A közélet züllésének egyik bizonyítéka éppen a nyelvhasználatban érhető utol. A politika bulvárosodása már jó ideje tart. Egyre kurtábbak, egyre fekete-fehérebbek a közlések. Csak az számít, legyen egy sokkoló félmondat, amelyet még a kereskedelmi rádiók is kiemelhetnek hírmásodperceikben. A bulvármédia térhódítása arról győzte meg a közszereplőket, hogy valóságshow-hősökké kell válniuk. Úgy képzelhették, a tömegfogyasztó, választó alig tesz különbséget BB Évi, Majka és VV Feri vagy VV Viktor között.

A nyelvi züllésnek egyik példája volt az elhíresült Gyurcsány-beszéd. Úgy véltem, a kormányfő úgy gondolja, politikai barátai csak így értik meg. Sokkolva, alpári módon mondta a magáét, mert nem bízott (az általa is mellőzött) tényekben. Sőt, minél inkább ezen a kevéssé kifinomult nyelven szólal meg, annál inkább van esélye arra, hogy az üzenetet eljuttassa a szavazóhoz - vélhette.

A nyelv most, az őszi "sajnálatos eseményeket" követően nemcsak közönségessé lett, de kegyetlenné, katonássá is. Kurta tőmondatok jelennek meg az utcai plakátokon. Az egyik azt mondja: Nincs alku a miniszterelnökkel! Alkura hogyan is lenne mód, mikor O. V. nyilatkozó a teljes "posztkommunista elitet" börtönnel is megfenyegeti? A katonai szóhasználat a jobboldalon általánossá lett. A megszorító csomag az egyik politikus szerint "hadüzenet az embereknek". Egyébként érdemes megfigyelni, hogy vagy tíz éve a Fidesz még "társadalomként" szólított meg minket. Aztán felfedezték, hogy "polgárok" vagyunk. Amikor a hatalmat gyakorolták, a "nemzethez" szóltak. Most "emberek" lettünk mi mind. De nem azzal a humanizmussal, ahogy a nagyszerű komikus, Alfonzó szólított meg: Ide figyeljenek, emberek!

Az ellenzék vezére nyelvében könyörtelen. Verbálisan előkészíti a következő tavaszi harci szezont, amikor - várakozásai szerint - az emberek a magasabb számlák, a drágább egészségügy miatt tömegesen az utcára mennek. Ehhez járul majd a tervezett népszavazás, hogy beteljesülhessen vágya az idő előtti kormányváltásról, de legalábbis a jelenlegi kabinet menesztéséről. Ez részéről érthető törekvés. A legutóbbi interjújában, amelyet a Magyar Demokratának adott, tovább fejtegeti a tavaszi offenzíva lehetőségét. Ugyanitt megjegyzi: pártja a majdani megmozdulásokat alkotmányos keretekbe irányítaná, de a hadvezéri tónus mégis arra utal, hogy az interjú alanya megértő az őszi, s a jósolt tavaszi erőszakos cselekményekkel kapcsolatban. Nehéz helyzet ez: valaki vagy alkotmányos politikus, vagy hadvezér. Egyelőre az előbbi szerepben nyilatkozik. De az a nyelv! A jelzőknek itt megsemmisítő és visszavonhatatlan erejük van. Orbán Viktor ebben a Demokrata-interjúban, ahogy az előző megnyilvánulásokban is, háborút hirdet. Nemcsak Gy. F., hanem a létező magyar baloldal ellen is. Elitről beszél, de összeesküvést leplez le, amikor a baloldal gazdasági, politikai, titkosszolgálati és egyéb összefonódásait vázolja. A nyelvi támadások, az ellenfelek állandó legyalázása diszkreditálja a verbális támadás elindítóját. Annyit elér, hogy a címlapon marad. Tényekről, általa kínált majdani megoldásokról nem szól. Beszélni nem lehet vele. Csak félni tőle.