Én nem vagyok közszolgálat, mondhatom másképp is: annyi a rendőr Olaszliszkán, hogy a cigányok már nem tudnak fát lopni. Az egyik rendőrtiszt azt is elmondta, hogy a falopás nemcsak a rendőri jelenlét miatt szűnt meg, hanem azért is, mert "az elkövetői körben is van egy olyan réteg, akiknek talán megszólalt a lelkiismerete, és a lelkiismeret szava talán hosszabb ideig hat majd". Ezek oly szép szavak, hogy akár valami nagyszabású értelmiségi konferencián is elhangozhattak volna, amelyen igen aggódnak a legelesettebb rétegekért, azonban elítélik a bűnözést, és szemléletváltást, erkölcsi megújulást sürgetnek.

Hanem engem a fa érdekelne. Hogy honnét lesz fa az olaszliszkai fáskamrákban? Most január van, januári hajnalokon pedig értelmezhetetlen az enyhe tél fogalma, pláne vékony falú, vakolatlan házban. Következésképpen, ha nem lehet az erdőből fát lopni, máshonnét kell szerezni; a januári hajnal nem erkölcsi kategória. Ahogy tudni, a cigányok éveken át, sőt, emberemlékezet óta az erdőből hordják a fát, ez a mindennapok része, ennek már kultúrája van, milyen fát, honnét, milyen ösvényen át viszünk haza, s mit mondunk, ha rákérdeznek; ilyen helyzetben a hirtelen támadt erkölcsi megtisztulás egyenlő fagyhalál.

De az olaszliszkai cigányok nem fognak megfagyni. Erről persze a lincselés árnyékában az egész média hallgat, ettől függetlenül egészen biztos, hogy fa márpedig lesz. Nem lopják az erdőből, de meg se vásárolják, mert hisz' miből, fa mégis kerül a kályhába, és ez a csoda engem még a konvergenciaprogramnál is jobban lenyűgöz.

Azért értelmiségiztem feljebb, mert új esztendő eljövetelekor nagyon okos tud lenni a szellem embere. Értelmiségi különítmények járják a tévéstúdiókat, milyen volt az elmúlt év, megint mit rontottunk el, hol lehetnek az új esztendő kitörési pontjai, és hogy az értelmiség megint nem csinált semmit, csakúgy, mint tizenöt éve egyfolytában, de legfőképpen nem adott az új esztendőre jövőképet az ő nemzetének.

Hát fát lopni miért nem jövőkép? A magyar lakosság még soha ennyire nem volt jövőképpel ellátva, ráadásul konkrét, egyénre lebontott jövőképpel, mint most. Amikor bejelentették az új gázár-támogatási rendszert, ez a jövőkép nélkülinek mondott lakosság hetvenkét órán belül elfoglalta az önkormányzati irodákat, hogy másik lakcímre jelentkezzék be. Per pillanat egy átlagos magyar család konyhájában papíron minimum tizenhat ember állja körül a Karancs gáztűzhelyt, és elégedetten dörzsöli össze tenyerét a platni fölött, hogy megtalálta a kitörési pontot, titokban arra is számítva, hogy a végén még a Gazprom fog fizetni neki. Jó, kálója persze van az efféle hihetetlen alkalmazkodó képességnek, példának okáért ugyanaz a lakosság a gázszolgáltatók irodáit is elfoglalta, hogy a feleség nevéről a férjére kerüljön a gázóra, aminek semmi értelme, viszont mentálisan legalább akkora jót tesz vele, mint egy elismerő gesztus Barrosotól, vagy pláne egy sajtótájékoztató, amelyen ezredszer vágják a képébe, hogy csak azért nem fog éhen halni, mert már előtte megfagy.

Találjuk ki Magyarországot. Minek? Ki van az találva; soha jobbat.

Némi aggodalomra legfeljebb az adhat okot, hogy az új esztendőben már a falopást is szigorúbban büntetik. Eddig, ha valaki maffiaszerű szervezetben, iparszerű kitermeléssel vitte haza a fél Bakonyt, akár ötvenezer forint pénzbüntetést is kaphatott. Eztán viszont már öt évre is lecsukhatják, mégpedig természetkárosítás címen, mert fogy az erdő Magyarországon, nagyon fogy, és ennek véget kell vetni.

Ebből következően Olaszliszkán se lennék most rőzseszedő asszony.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa