Sokan persze a fogyasztók tájékoztatásának hiányára vagy hibáira vezetik vissza a piacok elutasító voltát - jóllehet idestova tizenkét év telt el azóta, hogy először hallottam elemzést hozzáértők, tudósok, s törvényhozók találkozóján a géntechnológia mezőgazdasági alkalmazásának előnyeiről. Ha szabad így mondanom, több mint egy évtizede ott ringott előttem az élelmiszer-biztonság szigorú forgalmazási szabályozóinak bölcsője... S benne a sok kétség - a meggyőzés tudományos érveivel együtt. Már akkor sem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy a hatalmas kutatási költségeknek mindenképp finanszírozó fogyasztóivá kell lennünk előbb-utóbb, hiszen pestiesen szólva ez nem olyan lóverseny, ahol veszíteni szoktak a befektetők. Ezért jutott eszembe: vegyük számba, milyen érvek hangzanak el a GM termékek piaci bevezetése mellett, s ellene?

Legegyszerűbbnek az látszik, ha annak a negyedoldalas hirdetésnek az érveiből indulunk ki, amelyet egyik országos napilapunk közölt, egy A gazdák is génmódosított növényeket akarnak című tudósítás nyomatékaként.

"A géntechnológiával nemesített növények és a belőlük készült élelmiszerek, takarmányok biztonságosak." Ez a határozott állítás a hirdetmény címe. Alatta öt érv bizonyságul:

"Az elmúlt 11 évben közel 500 millió hektáron termesztettek genetikailag módosított növényeket a világban." Meggyőzően nagy szám, csak egy kicsit félreérthető. Ugyanis éppen a 2007-es évben tervezik elérni a 100 millió hektárt. Ti. az 500 millió a 11 évet összeadva jön ki. Ezzel együtt: a hektárok száma lelkesítő lehet ugyan, de nyilván sokan emlékeznek még a DDT rovarölő szerre, amelyet úgyszintén hatalmas felületeken alkalmaztak, hazánk exportjának mégis a DDT-mentesség volt a garanciája akkortájt.

"11 év alatt nem volt olyan egészségügyi vagy környezeti károsodás, amely tudományosan igazolhatóan összefüggésben lett volna a genetikailag módosított növények termesztésével, fogyasztásával." Ez így első olvasásra úgy hangzik, mintha mi, a fogyasztók lettünk volna egy nagy populációt felölelő kísérlet alanyai, s lám, ennyi idő alatt senki sem jelentett beteget GM termékek fogyasztása miatt. Hogy valóban így van-e, ezt ugyanolyan nehéz bizonyítani, mint az ellenkezőjét. A forgalmazást megelőző élelmiszer-biztonsági vizsgálatok azonban sok megválaszolatlan kérdést hagytak maguk után, és a referált tudományos folyóiratokban is alig találni megnyugtató eredményeket közlő, lezárt kísérletekről szóló beszámolót. Röviden szólva: azért nincsenek egészségügyi kockázatokról készült jelentések, mert ilyen vizsgálatokat nem végeztek. Elegendő feltételként szabták meg a lényegi azonosság bizonyítását, amelynek elégtelenségére azonban a gyakorlatban számos riasztó példát találhatunk. Ezek között a legismertebb az L-triptofán esete, amikor is a GM szervezetek és a hagyományos mikroorganizmusok által előállított - kismamák körében népszerű - roboráló készítmény között a legérzékenyebb laboranalitikai méréssel sem tudtak semmilyen eltérést kimutatni, mégis több súlyos megbetegedéssel kellett szembesülniük az orvosoknak a GM szervezetek termelte hatóanyagot fogyasztók körében.

Más példákat is lehetne sorolni különböző hírforrásokból, de a géntulajdonos információs zárlata és a vizsgálatokhoz szükséges anyagok és eljárások kiadásának megtagadása nem ad módot a kontrollvizsgálatok elvégzésére.

A környezeti károsodásra pedig hazai kutatóink is számos példával szolgáltak, amikor a kártevői irtására alkalmas toxint termelő növények a hasznos, mi több, sokszor védett fauna (ízeltlábúak) egyedszámát is csökkentették.

"A genetikailag módosított növények termesztése jelentős gazdasági hasznot biztosított a gazdáknak, illetve nagymértékben hozzájárult a rovarölő szerek használatának mérsékléséhez, és ezzel összefüggésben a környezetterhelés csökkentéséhez."

Hogy miből ered a jelentős haszon, azt nem tudjuk igazán. Sem a termésátlag növekedése, sem a piaci kereslet nem kecsegtet nagy reményekkel. A GM kukoricák termésátlaga 3-5 százalékkal magasabb a hazai kísérletek szerint, miközben 70-80 százalékos növekményekről szóltak az eredeti ígéretek. A piaci kereslet pedig napjainkban a nullához konvergál, mert még a GM-előállításban érdekelt multinacionális cégek is megkövetelik a GM-mentességi tanúsítványt. Talán a támogatások és ösztönzők rendszerében bújik meg a gazdasági haszon. Ami akkor közpénzből van.

A rovarölő szerek használatát valóban ki lehet küszöbölni a Bt jelű (Bacillus thuringiensis toxinját termelő) növények esetében. Azonban ezt a toxint akkor is termeli a génkezelt növény minden sejtje, ha éppen elmarad a kártevő-invázió. A hasonló hasznos élő szervezeteket viszont a kártevőkéhez hasonló eredményességgel megritkítja. Arra pedig, hogy az ilyen magas rovarölőtoxin-tartalmú szármaradványok talajba forgatása milyen következményekkel jár a talaj életére, mikroflórájára nézve, nincsenek megbízható, pontos adataink. Végtére is a hasonló (Bt) hatóanyagú permetezőszerek engedélyezett adagban történt kijuttatásának környezetterhelése sokkal kisebb, mint az ennek többszörösét előállító növényeké.

"A kifejlesztés vagy bevezetés alatt álló második generációs, genetikailag módosított növények a megváltozott, javított beltartalmi összetevőinek (pl. vitamin, omega-3 zsírsav) köszönhetően közvetlen előnyt jelentenek a fogyasztók számára."

Erre a legismertebb példa talán az aranyrizsként ismertté vált A-vitamin-tartalmú GM termény, amely az egyoldalú rizsfogyasztóknál a farkasvakság kialakulásának fokozott kockázatát hivatott csökkenteni - a változatosabb étrend alternatívájaként.

Egykor európai mintául szolgáló növényvédelmi hálózatunk megteremtőjének, dr. Nagy Bálintnak szavaival zárom ezt a kis hirdetéselemzést: "A kutatás szabadsága mellett sem lehet annak megfordíthatatlan következményeit - a növényvédő szerek vagy az atomtechnikai folyamatok társadalmi, nemzeti és nemzetközi ellenőrzési rendszeréhez hasonló korlátozás nélkül - a társadalomra és az élővilágra zúdítani."