Természetesen az új év első környezetvédelmi jegyzetében az optimista felütésnek kéne dominálnia. Reménykedő hangnemnek, hogy mostantól biztos kevesebb lesz a szemét, nagyobb a környezeti tudatosság, meg hasonlók. Az alföldi szemétbotrány árnyékában mégsem sikerül ilyesmiket kicsiholnom magamból, még ha a folyosón - gondolom, visszaszállításra várva - ott áll is a szomszéd immár leszerepelt földlabdás karácsonyfája, mutatva, hogy helyenként nő már az újrahasznosítási kedv.

Szomorúan látok ugyanis több elhalni vagy legalábbis "leülni" látszó, korábban derűlátóan indult zöldkezdeményezést. Valamennyinél a gazdasági megszorítások állnak az okok hátterében, legalábbis ezzel magyarázzák őket, mint például az erdei iskolák apanázsának megcsappanását. A kutyapiszok elleni harc jegyében itt-ott kihelyezett zacskók sem szaporodnak, sőt a meglévők is eltünedeznek. Apróságok ezek, mondhatnánk, de a környezet ügye a szűk esztendők alatt általában háttérbe kerül. Különösen nálunk, ahol egyébként is nehéz a pénz mindenható hatalma ellenében környezettudatosan cselekedni. És mivel most egy gazdaságilag igencsak zord év elé nézünk, még nagyobb a veszély. S amikor a civil társadalom ereje még gyenge - különösen, mivel a számukra folyósított költségvetési támogatás is töredékére zsugorodott -, a politikának kellene fenntartható gondolkodással irányt mutatnia. A baj csak az, hogy ezt sem országosan, sem helyi szinten nem nagyon látom. Talán az irányjelzőket is elspórolták.