Szigorúan ellenőrzött keretek
Több mint 15 ezer ember távozott tavaly a minisztériumokból és a központi költségvetési szervektől. Értesülésünk szerint a közszféra karcsúsítása nem áll le: az államreform-bizottság tervei szerint ebben az évben további elbocsátásokra számíthatnak a közszolgák. A tárcáknál a létszámcsökkentést meghatározó rendelkezés időpontjában - 2006 júliusában - 8390 köztisztviselőt alkalmaztak, ma viszont a hivatalos adatok szerint 6203-nál elvileg nem lehetnek többen.
Vélhetően nincsenek is. Érdekvédők szerint ugyanis szigorú az ellenőrzés, és óriási kockázatot vállalnak az intézmények, ha a rendeletben meghatározott létszámkeretet túllépik. A statisztikai adatok szerint egyébként a környezetvédelmi tárcának, a Pénzügy-, a Külügy- és az Egészségügyi Minisztériumnak kellett a legkisebb változtatást végrehajtania: a "zöldtárcánál" például "csak" 46 dolgozót küldtek el. Az oktatási minisztérium 846 alkalmazottjából viszont mára csak hatszázan maradhattak.
A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Michalkó Péter szerint az elmúlt másfél évtizedben nem változott a kormányzati szervek állománya, csak a vezetőváltásnál volt némi mozgás. Ez alól talán csak a Miniszterelnöki Hivatal a kivétel. A kormányszóvivői irodán megtudtuk: üres álláshelyeket is megszüntettek, a létszámcsökkentés 26 vezető beosztásút érintett, hat dolgozónak pedig nyugdíjazással szűnt meg a jogviszonya. Pályakezdő nem került az elbocsátottak listájára.
Egyes tárcáknál - egyebek mellett a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban - nemcsak elbocsátottak dolgozókat, hanem a korábban megbízási szerződéssel foglalkoztatottakat állományba vették. A leggyakrabban a gyesen lévők státuszát töltötték így föl, azzal a megkötéssel, hogy ha a kismama visszatér, "helyettesítőjének" más munkahely után kell néznie. A korábbi Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium összevonásával létrejött új tárcánál január 1-jétől 20,8 százalékkal kevesebben dolgoznak, s megfeleződött a szakállamtitkárok és a főosztályok száma is. Az ide tartozó háttérintézmények egy részének összevonásával további létszámcsökkentésre kerülhetett sor, így 8427-ről 7933-ra csökkent az itt foglalkoztatottak száma. Mindez 12,1 százalékos kiadáscsökkenéssel jár.
A tapasztalatok szerint zökkenőmentesen, nagyobb konfliktusok nélkül zajlottak le a létszámcsökkentések, ugyanakkor előfordultak anomáliák is. Úgy tudjuk, a gazdasági tárcánál előfordult, hogy miközben az egyes részlegeknél sorra bocsátották el a dolgozókat, addig "ejtőernyősök" is megjelentek a hivatalokban. Az "új arcokról" rendre kiderült, hogy valamelyik vezető a jó ismerősét ültette a távozó íróasztalához.
A környezet-, természetvédelmi és vízügyi területen több mint ezer dolgozót küldtek el, miközben az uniós jogharmonizációval járó többletfeladatok közel 1200 szakember felvételét tennék indokolttá. Nincs hivatalos információ a megmaradó regionális és a bezárt laboratóriumok helyzetéről - sorolja a gondokat Lautner Péter, a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Országos Szakmai Tanács vezetője. Azt viszont jó döntésnek mondta, hogy bár a tárcánál 2006-ban két alkalommal is elrendelték a létszámleépítést, a vízügyi igazgatóságokat ez nem érintette.
A köztisztviselők megtizedelését jelentő elbocsátások mindazonáltal sokkolták a közigazgatásban dolgozókat, annak ellenére is, hogy a kormány a "gondoskodó elbocsátás" elvét alkalmazva, pályamódosító hitellel, képzési támogatással, speciális munkaerő-piaci programmal is igyekezett segíteni a távozók elhelyezkedését. Meglepő ugyanakkor, hogy a magasan kvalifikált, jól fizetett, idősebb köztisztviselők közül a vártnál lényegesen többen éltek az előre hozott, úgynevezett korengedményes nyugdíj lehetőségével, s a jelentős végkielégítéssel járó közös megegyezéssel is sokan távoztak. Mindez nem a takarékosság irányába mutat, hiszen a korengedményes nyugdíjat a munkáltatónak kell megfizetnie, csakúgy, mint a végkielégítés összegét.
