Mi tagadás, ilyen jelenségre számítottak Nyugat-Európában a román EU-csatlakozást követő pillanatokban. Főképpen nagy-britanniai napilapok jártak a pánikkeltés terén az élen, s közülük is kiemelkedett az idegengyűlölet határait jócskán súroló írásaival a The Sun, amelyet a román média decemberben naponta többször is szörnyülködve idézett. A brit lap ugyanis zsebtolvajok, AIDS-fertőzöttek, maffiózók és koldusok invázióját valószínűsítette, s számukat már az első időszakban 300 ezer körülire tette.

Emiatt sok nyugati tévéállomás és napilap küldött ki riportereket a román határállomásokra, az emberáradatot megörökítendő. A roham azonban a csatlakozás követő percekben, órákban, sőt első napokban is elmaradt. - Időveszteség volt, senki nem akart repülni, még azok sem, akiknek felajánlottuk, hogy kifizetjük a repülőjegyüket - vallotta be a bukaresti repülőtéren az egyik brit fotóriporter.

Azok a filmesek is csalódottak voltak, akik a szigetország repülőterein várták az első Bukarestből érkező repülőgépet. Főképp ázsiaiak szálltak le belőle, s mindössze négy román állampolgár: egy agronómus diák, egy informatikus, egy építészmérnök és egy banki hitelügynök. Ők alkották - a Daily Mirror napilap beszámolója szerint - a félelmetes romániai roham első félelmetes csoportját.

Persze, mindebből nem lehet az egész 2007-es évre érvényes következtetéseket levonni. Lesznek minden bizonnyal olyanok, akik kihasználják majd a lehetőségeket. A románok előtt ugyanis tíz uniós ország - Ciprus, Észtország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Csehország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia - teljes mértékben megnyitotta munkapiacát, a többi állam pedig egy-két évre szóló szigorításokat alkalmazott.

Az is igaz azonban, hogy látványos rohamra számítani továbbra sem lehet. Azok ugyanis, akik el akartak menni Romániából, már a korábbi években megtették ezt. Így növekedett egyes számítások szerint mintegy 3,5-4 millióra azon román állampolgárok száma, akik az EU-államokban, az Egyesült Államokban, Izraelben vagy a világ más országaiban vállaltak munkát.

Az elmúlt napokban nagyobb részt azok lépték át a nyugati országhatárt, akik kíváncsiak voltak, hogy valóban átengedik-e őket személyigazolvánnyal Magyarországra. Ők sem töltöttek sok időt "külföldön", az első presszóban megittak egy kávét vagy egy sört, és hazatértek. Aztán élményeikről lelkesen beszámoltak a román kereskedelmi televízióknak.

Két angol kesereg a parkban

- Atya isten, most meg jönnek a románok és a bolgárok.

- Ja, és elveszik a lengyelek munkáját.

Ezt a viccet Nagy-Britanniában találták ki az EU-bővítés előestéjén. Lengyelek és magyarok ugyanis egyidőben lettek az Unió tagjai, és míg tőlünk leginkább az orvosok indultak neki Angliának, a lengyelek közül becslések szerint több százezren kerestek maguknak munkát a szigetországban. Pontos számok nem állnak rendelkezésre, de ha az ember felismeri a lengyel akcentust, döbbenetes számban találkozik velük repülőtereken, kocsmákban és áruházakban, mint jegykezelők, felszolgálók és eladók. Vagyis a munkavállalók nem csak a láthatatlan piszkos melót végzik (pl. takarítás), de a szolgáltató iparban is mindenütt ott vannak. Exeter egyik külföldi ételeket áruló boltja pár hónapja átszervezés miatt bezárt, és mikor újra kinyitott a polcok felén már kínai és thai élelmiszerek helyett ecetes cékla és füstölt kolbász volt. Néhány angol napilap pedig lengyel nyelvű kiadást indított. A viccben tehát sok igazság van, ha elindul a román áradat, azt első sorban a lengyelek fogják megérezni. (G.M. - Exeter)

Bukarestben ünneplik a csatlakozást. A legtöbben otthon maradnak.