Mindenki másképp változtatott rendszert, ám nagy átrendeződést a gazdasági erőviszonyokban ez nem hozott - ezt mutatja a Központi Statisztikai Hivatal Mérlegen Kelet-Közép-Európa 15 éve című kiadványa, amelynek készítői a társadalom és a gazdaság fejlődési pályáinak számszerűsíthető elemeit vetik össze. Ebből kiderül, hazánk - hazai összterméke alapján - még őrzi harmadik helyét Szlovénia és Csehország mögött.

Mindenki másképp csinálta, a privatizációt is. Lengyelország kezdettől a fizetőképes - így főleg külföldi - vevőket részesítette előnyben. Csehszlovákiában a felnőtt lakosság körében kuponért osztották el a vagyont, s az ország szétválását követően kezdődött a készpénzes értékesítés. Több ország kárpótlással próbálkozott, ám a teljes reprivatizáció sehol nem vált általánossá. Másutt a magánosítás "főcsapása" a hazai tőkés réteg megteremtése volt oly módon, hogy a vállalatok vezetését és dolgozóit jutatták kedvezményesen tulajdonhoz. Magyarország - hasonlóan a balti államokhoz - mindegyik formával kísérletezett, itt az eladás lett a legjellemzőbb forma. Szlovénia viszont lassan privatizált, így máig itt a legkisebb - 65 százalék - a magánszektor hozzájárulása a hazai össztermékhez. A visegrádi országokban ez az arány eléri a 80 százalékot. A legtöbb működő tőke - egy főre vetítve 2004 végéig - Észtországba áramlott, ezt követően pedig hazánkba, a harmadik legattraktívabb ország Csehország volt. Szlovákiában két évvel ezelőtt még kevesebb mint feleannyi volt a működőtőke-befektetés, mint nálunk.

A rendszerváltoztató országok napjainkra kilábaltak a kilencvenes évek elején átélt súlyos válságból, többségük hazai összterméke ma már meghaladja a rendszerváltoztatás előttit, ám még mindig messze van a régi uniós országok átlagától. A legmélyebb válságot a balti államokban élték át, itt a mélyponton 55-60 százalékkal csökkent a hazai össztermék értéke 1989-hez viszonyítva, míg hazánkban, Lengyelországban vagy Szlovéniában ötödével. A baltiak közül a lemaradást Észtország hozta be a leggyorsabban: 2005-ben a GDP 28 százalékkal haladta meg a 16 évvel korábbit. A térség leggyorsabban növekvő gazdaságai - 1989-et alapul véve - Lengyelország és Szlovákia, itt a hazai össztermék majd felével gyarapodott ez idő alatt.

Mindezzel érdemes összevetni a keresetek alakulását. Azt a furcsaságot tapasztaljuk ugyanis, hogy a maastrichti kritériumok (az euró bevezetésének makrogazdasági feltételei) mindegyikét teljesítő Szlovéniában a reálkeresetek 2004-ben négy százalékkal voltak alacsonyabbak, mint 1990-ben, a látványosan fejlődő Szlovákiában pedig majd tíz százalékkal. Nem beszélve Bulgáriáról, ahol a jövedelmek értékvesztése 1990-2004 között majd 60 százalék, Litvániában a csökkenés 45, Lettországban 30 százalék, az észteknél pedig több mint 15 százalék. Máshol emelkedtek a reálkeresetek, a legjobban a cseheknél, 33 százalékkal, őket mi követjük majd tízszázalékos növekedéssel.

A jövedelemegyenlőtlenségeket mindegyik rendszerváltó országban - többé vagy kevésbé - mérséklik a társadalmi juttatások. Ezeket leszámítva a legtöbbeknek Szlovéniában jut az átlagjövedelem 60 százalékánál is kevesebb jövedelem. A statisztika szerint ezek a juttatások a szegénységet mintegy negyedével tudják mérsékelni. A szociális támogatásokat Szlovákiában osztják a legszűkmarkúbban, itt ezek segítségével is 20 százalék fölött marad a szegények aránya. Magyarországon viszonylag sűrűn szőtt a szociális háló: a statisztika szerint a juttatások a szegénységet mutató arányszámot az eredeti közel 40 százalékról 12-13 százalékra viszik le.

A kötet a mindennapokról is képet ad, például arról, hogy miképp változtak az olvasási, mozi- vagy színház-látogatási szokások a rendszerváltó országokban. A jelek szerint a régióban élők élelmiszer-fogyasztása is alaposan átalakult. Lengyelország kivételével mindenütt csökkent a hús- és tojásfogyasztás, jóval több gyümölcs és zöldség fogyott viszont. Szlovákiában azonban - úgy tűnik - az emberek minden téren szűkebbre húzták a nadrágszíjat, jóval kevesebb húst, tojást, zöldséget esznek, mint 15 évvel korábban. A háztartások kiadásai összességében Lengyelországban nőttek a legnagyobb mértékben, 61 százalékkal. A háztartások nálunk és a cseheknél is mintegy harmadával többet költöttek, ez is meghaladta a GDP növekedését, míg a szlovákoknál elmaradt ennek mértékétől.

Az egy főre jutó GDP mindenesetre azt mutatja, hogy az elmúlt 15 évben látványos helycserék - legalábbis eddig - alig voltak. Magyarország tartja harmadik helyét Szlovénia és Csehország mögött. Szlovákia az 1992-es negyedik helyről lecsúszott az ötödikre, Horvátország pedig helyet cserélt Lengyelországgal, így került a nyolcadik helyre. A leggyorsabbnak a csapatban - a hazánk dobogós helyezését már veszélyeztető - Észtország tűnik. Itt tizenhárom év alatt majd harmadával nőtt a hazai össztermék, így, egyedüliként, két hellyel került "feljebb" a tabellán.