A miskolci Egressy Béni Zeneiskola énektanára néhány héttel ezelőtt még nem is hallott a fesztiválról, csak az autójáért ugrott be a szervizbe, ahol egy rég nem látott ismerőssel találkozott. Az illető éppen Ausztráliába készült, szerencsét próbálni. Míg a gépkocsira várt, a szerelők azt tanácsolták, üljön le egy számítógép elé a szomszédos kávéházban. Ausztrália - írta még a találkozás hatása alatt a keresőprogramba, és az első honlap a kulturális találkozóé volt. Kíváncsiságból írt egy rövid levelet, majd amikor válaszoltak, felhívta a szervezőket.

- Küldjél egy bemutatkozó anyagot, de valamikor beugorhatnál a jövő héten - invitálta kedvesen egy hölgy a vonal másik végén.

- Beugrani nem tudok - mondta -, mert én Miskolcról telefonálok.

- Miskolcról? Nem Melbourne-ből? Miskolcról, hát ez fantasztikus!

Következő napjai a jelentkezési lapok kitöltésével és bemutatkozó levelek írásával teltek. Leírta, hogy huszonnyolc éves, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetén magánének és szolfézs-zeneelmélet szakon végzett kitűnő diplomával, majd zenei szerkesztőként dolgozott a rádióban, míg létszámleépítés áldozata nem lett. Közben egy kórussal és egy kamarazenekarral bejárta Európát, templomi hangversenyeket adott, fellépett a Miskolci Operafesztiválon, tavaly pedig elnyerte a város művészeti ösztöndíját. Odabiggyesztette még, hogy továbbképzi magát a debreceni konzervatórium énekművészeti szakán, de azt már kihagyta, hogy borosdugóval a szájában kell énekelnie kiejtése tökéletesítéséhez.

Foglalkozásának azt írta be, hogy a városi zeneiskola énektanára. Egy kicsit elgondolkodott azon, elmondja-e, hogy az iskolában mindössze két énektanár dolgozik, és nem kevesebb mint hatvan tanítványuk van, de sok tehetséges fiatalt így is el kellett küldeni. Igaz, a finanszírozási rendszer változásai miatt az idén megüresedik néhány hely, tizennyolc év felett ugyanis tandíjkötelessé válik a művészeti oktatás. A döntéshozók nyilván nem tudták, hogy énekelni tanulni a kamaszkor után, a felnőtt hangszín kialakulása után érdemes igazán. Ez utóbbi részeket utóbb törölte, tanári munkájáról csak annyit írt, hogy egyik növendéke a televízió Megasztár című tehetségkutató műsorában különdíjat kapott.

Eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha készítene egy listát azokról a felkérésekről, amelyeket a referencialistán soha senki nem tüntet fel, de egy Miskolc méretű városban énekesnőként aligha utasíthat vissza. Ilyen például a nyugdíjasklub szerény meghívója, ahol az előadás azzal zárul, hogy szép volt ez az opera, Juditka, de nem tudna valamit énekelni a Csárdáskirálynőből is? A másik véglet az esküvőszervező iroda gáláns ajánlata egy kibérelt palotába, de a felkészüléshez zenei cd-t is adnak, mert a megrendelő ízlése eltér a kért dalok eredeti hangzásától. Azután azt gondolta, Ausztráliában ezt úgysem értenék, és postára adott egy hagyományos életrajzot.

A találkozó szervezői nemrég arról értesítették, hogy anyaga felkeltette egy ottani konzervatóriumi tanár érdeklődését, Sydneyben pedig háromszor kellene fellépnie, ha ez megfelel neki.

Azt válaszolta, megfelel.

V. Molnár Judit