Nem a változással van a baj: minden volt, csak jó nem az a szisztéma, ahogyan eddig az állam a diákok, nyugdíjasok, fogyatékkal élők települések közötti tömegközlekedését támogatta. Hiszen más mértéke volt az állami támogatásnak a buszra, és más a vonatokra meg a HÉV-re, és tulajdonképpen ötletszerűen kapott nagyobb vagy kisebb támogatást egy-egy rászoruló csoport. Azzal sincs gond, ha a kormány úgy ítéli meg, nem jut a támogatásokra annyi, mint eddig, és csökkenti azokat.

Probléma akkor van, ha a módosítás logikátlan: ötletszerűen vagy politikai szavazatok miatt osztogat, esetleg, ha olyan fontos céloknak tesz keresztbe, mint például az élethosszig tartó képzés stratégiája. Bár az új támogatási elv jobb a réginél, ez utóbbi esetében bukik, mint estis diák februártól a vonatjegyen. Az, hogy a XXI. században a munkavállalóknak folyamatosan korszerűsíteniük kell a tudásukat, gazdaságpolitikai alaptétel. A koncepciógyártásban gyakorlatot szerzett tárca maga is ezt - az élethosszig tartó tanulás segítését - tartja a hazai versenyképesség-fejlesztés egyik alapvető tételének a 2005 nyarán készített stratégiájában. De erre épít a kormányprogram és az unió is, amikor jövőjében gondolkodik.

De mivel támogatható egyáltalán az élethosszig tartó tudáskorszerűsítés, ha az estis és levelezős hallgatók nem kapnak kedvezményt ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol erre lehetőségük van? Márpedig ezentúl - a tárca terve szerint - nem kapnak. És ennek nincs szakmai oka. Az egyetlen magyarázat az, hogy innen lehetett összekaparni még némi megtakarítást, amit teljesíteni kellett. Pedig lehetett volna máshol is körülnézni.

Annak, hogy a 65 évesnél idősebbek ingyenes utazásához nem nyúltak hozzá, csak politikai oka van. Kóka ezt az önkormányzati választások előtt megígérte - hát betartották. Ugyanúgy marad meg a kedvezmény, ahogy megszületett: bemondásra (lásd Horn Gyulánál). Az idősek ingyenes utazása politikai ajándék - az ad ilyet, aki azt gondolja, az állam pénze osztogatható. Az adófizetőknek ugyanis meglehetősen nehéz volna megmagyarázni, milyen társadalmi, szociális érdek fűződik az ingyenesség rendszerének fenntartásához. (Aminek az eltörlése nem a támogatás megszüntetését, csak a csökkentését jelentené.) A mai rendszer ellenőrizhetetlen, túlfogyasztásra buzdít (ha ingyen van, mehetek akárhová, akárhányszor), és felesleges is: nem kérte senki az ajándékot, csak adták. Persze, ha már kapták, nem szívesen adnának vissza belőle - de talán megértenék, miért fontosabb a most dolgozók (őket eltartók) képzése, mint az ingyenesség hazug politikai ígéretének megtartása.