A konyhában keresztrejtvénnyé változott a fal, és mindenki fejtegethetett szorgosan. Kijjebb a kisebbekkel játéksarokban foglalkoztak, amíg a szülők és nagyszülők beleolvasgattak a könyvekbe, vagy megvették az ünnepi ajándékokat. Egy - a kicsik által rajzokkal feldíszített - teremben különleges író-olvasó találkozó folyt. A Friss tinta című gyerekverskötet szerzői közül ketten beszélgetek alsó tagozatos olvasóikkal. - A gyerekeknek érdekes lehet találkozni azzal, aki a verseket írta - mondta Kántor Péter költő a találkozó után lapunknak. - A feltett kérdések egy része nem az övék, például az, hogy meg lehet-e élni a költészetből, nem érdekelheti őket, hallották, hogy ezt kell kérdezni. De az, hogy mikor kezdtem írni, aktuális lehet nekik is - teszi hozzá, aztán süti után keresgélt.

Harcos Bálint, a kötetet képviselő másik költő elmélyedt beszélgetést folytatott egy sarokban a 12 éves Alexszel, aki első regényén dolgozik: - Volt egy nap, ami olyan mélyen hatott rám, hogy elkezdtem írni. Azt éreztem, hogy tehetetlen hordozója vagyok egy történetnek, ami kikívánkozik - aztán a fiú hozzátette, hogy inkább ne vele, hanem a költővel beszélgessek, az érdekesebb. - Az író-olvasó találkozónak gyerekekkel van igazán értelme - teszi hozzá, a költő, és kisandít Alexre. - Ők még paradicsomi módon nyitottak. Az olvasáskor tiszta befogadók. Soha nem úgy kezdek gyerekeknek írni, hogy ez most nekik fog szólni: spontán alakul. Az egyik gyerekversem például egy párkapcsolati magánmitológiából született.

Alex közbeszól: - A verseknek vannak rétegeik, minden korosztály más rétegig jut a megértésükben. Ezért nem kell egy versnek kimondottan gyerekeknek szólnia - aztán megint hallgatásba merül, és figyel. Visszaadom neki a költőt, és két kislányt faggatok, miért szeretik ezeket a könyvünnepeket. - Sok könyv, írókkal beszélgetés, és együtt vagyunk - mondja Hanna, és Sáni buzgón bólogat. Aztán elmesélik, hogy a szüleikkel jöttek, és sose térnek haza üres kézzel, rengeteg könyvet szoktak venni. Sáni főleg a második világháborús regényeket kedveli, most éppen Anna Frank naplóját olvassa, Hanna pedig az 1600-as években Londonban játszódó történeteket forgatja. Közben megérkezett Németh Gábor és Garaczi László is, ők a nagyobb gyerekekkel beszélgettek az írósors rejtelmeiről.

A kavargásból egy erős illat rántott tovább: a teaházban itallapról lehetett választani. De nincs idő most ilyesmire, mert bármelyik percben megérkezhet Karinthy Márton. Beszélgetőpartnerei Seres Luca és Máté Balázs - az iskola két diákja -, azt mondták a könyvünnep témája a család, ezért erről faggatják majd. Fél hat körül az író elárulta, hogy izgul, sosem volt még ilyen beszélgetésen: az Ördöggörccsel már sok helyre hívták, de gyerekek még nem kérdezték. - Az írással kapcsolatban inkább családi ellennyomás volt. Minden lehetek, csak író ne! Eléggé sokáig vártam, ötvenen túl voltam, mikor elkezdtem az Ördöggörcs című regényemet. Még sosem írtam gyerekeknek, de az sokkal nagyobb felelősség lehet: nem válhat gügyögéssé. Egy hajszál választja el a gyerekirodalmat a giccstől - tette hozzá.

Elsõsorban a gyerekek, másodsorban a szülõk érdeklõdnek a könyvek szerzõi iránt