Újragondolták az újraélesztést
Az orvosi társadalmat is sokkolta, hogy lyukas az életmentés hálója. Revízióra szorul. Így például az Európai Újraélesztési Tanácsnak (European Resuscitation Council) a Circulation című szaklapban megjelent irányelvei szerint kézzel már csak akkor kell megtisztítani a beteg száját (A - átjárható légutak), azaz belenyúlni, ha abban szabad szemmel is látható valamilyen idegentest.
Igazi forradalmi megállapítás, hogyha valaki egyszerűen annyira undorodik attól, hogy a beteget az orrán vagy a száján át lélegeztesse - akkor inkább hagyja (azaz kihagyhatja a B-t, a befúvásos lélegeztetést). Viszont haladéktalanul el kell kezdenie, és folyamatosan kell végeznie a mellkaskompressziót. Ha mégis lélegeztet, akkor egy befúvás ne tartson tovább egy másodpercnél.
A harmadik betű, a C, a mellkas-kompresszió kapott kiemelt szerepet. A legfontosabb: a keringésmegállás észlelése után azonnal el kell kezdeni. Nagyszámú reanimáció elemzése kapcsán egyértelművé vált, hogy a mellkason keresztül a szív mechanikus nyomását, ezzel a vér kipumpálását a segélynyújtók jelentős része túl későn, rosszkor és roszszul, nem eléggé effektíven végzik. Maximum négy-öt percünk van arra, hogy a mellkas, a szív nyomásával elindítsuk, és főleg folyamatosan fenntartsuk a véráramlást. Ezen túl maradandó károsodások alakulnak ki az agyban, de a szívben is. Márpedig a gyakorlat azt mutatja, hogy indokolatlanul hosszú idő megy el lélegeztetéssel, EKG-elemzéssel.
Sőt defibrillációval is. A legújabb ajánlatok szerint, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a keringésmegállás oka kamrafibrilláció, először a vérkeringést kell mechanikusan fenntartani. Azaz azonnal mellkaskompresszióra van szükség, méghozzá előzetes lélegeztetés nélkül.
A mellkaskompresszió és lélegeztetés arányán is változtatni kell. Ennek számokban kifejezett pontos érteke 30:2. Azaz 30 mellkaskompressziót kell követni két befúvásnak, az orron vagy szájon át, egészségügyi képzettséggel rendelkezők esetén ún. Ruben-ballon segítségével. Kivételek persze vannak. Gyerekeknél, fokozott oxigénigényük miatt, ez az arányszám 15:2, újszülötteknél pedig 3:1.
Ha az ezt követő defibrilláció nem szünteti meg a kamraremegést, és nem tér magától vissza a normális saját szívritmus és összehúzódás, akkor sem kell azonnal újabb ütésekkel "megsorozni" a pácienst, még ha ez oly látványos is a képernyőn, a Vészhelyzet doktorának heroikusnak tetsző beavatkozása során. A következő kiütési kísérletig, két percig kell újra mellkaskompressziót és lélegeztetést végezni, és csak aztán lehet újabb elektromos ütéssel próbálkozni. Ha az is sikertelen, újabb ilyen kétperces újraélesztés következik.
Döntő a professzionalitás: azaz hogy mennyire jól képzett az újraélesztő. Egy brit tanulmány 90 mellkaskompresszió hatékonyságát elemezte. Kiderült, hogy csak minden harmadik nyomás során préselődött valóban vér a szívből az erekbe. Rosszul végezték, túl óvatosak voltak, féltek az újraélesztés okozta szegycsont és bordatöréstől, vagy nagyon elfáradtak és nem vették észre, hogy egyre gyengülnek a nyomások. Az ajánlás szerint, ha többen próbálkoznak újraélesztéssel, ennél a nagy erőfeszítést kívánó beavatkozásnál legkésőbb kétpercenként váltsák egymást. Az adrenalin a közfelfogás szerint máig is az egyik leghatásosabb szívet összehúzó, beindító szer. De valóban annyira hatásos? Évtizedek óta használják ugyan, az összehasonlító tudományos tanulmányok máig hiányoznak. Így a szkeptikusokat - vannak jó néhányan - még senkinek sem sikerült objektív érvekkel meggyőzni arról, hogy az adrenalin valóban a legfontosabb életmentő szer.
Dr. Göbl Gábor, a Magyar Reszuszcitációs Társaság alelnöke az Országos Mentőszolgálatnál három éven keresztül folytatott felmérés adataiból idézett. A tanulmány szerint a kórházon kívüli keringésmegállás az esetek 67 százalékában lakáson következik be. Az esetek több mint felénél van jelen valaki, ám az újraélesztést csupán az esetek egyharmadánál kezdik el. A szó szoros értelmében életmentő lenne tehát, ha minél többen sajátítanák el az alapszintű újraélesztés - revideált és korrekt - szabályait.
