkirályi címet (1951-ben 38 góllal, ami ugyancsak máig élő spanyol rekord). A válogatottban 20 mérkőzésen éppen 20 gólt ért el, és tagja volt az 1950-es vb-n a négyes döntőben szerepelt együttesnek. Klubjával, a Bilbaóval egyszer nyert bajnoki címet és négyszer spanyol kupát.
