Ezt az alapérzés táplálja, hogy a humorra szakosodott sztároknak a mindennapjai is humorosak: elég, ha néhányan összefutnak a barkácsboltban, s máris felforrósodik a levegő. S ha ezt véletlenül egy kamera is rögzítené a közelben, hát máris kész lenne a műsor, sőt, a műsorok műsora: a szilveszteri változat.

A TV 2-ön az Áll az alku akkor kezdte el csöndes agóniáját, amikor leválasztották róla a játékosok tudásáról mégicsak némi tájékoztatót nyújtó kvíz-részt, és az egészet szerencsejátékká silányították, ráadásul mindezt a hét öt napján. Míg Rózsa György egykori Zsákbamacskája a kvízjátékokból kiszorultaknak, a közért népének szólt, addig a táskanyitogatás már észrevehetően a plázák népét célozta. Azokét, akik nem akarnak bíbelődni Picassóval, de sokat adnak a körítésre. A játék végül is arról mesélt, hogy nagy nyeremények bűvöletében miként tudunk nyerni vagy veszteni, illetve, hogy az előbbiért semmi sem lehet elég drága: van, aki kisebb produkciót rögtönöz maga köré, más a számmisztikába menekül. Ami viszont érdekes lehet egy szociológusnak vagy egy pszichológusnak az képernyőn vagy túl sok, vagy túl kevés. A szilveszteri változat esetén viszont épp ez a maradék őszinteség illan el: kit érdekelhet, hogy az Irigy Hónaljmirigy három tagja vagy Bodrogi Gyula miként nyer vagy nem nyer több millió forintot? Pedig a felkonferálás szerint azokról van szó, akik "már önmagukban is garanciát jelentenek a jó hangulatra". Persze ezt Növényi Norbertről, Fekete Lászlóról nehéz elképzelni, a névsor mégis jelez valamit: azt, hogy kit tudhat magához tartozónak a csatorna, kikkel "gazdálkodik" és kiket tud vészhelyzet esetén mozgósítani. Persze voltak olyan sztárok is, akiket a saját produkció miatt kell kicsit futtatni (Szervét Tibor és Bertalan Ági a Rém rendes család valóban rásegítésre szoruló honi verziójából). Ha úgy tetszik, ez amolyan erődemonstráció, ami sokkal inkább a konkurenciának, semmint a nézőknek szól. Bár az RTL Klub a - ki hinné - párhuzamosan sugárzott vetélkedőjével nem nagyon törte magát: sztárok ott is voltak, de egy több- éves konzervet bontottak fel, hiszen már 2000 valahányban is bejött, hogy Vágó István a Heti hetes sztárjait tesztelte.

A TV 2 friss műsoráról magáról nehéz bármit is mondani. Sokkal inkább hasonlított egy szicíliai lagzira, mint egy szigorú szabályok szerint zajló játékra. Talán az lehetett az alapötlet, hogy mindenki egy kisebb produkció kapcsán szakít és bont (ez némileg sikerült Laár Andrásnak és az autóhang-utánzó Lorán Barnabásnak), másokat viszont elnyelt önnön ripacsságuk (Pécsi Ildikó, Fekete László, Nyertes Zsuzsa). Leginkább azokat tudtuk szeretni, akik csak a legszükségesebb négy-öt szóra szorítkoztak (Nagy Natália, Bertalan Ági). S bár elméletileg alig dolgoztak meg a pénzükért (szemben a láthatóan felülteljesítő kollegákkal), csak amolyan árnyékként suhantak át az őrület felett, mégis övék volt a leghitelesebb szerep: összehúzódni, amennyire csak lehet.

A legőszintébb pillanat azonban Balázs Péterhez fűződik, aki talán nagyothallása vagy a hirtelen jött megvilágosodás hatására kétségbeesetten csak ennyit kért az össze-vissza kajabáló társaktól: "Ebből egy szót sem értek! Úgy beszéljetek, hogy értsek is belőle valamit!" Ha valamiért, hát azért a kijózanító momentumért érdemes volt végigizzadni az épp aktuális blamázst.