A világszervezet hivatalos álláspontja ezzel szemben az, hogy a halálos ítélet jogi lehetőségét mindenhol el kellene törölni, a főtitkár hazájában, Dél-Koreában, valamint a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül Kínában, Oroszországban és az Egyesült Államokban is. Ban Ki Mun magánvéleménye ebben az ügyben nem érdekes. Ő hétfőtől, illetve a gyakorlatban keddtől kizárólag az ENSZ álláspontját fogalmazhatja meg. Majd megtanulja.

Az ENSZ nem világkormány. A globális problémák láttán világszerte sokan kérdezik, miért nem tesz már valamit. Ám ahhoz az kell, hogy össze lehessen egyeztetni Amerika, Európa, Oroszország és Kína érdekeit. Már ez sem könnyű előfeltétel, de az üdvösséghez még ez sem elég, mert a 192 tagállamnak minden egyes határozathoz önként kell csatlakoznia ahhoz, hogy annak végrehajtása aztán számon kérhető legyen. A főtitkár a földrajzi kvótarendszer miatt még azt sem válogathatja meg tetszése szerint, hogy kik dolgozzanak a New York-i Első sugárúton magasodó székházban.

Ha valaki messzemenő következtetéseket akar levonni egyetlen momentumból, azt gondolhatja: a tapasztalt dél-koreai diplomata első főtitkári megszólalása szándékosan igazodott az USA ízléséhez. Azok után, hogy Annan a világszervezet alapokmányába ütközőnek nevezte az Irak elleni háborút, ez némileg új irányvonalat sejtetne. Az ítéletet azonban korai lenne az első nap után kimondani, a főtitkár mandátuma öt évre szól. (Azért a világszervezet első emberének keze nyoma meglátszik: Annan második felesége Raoul Wallenberg unokahúga. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az épület előtti járdán emlékművet állítottak a magyar zsidókat mentő svéd diplomatának.)

Ban Ki Mun sok tekintetben ugyanott folytatja, ahol Kofi Annan abbahagyta. A legfontosabb megoldandó kérdések között első helyen Darfurt, Libanont, Irakot, Iránt és a szegények számának 2015-re való megfelezését nevezte meg. Hozzátette még Észak-Korea nukleáris programját is, de hát ez sem újdonság. Az új, ázsiai főtitkárt első hivatalos útja elődje kontinensére, Afrikába viszi, ahol az Afrikai Egységszervezet csúcskonferenciáján találkozni szeretne Omar al-Basir szudáni államfővel. Ezen a héten is szinte mindennap Darfurról tanácskozik.

Az ENSZ épp annyit ér, amennyire a tagállamok akarják, hogy érjen. Ha az Egyesült Államok mint legnagyobb befizető, házigazda és egyetlen globális nagyhatalom úgy dönt, hogy a világszervezeten keresztül próbálja meg érvényesíteni érdekeit, az megnöveli az ENSZ és persze a főtitkára játékterét. Vannak jelei annak, hogy Washington a 2002-2005 közötti időszak egyoldalú lépései után újra felfedezte New Yorkot, s a főtitkárváltás mindkét félnek lehetővé teszi a tiszta lappal indulást. A világ, a nagyhatalmi érdek és az ENSZ azonban január elején is ugyanaz, mint tavaly december végén volt. Nem érdemes várni a csodát, ahhoz mindenkinek, Ban Ki Munnak is sokat kell dolgoznia.