Minthogy Magyarországon az fog műsorszórásba, aki akar (és tud), az értékpluralizmus pedig minden fejlett demokrácia motorja, a hipervonalas műfelháborodást a magam részéről kerülném. De baljós előérzeteim azért akadnak.

A magyar polgári tömegtájékoztatás hatósugarának kiterjesztése például egyértelműen jelzi: a jobboldal a mai napig mélyen hisz saját, külön bejáratú "baloldali médiafölény" elméletének világmagyarázó erejében. E szerint a szociálliberális hangoktól hemzsegő nyilvánosság volna a hazai konzervativizmus minden kudarcának okozója.

Nos, nézzük a tényeket! A jobboldalnak, láss csodát, sikerült kormányra kerülnie egy Hír TV nélküli, köztérszerkezetileg tehát bizonnyal cudar időszakban - mondhatni, kommunikációs ellenszélben. Majd (Tölgyessy Péter számításai szerint) mára csaknem megkétszereződött a Fidesszel leplezetlenül szimpatizáló médiumok hatósugara - mégis, a "nagy felfutás" éveiben a jobboldal kétszer egymás után elveszítette a parlamenti választásokat. Nyilván továbbra is fullasztó maradt a szoclib médiatúlsúly. Olyannyira, hogy nemrégiben a Fidesz ripityára verte a kormánykoalíciót az önkormányzati választásokon - ugyanezen közegben. Mindeközben a baloldaliként emlegetett média hosszú évek óta vállvetve könyörög egy-egy Orbán Viktor-interjúért, már ha éppen nincsen testületi Fidesz-bojkottok szezonja. Enynyit a nagy összeesküvési teóriáról, amelyet egyébként sem könnyű belátni, ha néztünk már rétegműsornak éppen nem mondható Fábry Sándor-féle Showdert.

A Fidesz útkeresése a médiapolitika terén ugyanakkor érthető. Hiszen az azért mégsem az objektivitás diadala, hogy a Hír TV és a Magyar Nemzet akár egy állatkertből elbandukolt pandamaci esetéből is képes levezetni Gyurcsány Ferenc morális alacsonyabbrendűségét. A tavasszal induló rádió tartalomfelelőse mégis ugyanez a gárda lesz - ami némiképp aggasztó. (Az egyik tulajdonos pártatlan tájékoztatást ígér ugyan - csak hát a tapasztalatok, ugye.) Holott a Fidesz-közeli orgánumok kényszeresen túlteljesítő, nemegyszer alpári elfogultságáról számtalanszor bebizonyosodott már, hogy többnyire kontraproduktív. Szóval nem a lefedettséggel vannak az igazi bajok.

Persze ma még nem lehet tudni, hogy a "Lánchíd Rádió" (merthogy várhatóan így hívják majd) miféle adó is lesz. De azért megkockáztathatunk néhány jóslatot. Vélhetően senki nem fogja megkérdőjelezni benne Wass Albert szépírói meritumait, gyakori vendég lesz Jókai Anna (vigyázat: névrokonság!), és soha nem tartanak majd Koncz Zsuzsa köszöntésére egész estés szülinapi műsort. Ha tévednék, vezeklésül három napig egyhuzamban hallgatni fogom, szentül fogadom. Ha a Fidesz őket is bojkottálni kezdi - teljes egy hétig. Különben csak szórakozásképp. Már amíg nem Árpád-sávon jön, mint társmédiumai olykor.