Színházi leltár
Lassan már semmi meglepő nincs abban, hogy a Magyar Állami Operaházzal mindig történik valami. Bár mióta Vass Lajos miniszteri biztos év közepén megkapta kinevezését (amit év végén további fél évre meghosszabbítottak), kevesebb hajmeresztő hír jött ki a dalszínházból. Igaz, nem is nagyon tudni, hogy mi történt azután, hogy szeptember közepén kipostáztak kilencvennyolc elbocsátó levelet.
A 2006-os operaházi bemutatók mind tartogattak egy-egy meglepetést. A március végi három Bartók-darab premierjekor a zeneszerző jogutódja határolódott el a produkciótól. A nürnbergi mesterdalnokok májusi bemutatója félórás sztrájkkal kezdődött. Az Operaház dolgozói ugyanis kifogásolták, hogy az akkori vezetés, Hegyi Árpád Jutocsa főigazgató nem tárgyal a helyi érdekvédelmi szervekkel a létszámleépítésről és az előadásszám-csökkentésről. Még Hegyi és a fő-zeneigazgató Kesselyák Gergely, majd utódja, Győriványi Ráth György készítette elő az ősszel kezdődő évad programját. Ezt Vass miniszteri biztos és a megbízott fő-zeneigazgató, Kovács János véglegesítette és vezényelte le. A változások egyike: a Nabuccónak nem a Szegedről importált Kesselyák-rendezte előadását mutatták be, hanem az olcsóbbnak bizonyuló Mikó András-féle, 1987-es változatot újították fel. Helyzetjelentés az Operából: valószínűleg február közepén pályázatot írnak ki a főigazgatói székre.
Egy operát neveztek az év előadásának: a tizenhárom órán át tartó Mozart Maratont, amelyet nem a dalszínházban mutattak be, hanem a Millenáris-Jövő Háza Teátrumban. A Kovalik Balázs rendezte három Mozart-opera akkora sikert aratott, hogy az idei tavaszi fesztiválon megismétlik. A 2006-os tavaszi fesztiválon egyébként azt sajnáltuk, hogy betegség miatt elmaradt Daniel Barenboim koncertje.
A közönségen kívül a Megakoncert 2006 produkciós cég pechje három meghirdetett és elmaradt program: Pavarotti betegsége miatt mondta le a búcsúkoncertjét, majd a helyébe meghirdetett Domingo- és Villazón-estet halasztották el (máig nem tudni, mikorra), végül a Rómeó és Júlia koncertelőadásáról kellett egyelőre lemondani. (Ilyen elvarratlan szál, hogy mikor lesz Claudio Abbado az Operaház fővédnöke, akit áprilisban kértek fel erre a posztra.)
Búcsúzni kellett az életveszélyessé vált Budai Parkszínpadtól és bizonytalan, milyen sors vár a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarra.
Az igazgatócserékről annyit mondhatunk el, hogy év elején Alföldi Róbert lett a Bárka Színház vezetője - a társulat külön kérésére. Az év végén pedig megingott a Győri Nemzeti Színház igazgatójának, Korcsmáros Györgynek a széke. Eredménytelen volt a kaposvári direktori pályázat is, az újabb kiírás hamarosan várható.
Lemondott posztjáról márciusban a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Székely Gábor, posztját Ascher Tamás vette át, ahogy a táncművészeti főiskolán is vezetőváltozás volt. Dózsa Imre ugyan mást szemelt ki utódjának, ám végül ifj. Nagy Zoltánnak adta át helyét.
Ne felejtsük el azt sem, miniszterváltás volt a kulturális területen. Bozóki Andrásnak az elődje lett az utódja. Hiller István még bele sem ült bársonyszékébe, mikor bejelentette: párbeszédet kezdeményez a színházi szakmával, és meglebegtette a rájuk vonatkozó törvény kidolgozását is. Ennek volt nyomatékosított változata az a november végi kötetlen beszélgetés, amelyre Hiller invitálta a direktorokat. Legnagyobb meglepetésre, több mint kilencvenen éltek a lehetőséggel. (Meglepő, hogy ennyi színház van Magyarországon.) A melléknévi igenevet váltó - bomladozó helyett megújuló - színházi társaság most koncepción dolgozik. Jordán Tamás új elnök egy asztalhoz ültetett minden szakmabelit, akinek ötlete, vagy gyakran teljesen különböző véleménye lehet a színházi jogszabályról.
Ha már Jordánnál tartunk, említsük meg, 2006-ban is megrendezték a Pécsi Országos Színházi találkozót, amelynek ő az egyik ügyvezetője. Ezt követte Kisvárdán a határon túli színházak összejövetele, majd Szegeden az alternatívoké. Májusban Kaposváron gyűltek a gyerekszínházak, szeptemberben Nyíregyházán, a VIDOR fesztiválon a vidám darabok seregszemléjét rendezték.
Bartók- és Mozart-jubileumot valamint 1956-os emlékévet írtunk. Megszámlálhatatlan koncertet tartottak itthon, és egymást érték az 56-os produkciók. Ez utóbbiból rengeteg új színpadi mű készült, és régi darabokat is leporoltak. Huszonhatan nyertek az erre kiírt színházi pályázaton 500 ezer és 5 millió forint közötti összeget.
A pályázat után két fontos díj: a Kossuth és a Nemzet Színésze. A színészek közül Csákányi Eszter, Kulka János, Lukáts Andor, a színházrendezők közül Léner Péter és Zsótér Sándor vehette át a Kossuth-díjat. A Nemzet Színésze lett Szabó Gyula és Király Levente, ennek szomorú előzménye Agárdy Gábor, valamint Zenthe Ferenc halála. 2006-ban búcsúztattuk Bertók Lajos, Dobák Lajos, Halász Péter, Kaló Flórián, Velenczey István és
