– Ha a kacatnak ítélt dolgaimat kidobtam volna, akkor 35 ezer forint landol a kukában – mondja Erika, aki a Vatera.hu online piactéren egy hónap alatt túladott a limlomjain. – Fényképezőgéppel a kezemben válogattam az évek alatt felhalmozódott ócskaságokat. A tárgyakról készült fotókat feltettem az internetes oldalra, és láss csodát: egy hónap alatt minden elkelt. Kiderült, hogy más számára kincs, amit én már kidobtam volna – lelkendezik.

– A Vatera olyan, mint egy modernizált Ecseri piac – vélekedik Gerő Viktor, az aukciós oldalt üzemeltető cég vezetője. – Sőt, több annál, hiszen itt nem csak adnak-vesznek az emberek, hanem fórumoznak, klubokat hoznak létre, blogolnak, közösséget alkotnak – magyarázza.

2000-ben török, görög és magyar fiatalemberek olyan üzleti modell megalkotásán törték a fejüket, amely egy online piactérre hasonlít. Az ötlet éppen a nyaralásuk idején fogalmazódott meg, Görögországban, Leszbosz szigetén, egy Vatera nevű tengerparton. Mint kiderült, keresve sem találhattak volna jobb márkanevet: a Vatera szó könnyen megjegyezhető, karakteres. Ráadásul elkezdett önálló életet élni: lassacskán igét képeztek belőle a felhasználók. A „vaterázás” szóban egyszerre sűrűsödik az aukciós vásárlás izgalma, a licitálás feszültsége, a szerzés öröme. Aki egyszer az oldalra téved, nem szabadul egykönnyen, sokan függővé válnak.
Ádám húszas évei elején járó főiskolás, naponta öt-hat órát tölt a világhálón, két éve szenvedélyesen vaterázik. Főleg elektronikus cikkekkel, autóalkatrészekkel és kiegészítőkkel üzletel. Most éppen fűnyíró traktort keres. Legnagyobb szerzeménye egy benzines roller, amit 50 ezer forintért vásárolt.

– Tiszta ideg vagyok, amikor az aukció a végéhez közeledik –meséli. – Másodpercenként frissítem az oldalt, hogy azonnal tudjam emelni a tétet, ha valaki többet adna a kiszemelt áruért. Egy miskolci srác meghirdette például a Vespáját. Egy ilyen kismotor nagy különlegességnek számít. 40 ezer volt a kikiáltási ára. Úgy terveztem, hogy hatvanig felmegyek. Végigizgultam a kéthetes aukciót, aztán kiderült, valaki automatikus licittel egyszerűen felnyomta az árat a duplájára. Előfordul az is, hogy valaki több néven regisztrál a rendszerben, aztán a saját termékére „kamuliciteket” ad, hogy a valódi vásárlókat magasabb árba hajszolja.

Ádám komolyan bosszankodik, ha kiderül, rossz taktikát választott, és emiatt szalasztotta el a vételi lehetőséget. Pár hónapja kiszúrt magának jó áron egy „zsírúj” mp3-as lejátszót. Hetekig úgy tűnt, nincs rá más érdeklődő. Azt lehetett hinni, az eladó talán olcsóbb árral próbálkozik majd. Aztán egyszer csak eltűnt a hirdetés. Valaki elvitte Ádám orra elől villámáron. (Ezt az árat az eladó a kikiáltási ár mellett előre meghatározhatja, ha pedig a feltüntetett villámárat valaki azonnal megadja, akkor árverezés nélkül viheti a terméket.)

Az aukciózást megannyi szolgáltatás könnyíti és teszi izgalmassá a Vaterán. A regisztrálást követően keresővel kutathatunk „kincsek” után. Rejtett licittel jelezhetjük az eladó felé, komolyan érdekel minket a kiszemelt tárgy. Kezdeményezhetünk zártkörű aukciót is, ahol csak azok licitálhatnak az eladni kívánt termékre, akiknek ezt engedélyezzük (ezt a funkciót különleges műtárgyak, régiségek eladásánál szokták használni). Minden sikeres tranzakció után értékelést készíthet a vevő az eladóról, de fordítva is. Megnő annak az ázsiója, akinek a neve mellett gyűlnek a „piros pontok”. Minél több sikeres eladást jegyez például valaki, annál megbízhatóbb eladónak számít. A pozitív visszajelzéseknek különösen akkor van jelentősége, ha nagy értékű termékekkel lép ki az illető a piactérre. A Vaterán ugyanis különleges drágakövekre, autókra, de még lakásra is licitálhatunk.

A megvásárolt holmikat aztán legtöbbször postán kapja meg a vevő, de előfordulhat az is – ha sikerül helyet és megfelelő időpontot egyeztetni –, hogy személyesen veszi át az eladótól. Állítólag barátságok is szövődtek már vaterázásból – egy biztos, az online piacozásra egyre többen kapnak rá. 2002-ben még „csak” 93 milliót vateráztak el, 2006 végére azonban már 4,5 milliárd forintos forgalmat becsültek.

A siker nemcsak a számokban látszik, tavaly novemberben a Vatera kapta az Inter-Európa Bank, a Kirowski Rt. és az Internetes Vállalkozások Szövetsége által alapított Év Internetes Kereskedője díjat. A szavazás során 9000 jelölés érkezett különböző, internetes vásárlást biztosító cégekre. Az így kialakult tízes listából szakmai zsűri választotta ki különböző kritériumok alapján, melyik az a vállalkozás, amelyik érdemes a kitüntető címre.
A Vatera az egyedi termékek kiváló piactere, ahol a gyűjtők is tobzódhatnak: bélyegekre, pénzérmékre, különleges szalvétákra, képeslapokra, de még Kinder-tojás-figurákra is lelhetnek. Gerő Viktor azt mondja, ennek köszönhető, hogy az idősebb korosztály is aktív a piactéren.

– Vaterázni a cégek számára is kifizetődő – állítja az ügyvezető. – Egy outlet egyforintos kikiáltási áron feltesz például egy százezreket érő laptopot. Amíg az aukció tart, a kereskedés célcsoportja megismeri a céget, közben pedig a laptop is eléri a valós árát – világítja meg a szokatlan, de hatékony marketingeszköz lényegét.
– Büszkék vagyunk felhasználóinkra: általában felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és gyakran vásárolnak a netről. Ők azok, akik az online kereskedelem piacát fellendíthetik – mondja Gerő Viktor, aki szerint az e-kereskedelem az internetes szektor egyik csúcsa.

A Vatera rendszeresen tart jótékonysági aukciókat. Az egyik legsikeresebb kezdeményezésükben híres emberekre lehet licitálni. A legtöbbet adó rajongó elkölthet egy vacsorát kedvencével. A licit során kialakult árat jótékonyságra fordítják.

– Tavaly a saját munkatársainkat árvereztük el, hogy a vaterázók megismerhessék, kik üzemeltetik az oldalt – meséli Gerő Viktor. A Vatera vezetőinek hosszú távú célja, hogy az emberek többet vásároljanak az internetről, szeretnék, ha a felhasználók jobban bíznának ebben a kereskedelmi formában.
Nemeslaki András, a Budapest Corvinus Egyetem E-Business Kutatóközpontjának vezetője, az Év Internetes Kereskedője zsűri tagja azt mondja, ez nem fog egyik pillanatról a másikra megvalósulni. Magyarországon az elektronikus kereskedelem még gyerekcipőben jár. Bár a hálóra egyre többen csatlakoznak rá, az emberek mégis a klasszikus funkciókat használják a weben: híreket olvasnak, chatelnek, leveleznek. Egyelőre kevesen próbálkoznak vásárlással (slágertermék a könyv és a CD), még kevesebben tartalomfeltöltéssel (blogolással, weboldal-szerkesztéssel stb.).

A GfK Hungária 2006-os adataiból kiderül: a tizennégy év feletti lakosság mindössze négy százaléka vásárol neten, de az internetet rendszeresen használók körében is mindössze csak a 15 százalék rendel termékeket, szolgáltatásokat a hálóról. Nemeslaki szerint sokaknál hiányzik az internet magabiztos felfedezéséhez az angol nyelvtudás vagy a megfelelő számítástechnikai jártasság. Ráadásul a magyar fogyasztói szokások is gátolják az internetes kereskedelem terjedését.

– A vásárlók többsége számára a termék legfontosabb jellemzője az ára. Az emberek nálunk általában nem „márkahűek”, és szívesebben választják az olcsóbb, ám azonnal megszerezhető dolgokat, amelyekért hajlandóak hosszasan sorban állni.